Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-495
142 4-95. országos-ülés M04 regius« — nem a régi közjogi felfogás szerint, de ez miköztünk egy terminus technikus volt, Mikor ez a paktum létesült, akkor — mint méltóztatnak tudni — nem az eredeti paktum lett elfogadva, a melyet először irtunk alá. És akkor egy nap nekem épen ugy, mint valamennyi t. képviselőtársamnak, a kiket abba belevont, szivére kötötte, hogy a mi ezen paktumban mint megállapodás foglaltatik, arról mindaddig, mig ő Felségének hozzájárulását ki nem nyeri, senkinek se szóljunk semmit, ő sem mondott semmit. És, t. miniszter ur, méltóztassék meggyőződni az újságokból, hogy találgatták, az újságok közölték a paktum szövegét és a mit közöltek, az a valódi paktumtól egészen eltérő volt. Mi megtartottuk a titkot. Akkor Széll Kálmán t. képviselőtársunk még csak mint miniszterelnök kérette egymásután magához mindazokat, a kik aláirtak — engem is — és akkor a következőket mondotta : Ezt az okiratot, a melyet mi közösen aláirtunk, ő Felsége elé terjesztettem ; ő Felsége ismeri ezt, minden egyes aláíróról megmondottam, hogy kicsoda és kijelentettem ő Felségének, hogy ha eg}ike is azoknak, a kik ezt aláirtak, legyen az a legkisebb pártnak tagja és ez nem járul hozzá ahhoz a módosításhoz, hogy 1907-ig kiterjesztik. .. Polónyi Géza: Már júniusban volt! Rakovszky István: Igen már júniusban volt . . . akkor én kötve érzem magamat, én a kabinet-alakitást nem vállalom magamra. (Mozgás és ellenmondás jobbról.) Tehát mindezekből kitűnik, hogy igenis ő Felségének tudtával történt ez. Széll Kálmán velünk mint ő Felsége megbízottja tárgyalt és pedig olyan megbízatással, hogy az ellenzékkel tárgyaljon, az ellenzékkel kösse meg ezt az okiratot. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Én ezt fel nem hoztam volna. Tökéletesen osztom a kereskedelemügyi miniszter ur azon állítását, hogy a mi a törvényben van, az nem jöhet más megitéléä alá, mint akármilyen más törvény. A közjog szempontjából én ezt a tételt aláírom. De még azt is aláírom, hogy ha nem a t. kereskedelemügyi miniszter ur ülne itt, nem ez a többség ülne itt, a mely ezt ratifikálta, akkor ő Felsége tudtával . . . B. Dániel Ernő: Egész uj választás utján jött ide. (Ellenmondások a baloldalon.) Molnár Jenő: De a király ugyanaz, aki akkor volt! Kubinyi Géza: Azért is felelőséget vállaltak, hogy nem lesz obstrukczíó? Rakovszky István: Bocsánatot kérek, Kubinyi t. képviselőtársam, de hogyha akkor becsületbeli kérdésnek és kötelességnek . . . Kubinyi Géza: ígérték, hogy nem lesz obstrukczió ? Rakovszky István: Hiszen most nem obstruálunk ! (Felkiáltások a jobboldalon: Delwgy nem !) Molnár Jenő: Hát ez is obstrukczió ? október i8-án, kedden. Rakovszky István: Hát akkor önök mondhatják legkevésbbé azt, hogy uj választás alapján ülnek itt, mert ez a báró Dániel és ez a Kubinyi Géza azonosak azokkal, a kik akkor hozzájárultak ahhoz, a mit Széll Kálmán cselekedett (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Soha sem járultunk hozzá! Azokban a paktum-tárgyalásokban nem is volt a szabadelvű pártnak megbízottja! Mi nem küldtünk ki megbízottat!) és Széll Kálmán programmja alapján lettek megválasztva. Polónyi Géza: A szabadelvű párt konferencziájának jegyzőkönyvével közöltetett, hogy önök hozzájárultak ! Kubinyi Géza: A paktumban megbízottja a szabadelvű pártnak sohasem volt! Polónyi Géza: A konferenczián közölték és hozzájárultak! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak egymást meghallgatni és egymásután felszólalni, ne egyszerre. Rakovszky István: T, képviselőház! Ez a tiszta történelmi igazság, és nagyon veszélyes preczedens, ha az ily garancziákban való hitet, — a melyek nem törvényes garancziák, de a melyek törvényen kívül adattak — hogy még az ilyen garancziákban való hitet is meg akarják azután ingatni. (Helyeslés a néppárton. Zaj. Gróf Tisza István miniszterelnök szólásra emelkedik. Felkiáltások balfelöl: Holnap! Élénk felkiáltások jobb felöl: Ma! Halljuk! Halljuk.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! Igen rövid ideig fogom a ház figyelmét igénybe venni, de tartok rá és tartanom kell rá, hogy rövid nyilatkozatomat azonnal megtehessem. Rakovszky István t. képviselőtársam előadásának van egy olyan része, a melyet megjegyzés nélkül egy pillanatig sem hagyhatok és ez az, hogy a t. képviselő ur az annak idején ő Felsége tudtával és megbízásából Széll Kálmán későbbi miniszterelnök ur és az ellenzék vezető féríiai között lefolyt tárgyalásokból ő Felségének egy olyan szemelj es obiigóját akarja konstruálni, (Ugy van! jobbfelöl.) a mely azután mindenféle alkotmányos felfogással homlokegyenest ellenkezik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Már pedig, bocsánatot kérek, abból a tényből — ha ugy van, a miről én nem tudok, mert nem folytam be ezekbe a dolgokba, de elhiszem, hogy ugy van — abból a tényből, hogy azon tárgyalásokról, a melyek akkor Széll Kálmán, a későbbi miniszterelnök ur és az ellenzék megbízottai közt folytak, Széll Kálmán későbbi miniszterelnök ur ő Felségének jelentést tett, ő Felségének hozzájárulását kieszközölte ahhoz, hogy ezen tárgyalások eredménye alapján kormányt alakítson, abból semminemű oly következtetést levonni, hogy itt ő Felsége személyes obligót vállalt, nem lehet. (Nagy zaj balfelöl. Mozgás. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Ő Felsége beszélte rá Széll Kálmánt, hogy kormányt vállaljon! (Zaj.)
