Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

Í95. országos ülés 1904- október 18-án, kedden. 133 gem elfoglalt közjogi állásomnál^ fogva teljes meggyőződésem szerint megillet. (Élénk helyeslés jöbbfelol.) Én tehát azon teljes meggyőződésben, hogy mikor ezen utat választottuk, hiven, becsületesen szolgáltuk az országot és merem hozzátenni, eredményesen is, ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet titán.) (Az elnöki széket Jakábffy Imre foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Polónyi Géza képviselő ur személyes kérdésben és félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása czimén kér szót. Polónyi Géza: T, képviselőház! Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása és személyes kérdés czimén kérek szót, (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok mindazokkal a botlásokkal, a melyek a miniszter ur beszédében foglaltatnak, foglalkozni, hanem kizárólag a személyemmel kapcsolatos kérdésekkel és azon szavaim értelmének helyreigazításával, a melyeket a miniszter ur vagy elferdített, vagy meg nem értett. Tisztelettel kérem a szíves figyelmet, mert talán megérthetjük egymást, t. képviselőtársaim. Mindenesetre az uj szokás, hogy nem hallgatjuk meg az ellenfélnek érveit és a folyosóra menekülünk. (Ellenmondás és zaj a jobboldalon. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter elfoglalja helyét. Felkiáltások jobbfelöl: Itt van! Nem menekül!) Azt is előre kijelentem, hogy nem szándékozom a miniszter ur beszédének személyes élét fokozni; én nem fogok semmivel sem erősebb kifejezéseket használni, mint a milyeneket a t. miniszter ur használt, megelégszem azokkal a jelzőkkel, hogy ez az első betűtől az utolsóig nem igaz, emez pedig vastag tévedés. T. miniszter ur és t. képviselőház, nem sorrendben megyek, mert igy újból megzavarnám beszédemnek értelmét, hanem mintegy megfordított sorrendben. Az első dolog, a mit én a t. képviselőháztól és a t. miniszter úrtól kérve-kérek, az, hogy ha már egy beszédre reflektálnak, annak legalább gerinczét és alapvető állításait vegyék tudomásul és ne ferdítsék el. Ha a t. miniszter ur beszédemet elolvasta, s ugy látszik, olvasta és talán végig is hallgatta, akkor láthatta, hogy abban erősen kidomborodott az a határozott tiltakozás, mely szerint sem rólam, sem másról nem szabad itt a parlamentben feltételezni azt, hogy a mi álláspontunk az lenne, mintha mi akár Olaszországgal, akár Németországgal vámháborut akarnánk, szerződésen kívüli álapottal. Ez az első kardinális dolog volt, a mit a t. miniszter ur, nem mondhatom azt, hogy tévedésből, mert ebben tévednie egy szakminiszternek nem lehet, hanem szándékosan félremagyarázott. Mert, t. miniszter ur, okoskodásomnak és állásjjontunknak gerincze az, hogy uraim, önök felmondták az olasz szerződést, a német szerződésnek közvetlen felmondása előtt állunk és már hosszabb idő óta lebeg felettünk a Damokles-kard; van egy törvény, — nemcsak paktum, hanem egy törvény, — a mely azt mondja, hogy uj kereskedelmi szerződéseket kötni és azok tárgyalásához fogni addig nem szabad, a mig az uj vámtarifa nem készült el. Mi tehát nem azt mondjuk, hogy önök folytattak legyen egy vámháborut szerződésen kivüli állapottal, hanem azt mondjuk, hogy miért nem teljesítették és teljesitik önök évek hosszú sora óta az ellenzéknek számtalan sürgetései folytán azt a törvényszerű kötelességet, hogy álljanak elő az autonóm vámtarifával, és miután vámszövetség 1903-ig, de meg a mai napig is létre nem jött, a mi az 1899 : XXX. t.-cz. 5. szakaszában ismét törvényerővel kimondott viszonosság megszegését involválja: méltóztassék az önálló magyar vámtarifát, még pedig hozzátettem, t. miniszter ur, azt, hogy nem bánjuk, azon alakban, a mint a két kormány között meg lett állapítva, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) daczára annak, hogy mi azt nem tartjuk jónak, autonóm magyar vámtarifa gyanánt a képviselőház elé terjeszteni és akkor minden felhatalmazási kérdés ipso facto elesik, mert ez a dolognak a lényege. A mi törvényeink értelmében a külfölddel való alkudozásokat a külügyminiszter kezdi meg és vezeti. Csak a megtörtént alkudozásokhoz való hozzájárulást kell a kormányokkal közölni és a kormány saját felelőségére terjeszti azt a parlament elé. No már most, t. miniszter ur, nincsen a világon állam, a hol a gazdasági szerződós kötésére meghatalmazást kellene vagy lehetne adni. Mert ha van autonóm tarifa, az a tarifa a meghatalmazás, a tarifa hatalmazza meg a kormányt arra, hogy ezen tarifában kifejezésre jutó gazdasági elvek és princzipiumok alapján szerződéses tárgyalásokat folytathasson a külfölddel. Már most, t. miniszter ur, konkluzum gyanánt pedifr azt mondom, hogy önök az egész világ előtt hirdetik, hogy szerződésen kivüli állapotba és vámháboruba keveredtünk volna. Ha ez igaz volna, ezért önöket kellene vád alá helyezni, mert mi megmondtuk és sürgettük, hogy tessék az autonóm tarifát előterjeszteni és annak alapján a külfölddel szerződéseket kötni és azokat ide bemutatni. Vancső Gyula: De ha nincsen letárgyalva! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Hiszen épen azért kellett volna megcsinálni, mert nincsen! Várady Károly: Itt van Kossuth Ferencz indítványa! Polónyi Géza: Hogy beszédem egész lényegét ós értelmét helyesen méltóztassék megérteni, azt mondom én, mi az oka tehát annak, hogy a mit a törvény rendel és a mivel a nemzet állami