Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

Í95. országos ülés 1904- október JS-án, kedden. 131 mondom, hogy valamennyi ezen kérdés körül lefolyt vitát figyelmesen elolvastam és azt hiszem, igazam van, a midőn azt mondom, hogy az 1899: XXX. t.-czikknek az volt a rácziója, hogy az Ausztriával való tényleges vámközösség 1907-ig meghosszabbíttatok, de azon feltétel alatt, hogy 1907 után, vagy ha a viszonosság megsértetnék, még 1907 előtt is, az országnak teljesen szabad rendelkezési joga legyen; hogy ezt a szabad rendelkezési jogot sem megkötött és még tovább, t. i. az Ausztriával való vámszövetség határidején túlterjedő külkereskedelmi szerződések, sem pedig egyéb más kötések, paktumok vagy egyezkedések meg ne nehezítsék és ne korlátozzák. Épen ezért — mert hogy a lejárattal biró szerződések felbonthatók az egyik fél kívánatára, azt már biztosította az 1878 : XX. t.-czikk — épen ezért mondatott ki azon szerződésben az, hogy a lejárattal nem birő szerződések is felbonthatók; kimondatott, hogyha 1903-ig nem jő létre a vám- és kereskedelmi szövetség, szerződéseket 1907-en tiil kötni ne lehessen. Szóval a törvényhozás mindenféleképen azon igyekezett, hogy biztosítsa az országnak teljes, korlátlan elhatározási szabadságát arra nézve, hogy Ausztriával kössön-e vám- és kereskedelmi szövetséget, vagy pedig, ha ezt érdekeinek megfelelőnek tartja, az önálló vámterület terére lépjen, és hogy e^ tekintetben az ország kezeit meg ne kösse. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt akarja a mai kormány is és semmi olyat nem tett, a mi az ország ezen szabad elhatárorozását bármily tekintetben korlátozhatná, (Helyeslés jobbfelöl.) Mert mesebeszéd az, (Halljuk! Halljuk!) hogy az általunk kötött provizórium e tekintetben valami akadályt állítana fel; mesebeszéd az, hogy az általunk kötött provizórium leköti az ország kezeit. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Krasznay Ferencz: Közgazdaságilag képtelen helyzetet teremtett! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ugyan kérem, majd megmagyarázom ezt a képtelen helyzetet. Most nem erről beszélünk. Azt mondja a képviselő ur . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kicsoda ?) Polónyi képviselő ur. Azt mondja, hogy mi nagyon rosszul csináltuk a dolgot, rosszul formuláztuk a kérdést, olyan szerződést kötöttünk, a mely rosszabb az isehl-i klauzulánál, mert akaratunk ellenére jött létre, s nekünk nincs módunkban ezt a szerződést 1907-ig, ha Ausztria nem akarja, megszüntetni. Polónyi Géza: És ha a császár nem akarja! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ugyebár, ezt méltóztatott mondani? No hát ez elejétől végig nem igaz. (Derültség jobb felöl.) Polónyi Géza: Halljuk! Örvendenék rajta, ha nem volna igaz! Madarász József: Ildomos kifejezés! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ez a törvényjavaslat azt állapítja meg, hogy a jelen megállapodás 1904 október 15-én lép életbe, s az egyidejűleg megállapított uj szerződés életbeléptéig marad hatályban, jogában állván a szerződő feleknek, hogy ezen megállapodás hatályát 6 havi előzetes felmondással 1905. évi deczember 31-ikére és ezt követő bármely napra megszüntethessék. Ez tehát határidőhöz kötött szerződés. Ha ez nem az, akkor nekünk határidőhöz kötött szerződésünk egyáltalán nincs is. Mert a Németországgal, az Olaszországgal kötött szerződésben, mindenikben benne van ugyanezen formula. Polónyi Géza: Hát melyik ennek a lejárati határideje ? Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Hiszen hallja, hogy 1905. évi deczember 31-ike! Polónyi Géza: Micsoda beszéd ez? Ez azután handlé-jogász! (Derültség balfelöl,) Sándor Pál: Jobb a handlé-jogász, mint a csavar-jogász! {Ugy van! Derültség jobb felöl.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Az ilyen beszédeknek nincs hasznuk és mindig akkor szoktak a képviselő urak az ilyen nagy taraczkokkal előjönni, mikor argumentumuk nincs. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De tegyük fel, hogy nem lejárathoz kötött szerződés. Nem áll ugyan, de a vitatkozás kedveért tegyük fel. Az előbbi kormány, Széll Kálmán egyszer Thun, később Körber osztrák miniszterelnökökkel közös megegyezéssel megállapodtak abban, még pedig nagyon kötelező formában, hogy ha az 1899. évi XXX. t.-czikk mellett megállapított terminusok mégis lejárnának, bármikor fogja az egyik fél kívánni, a lejárathoz nem kötött szerződések is felbonthatók az egyik fél kívánságára. A jelenlegi kormány még tovább megy és mielőtt ezt a szerződést megkötötte, újra meggyőződött és újra bizonyságot szerzett magának arról, hogy az osztrák kormány ma is azon az állásponton áll. Kossuth Ferencz: Hátha megbukik? Polónyi Géza: Hátha holnap elcsapják! Gr. Tisza István miniszterelnök : Nevetséges . Az elvállalt kötelezettség megmarad! (Halljuk/ HdljuJc! jobb felöl) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ismétlem mégegyszer, hogy az nem áll, és igazán nagy túlzás, nagy auxezis az, mikor a képviselő ur azt mondja, hogy ez a szerződés az ischl-i klauzulának természetével bír. Polónyi Géza: Még rosszabb! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Hát én azt hiszem, nem igen kap itt a házban még egy embert, a ki ezt neki elhiszi. Maga sem hiszi el, hiszen bebizonyítottam az előbb, hogy határozottan ki van kötve az 1878: XX. t.-czikk értelmében, hogy az egyik fél kívánságára felmondhatok, még ha nem is volna a megállapodás az osztrák kormánynyal ez iránt. Ha ez sem győzi meg a t. képviselő urat, akkor egyszerűen ugy áll a dolog, hogy nem akarja magát meggyőzetni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) 17*