Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

132 íy5. országos ülés 1904- október 18-án, kedden. De kénytelen vagyok, bár nem tartozik egészen a kérdéshez, azokra is reflektálni, a miket a t. képviselő ur az autonóm vámtarifára nézve mondott, mert nem jó az ilyen tévtanokat igy megczáfolatlanul a levegőben hagyni. A t. képviselő ur azt mondja, hogy ha mi az autonóm vámtarifa alapján, t. i. azon autonóm vámtarifa alapján, a melyet még a Szélikormány terjesztett elő, a melyet még a képviselőház el nem fogadott, a mely tehát csakugyan tervezet, javaslat és nem autonóm vámtarifa — hiszen ha az volna, nem kértük volna a felhatalmazást itt külön törvénynyel . . Polónyi Géza: Ahá! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : ... ha mi ezen autonóm vámtarifa alapján tárgyalunk, akkor megkötjük az ország kezét ezen autonóm vámtarifa tekintetében, megkötjük inczindentaliter, mellékesen, egy aránylag kÍ8 jelentőségű provizórium kötése alkalmával, és megvonjuk az országgyűléstől azt a jogot, hogy ezt az autonóm vámtarifát érdemlegesen, a maga saját értéke szerint tárgyalja. Ez vastag tévedés. Az autonóm vámtarifának két czélja van, — azt a képviselő ur is jól tudja. Egyik az. hogy szerződéstárgyalásoknál alapul szolgáljon, a másik az, hogy a menynyiben egyes államokkal szerződés nem volna köthető, vagy nem szándékozik az ország kötni, hogy ezen államokkal szemben ez az autonóm vámtarifa érvényesülhessen. Már most a menynyiben külállamokkal szerződések létre jönnek, rendesen nemcsak az autonóm vámtarifa tételei jönnek szóba, és nemcsak azok a döntők, hanem a korábbi szerződési vámtételek is, sőt merem állítani, ezeknek nagyobb fontoságuk van, mint az autonóm vámtarifa tételeinek. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Hiszen ez a dolog természetében fekszik. Da ha szerződések jönnek létre külállamokkal, azt is nagyon jól tudja a t. képviselő ur, hogy legalább nekünk nincs egyetlenegy szerződésünk sem, melyben az autonóm vámtarifának valamennyi tétele le volna kötve. Polónyi Géza: Természetes! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Vagyis: nagyon sok áru mellett, a melyre nézve az illető állammal egy megkötött tételben állapodunk meg, van egész sorozata az áruknak, a melyekre nézve semmiféle megegyezés, sőt az autonóm vámoknak lekötöttsége sincsen kimondva. Már most azt állítani, hogy mert mi szerződést kötöttünk, megakadályoztuk az országot abban, hogy szabadon járjon el és hogy e meg nem kötött tételeket is kénytelen legyen elfogadni, ez oly túlzás, a melyet szó nélkül hagynunk nem lehet. (Helyeslés jobbról.) Mert az országgyűlés hozzászólhat a kereskedelmi szerződések tárgyalása alkalmával a lekötött tételekhez, és a mely tótelek nincsenek lekötve, azok nemcsak akkor, a mikor az autonóm vámtarifát tárgyaljuk, de bármikor a szerződés tartama alatt is módosíthatók ; és leginkább azért szólaltam fel, mert teljesen téves az az állítás, hogy az elfogadott autonóm vámtarifa módosítása nem szokásos, nem illő és nem czélszerű. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez nem áll. Ha mi bárkivel szerződést kötünk, megkötjük azokat a tételeket, a melyek megkötését szükségesnek vagy megengedhetőnek tartjuk, de világosan kijelentem, hogy azért az autonóm vámtarifa többi, meg nem kötött tételeit az ország bármikor megváltoztathatja. (Zaj balfelöl.) Kétséget nem szenved, hogy miután a t. képviselőház azt a két felhatalmazási törvényt, melyben a kormány felhatalmazást kért arra, hogy először Olaszországgal, másodszor Németországgal megkezdje a tárgyalásokat, nem tárgyalta, a kormánynak két, nagyon súlyos és felelőséggel teljes ut között kellett választania. Az egyik ut az volt, hogy mégis megindítja a tárgyalásokat, habár biztos volt abban, hogy akkor az egész ellenzék ilyen támadásokban fogja részesíteni, a miiyeneket most zúdítanak a fejünkre. Mikor ezt az utat választotta a kormány, azt tartotta szem előtt, hogy ha mi Olaszországgal megszakítjuk szerződéses jogviszonyunkat, nemcsak az Olaszországgal való kereskedelmi forgalom tekintetében okozunk az országnak kétségtelen károsodást, •—• mert akármilyen kicsinyre fokozza le Polónyi képviselő ur a mi exportunkat Olaszországgal, azoknak a gyárosoknak és termelőknek, a kik ezt az exportot igazán nagy áldozatok árán meghódították, kevés vigasztalás lesz, hogy nagyobb kára van belőle Ausztriának — hanem ezenkívül azoknál az államoknál, a melyekkel ma még a felmondási idők lejárta daczára szerződéses viszonyban vagyunk, és a melyekkel azért vagyunk szerződéses viszonyban, mert ők felmondási jogukkal nem éltek, nem tudom, nem koczkáztattuk volna-e a bizalmat, hogy igenis akaratunk ezután is szerződéses vámpolitikát folytatni, hogy arra képesek és elszántak is vagyunk, és nem keltettük volna-e bennük azt a gyanút, hogy mi vagy nem akarunk, vagy nem vagyunk képesek szerződéses politikát követni. Akkor kitettük volna az országot annak az igazán súlyos veszedelemnek, hogy mikor egész Európát behálózza a szerződéses viszony, és mikor a mi egész termelési és fogyasztási területünk a középeurópaihoz képest aránylag csekély, mi teljesen izolálva állottunk volna itt Európa közepén. A másik alternatíva az volt, hogy ragaszkodjunk szorosan a törvény betűjéhez, ne tárgyaljunk, engedjük hatályon kivül jönni az olasz szerződést, engedjük, hogy szerződésen kivüli állapotba jussunk, s akkor talán kiérdemeltük volna Polónyi t. képviselő ur helyeslését. (FelTciáltásoh jobbfelöl: Akkor sem!) De engem a saját lelkiismeretem a legnagyobb gyávasággal vádolt volna, hogy azért, mert ilyen szemrehányásoknak leszek kitéve, mint a maiak, elmulasztottam volna azon kötelességemet, mely en-