Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-496
496. országos ülés 1904 október 19-én, szerdán. 145 Kubik Béla: Hát hozassanak elő ebből a fajtából is legalább. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Szerb György: De szépen beszél! Gabányi Miklós: Miért nem teljesítik kötelességüket? 14.000 írtért nem csinálnak semmit. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Egy felmerült vita alkalmából a pártnak egy vezérférfia hathatósan támogatta azt a nézetet, hogy miniszter nélkül is lehet tanácskozni. Kubik Béla: Lehet, de kell, hogy felelős legyen valaki. (Zaj.) Elnök: A miniszter ur bizonyosan itt van és mindjárt be fog jönni. Bernáth Béla: T. képviselőház! Kubik Béla: így teljesitik kötelességüket? (Zaj a jobboldalon.) Tessék itt ülni! Gabányi Miklós: Talán elfutottak Bécsbe? Pedig a császár itt van most! (Zaj.) Bernáth Béla: T. képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter ur, reflektálva múltkori beszédemre, idézte a mesterséges borok forgalombahozataláról szóló végrehajtási rendeletet. Erre én közbeszóltam és azt mondtam, hogy: »ezt mondtam!«, mert tényleg beszédemben én is hivatkoztam erre a végrehajtási rendeletre. A miniszter ur erre azt válaszolta (olvassa): » Dehogy azt mondta! Ez a rendelkezés tehát arra vonatkozik, hogy ha több benne 25%-nál az idegen bor, akkor a keveréket nem szabad mint magyar bort árusítani. A t. képviselő ur azt mondja, hogy ki kellett volna kötnünk, hogy csak 25% idegen bort szabad a keveréknek tar-r talmaznia. Hát ha mi ezt kikötjük, akkor ezt a keveréket mindenkinek jogában van mint magyar bort a törvény értelmében eladni, de mert 60°/o keverék van kikötve, azt nem szabad mint magyar bort eladni.« T. képviselőház! Én ezt nem mondtam, Magam is igen jól ismerem ezt a végrehajtási rendeletet, igen jól tudom, hogy e végrehajtási rendelet tartalma szerint ezt a 60°/o erejéig házasított bort mint magyar bort forgalomba hozni nem lehet. Én ezt nem mondtam, hanem azt mondtam, hogy eddig is meg volt engedve a végrehajtási rendelet értelmében a boroknak házasitása, még pedig 25% erejéig, mert ha csak 25% erejéig volt abban a magyar borban külföldi bor, akkor azt magyar bor gyanánt lehetett forgalomba hozni és megjegyeztem azt is, hogy a tokaji bort egyáltalában nem volt szabad keverni és azután tokaji bor néven forgalomba bocsátani. Ezeknek az intézkedéseknek daczára a házasiíás mégis mindenütt megtörtént és ez által a borok reputácziója ugy a bel- mint a külföldön igen nagy hátrányt szenvedett. (Ugy van ! bal felöl.) Én tehát nem azt mondtam, a mit a miniszter ur nekem tulajdonit, hanem azt mondtam, — erre nézve bátor is vagyok beszédemnek idevonatkozó részét felolvasni, — hogy: »ha KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIX. KÖTET, a házasitás meg van engedve 60%-ig, ki fogja ellenőrizni a pinczékben és másutt, hogy az a bor nem jön-e mint tokaji vagy hegyaljai bor a vilägpiaczra.« Nem azt mondtam tehát, hogy 60% erejéig kevert bort mint magyar bort lehetne forgalomba hozni, hanem, hogy ezt nehéz lesz ellenőrizni, mert most is vannak szigorú intézkedések, mégis igen bajos a visszaéléseket ellenőrizni és meggátolni. Továbbá a szőlősgazda közönségre is történt itt hivatkozás. Bátor vagyok csak két körülményt a t. ház elé tárni. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) A magyar szőlősgazdák 1904 július 12-én itt Budapesten tiltakozó nagygyűlést tartottak, a melynek határozata a következő volt (olvassa): » Hazánk szó'lőmívelósének jövője érdekében elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a borvámnak minden bortermelő állammal szemben 60 koronában való megállapítását. Tiltakozunk az ellen, hogy bármely államnak bármely czimen, bármely mennyiségre valamely borbehozatali kedvezmény nyujtassék.« Továbbá, miután Tokaj-Hegyaljáról is szó volt, méltóztatnak talán emlékezni, hogy 1902 február 25-én a tokaji szőlőbirtokosságnak nagy monstre-küldöttsége járt itt az akkori kormánynál és nagy, igen szépen kidolgozott emlékiratot adott át a kormánynak és ha jól emlékszem, a képviselőháznak is, a melyben azt mondják, hogy : »a borvám 20 aranyforintos alaptételének 30 forintra való felemelése nélkül a külföldi borok versenyével meg nem küzdhetünk; valamely vámtételben csak akkor bizhatunk, ha a megkötendő szerződésekben biztosítékok nyújtatnak arra, hogy az egységes, tehát az egész vámkülföldre egyformán érvényes vám semminemű borházasitási, határforgalmi stb. kedvezmény, függelék vagy záradék utján kijátszható vagy megkerülhető nem lesz.« Továbbá: »hogy Ausztriával a kölcsönös mennyiség alapján esetleg megkötendő szerződésben is garancziák nyújtassanak a szerződés őszinte szigorú betartására, valamint arra nézve, hogy Ausztria is a mienkkel teljesen egy alapon nyugvó törvénynyel fogja megtiltani a mesterséges borok gyártását és forgalombahozatalát.* (Helyeslés balfelöl.) Ez a magyar szőlősgadák álláspontja. Ezért küzdöttek hosszú éveken keresztül, ezt foglalták határozatukba és ezt vitték mindenféle fórum elé memorandumban, kérvényben, küldöttségek utján. Ha már most ezt összehasonlítjuk a mostan tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal, az ellentét igen szépen ki fog tűnni és ki fog tűnni, hogy ez a törvényjavaslat teljes mértékben nem védi meg a magyar szőlősgazdák érdekeit. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Ellenmondás jobbfelöl.) A tokajhegyaljai borokra nézve a t. miniszter ur hivatkozott bizonyos törvényekre. A magyar parlament azelőtt is védte a tokaji bor hírnevét. Hozott törvényeket, de tett mást is. Az 1827 : XXXI. t.-ezikkel egy országos bizottságot küldött ki a hegyaljai bortermelés és kérésig
