Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

136 b95. országos ülés 1904 október 18-án, kedden. konstatáltam, Szilágyi Dezső és társai aktaszerüleg bejelentették, hogy b. Bánffy Dezső volt miniszterelnöktől, Lukács László pénzügyminisztertől és b. Fejérváry Géza honvédelmi minisztertől azon hivatalos értesítést nyerték, hogy a kormány élén álló miniszterelnök ő Felségétől azt a felhatalmazást nyerte, — ismétlem, ő Felségétől nyerte azon felhatalmazást — hogy az ellenzéki pártokkal a békés tárgyalások felvételére nézve megállapodásokra jutni igyekezzék. Ez volt a dolog első stádiuma. Most egy ideig folytak ezen pourparlék az ellenzék és b. Bánffy Dezső ur között, a ki a Felségtől kapott megbízás alapján tárgyalt velünk. Időközben azonban politikai események következvén be, megrendült a miniszterelnök ur állása és akkor közbelépett mint közbenjáró Széll Kálmán ur, (Mozgás a baloldalon.) a ki ma is élő ember és a kinek nemcsak joga van, de talán kötelessége is lesz itt megjelenni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Bizony kötelessége volna! Molnár Jenő: Nincs bátorsága ide jönni, pedig kötelessége volna! Rosenberg Gyula előadó: Azért, mert Molnár Jenő diktálja neki! Gabányi Miklós: Politikai tisztességből diktálja Molnár Jenő! (Zajt) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: Bocsáoatot kérek, de nagyon nem szeretném, ha megzavartattiám, mert így esetleg könnyen mást mondhat az ember, mint a mi a tényeknek megfelel és nem szeretném, ha ezen kényes pontban bármi tekintetben a legtávolabbról is tévednék. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán ur megjelent közöttünk és a Felségtől nyert megbízásra való hivatkozással fogott a velünk való tárgyalásokhoz. Erre boldog emlékezetű Szilágyi Dezső volt képviselőtársunkban és volt miniszterben kételyek támadtak az iránt . . . (Mozgás a jobboldalon.) — kérem, majd ugy mondom el, a hogy velem történt — hogy lehetséges volna az, hogy addig, a mig aktiv miniszterelnök van, ő Felsége megbízásából járhasson el valaki más is. (Ugy van! a ssél-őbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Kérem ez egy velem való beszélgetés volt, a melyről Andrássy Gyula gróf urnak is tudomása van. (Mozgás.) Ne méltóztassék tehát zavarni, mert csak egy perezre kérem figyelmüket, de a figyelem helyén való ennél a pontnál. (Halljuk.' a szélsöbaloldalon.) Szilágyi Dezsőben — mondom -— kételyek támadtak az iránt, hogy ez lehetséges volna és azt mondta nekem az 6 epitetonjainak kíséretében, a melyeket nem akarok itt most ismételni, (Derültség a szélsöbaloldalon.) hogy én nem értettem meg azt, a mit Széll Kálmán mondott, mert az lehetetlenség, hogy Széll Kálmán velem szemben a Felség megbízására hivatkozott. Azután megkért, hogy azonnal üljek fiakkerbe és én tüstént el is mentem fiakkeren Széll Kálmánhoz és újból megkérdeztem, hogy jól értettük-e azt, a mit mondott, hogy t. i. a Felségtől nyert megbízás alapján tárgyal-e velünk, igen vagy nem? Sajnálom, hogy Tóth János t. barátom nincs itt, a kinek aktaszerü feljegyzései is vannak erről a dologról. Akkor én Széll Kálmán úrtól azt a feleletet kaptam: (Halljuk !) »Igenis, minden félreértés kizárásával, egyenesen ő Felségétől nyertem megbizatást.« Thaly Kálmán: Nekem is ezt mondotta! Polónyi Géza: Erre én ugyanazzal a fiakkérrel a Hungáriába siettem felkeresni Szilágyi Dezső, gróf Csáky Albin és gróf Andrássy Gyula urakat, de már nem találtam ott őket és a Kristóf-téren maga Szilágyi Dezső fogott el, mert annyira ideges volt, hogy ez iránt meggyőződést szerezzen. Ott a vele együtt jelenlévő képviselők hallattára repetáltam neki a dolgot és őt rendkívül konsternálta az, hogy ez igy van. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Hallották t. képviselőtársaim az imént Thaly Kálmán barátomtól, hogy előtte is igy nyilatkozott. Thaly Kálmán: Jegyzeteim is vannak! Polónyi Géza: Ezután folytattuk a tárgyalásokat; a paktum jegyzőkönyve kezemben van, tehát megint ténybelileg az első betűtől az utolsóig nem igaz, hogy ezt mint miniszterelnök és mint a szabadelvű párt vezére irta volna alá; mert a paktum jegyzőkönyvét akkor irta alá, mikor még csak dezignált és nem kinevezett miniszterelnök volt. A paktum alapján lett miniszterelnökké. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Már most, t. miniszter ur, ha jövőre rektifikálni akarunk, jó lesz a leczkét jobban megtanulni. (Mozgás jobbról.) Ne feledje el a miniszter ur, hogy személyes tiszteletem iránta sem most, sem azután változni nem fog, csak a politikai kérdéseket hozzuk tisztába. Ennek a paktumnak jogi természetéről, mit mondottam és mit mondok? Én nem szólok, uraim, a többi pontokról, 1907-ig való határidőről, nem szólok a kereskedelmi szerződéseknek és a vámszövetség lejárati határidőinek összeeséséről. Jogom volna mindezekről beszélni, de nem szándékozom. Csak egy pontról beszélek t. miniszter ur és legyen szives a miniszter ur figyelni, hogy mit mondok, hogy többé félreértés ne legyen. Én azt mondom, nemcsak a paktum, hanem a törvény erejének alapján első sorban követeljük, hogy váltassák be ez az ígéret, a mely magában a törvényben benne van, a mely törvény eddig módosítva nincsen; váltassák be az az ígéret, hogy külfölddel kereskedelmi tárgyalások megkezdése előtt uj vámtarifának kell lenni, (Ugy van! balfelöl.) mert ezt imperative kimondja az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-ának második bekezdése. Már most, t. miniszter ur, mit tettem hozzá? Hozzátettem azt, hogy a végrehajtó hatalomnak, a melynek feje a király, addig, mig egy élő törvény van, az a legfőbb hivatása, és erre vonatkozik az eskü, a mely szerint megtartom és másokkal is megtar-