Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

495 országos ülés 190í találjuk (olvassa): » Egyébiránt mi ugy vélekedünk, hogy a borok meghamisítását az által megelőzhetjük, ha az aszuszőlő összevásárlását az országban nem birtokosoknak«, — t. i. a közönségnek — »minthogy ezek visszaélés esetén elégtételt adni nem tudnak, eltiltjuk.« Van azután egy törvény 1836-ból, s ez mutatja, t. ház, hogy milyen nehéz kérdés ez, hogy már oly rég óta ismételten foglalkozott vele a törvényhozás. Az emiitett törvény kimondja, hogy a tokaji vidékre nemcsak idegen országból, de még magából az országból is más bort behozni nem szabad. De a legérdekesebb azután Zemplén vármegyének egy 1801-ben e tárgyban alkotott statútuma és az ezen statútummal összeköttetésben álló petíciók és tárgyalások. Ugyanis Zemplén vármegyének 1801-ben kelt statútuma azt mondja: hogy miután az eddigi kísérletek mind meddők maradtak a tokaji bornak megvédésére, ennélfogva azt tartaná leghelyesebbnek, hogy mindjárt szüret után a termésnek számbavétele rendeltessék el. , Olyan bölcs intézkedések mindezek, a melyek összevágnak azon rendelkezésekkel, melyek Francziaországban, a hol, tudvalevőleg, a legnagyobb fokon áll a bor-kultura, már régen keresztül vitettek, és pedig körülbelül egy időben ezzel a statútummal, vagyis körülbelül egy század óta. Ezen intézkedések szerint azon hegyvidékeken, a melyek aránylag csekély kiterjedésűek, és a melyeknek rendkívül értékes a termése, minden szüret után valóságos kataszter állíttatik fel, ugy hogy meg lehessen állapítani, hogy minden tulajdonosnak mennyi bora termett, s azután számon lehessen tartani, hogy minden tulajdonos pinczéjéből mennyi bort árusítottak el, ugy hogy ezen az utón mindig konstatálni lehet, hogy több bor adatott-e el, mint a mennyi termett, vagy kevesebb. Mindezt pedig azért emlitem, mert meggyőződésem, hogy egy olyan, aránylag kis borvidéken, a hol a termés oly rendkívül értékes, más utón, mint ezen az utón a felmerülő bajokon segíteni nem lehet. (Egy hang a baloldalon; Megcsinálják ?) Bocsánatot kérek, ezt nem lehet megcsinálni az illető tulajdonosok közreműködése nélkül. Elismerem, hogy ebbe lehet a kormánynak is beleszólása, de ez tálnyomólag a birtokosok teendője; és ha a birtokosok hozzájárulnának, én igenis ezt megtenném, de magam, a birtokosok ellenzésével nem csinálhatom. Azért vagyok bátor ezt itt a képviselőházban felhozni. A mostani provizórium közgazdasági méltatásával, azt hiszem, nem szükséges tovább foglalkoznom; csak annyit akarok megemlíteni, hogy azok a t. urak, a kik azt mondják, hogy ha nem kötöttünk volna szerződést, akkor maradt volna a régi provizórium, t. i. lett volna a húsz aranyforintos vám, és a kik azt mondják, hogy nincs abból semmi hasznunk, hogy Olas?országgal szerződést kötöttünk, mentünk volna bele a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIX. KÖTET. október i&-án, kedden. 129 szerződés nélküli állapotba, azok a t. urak, azt hiszem, nagyon fontos érdekekkel nagyon könynyelműen játszanak. Polónyi Géza: De nem azt mondtuk! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Egyszer ment bele Magyarország vámháboruba egy aránylag igen alárendelt jelentőségű közgazdasági területtel, és én nem hiszem, hogy ma, a posteriori, valaki azt a lépést helyeselné. Nagyon könnyű azt mondani, hogy ne legyen semmiféle kedvezményes borvám; csakhogy akkor nem lett volna szerződés! És hígyje meg a t. képviselő ur, hogy nagyon rosszul itéli meg a helyzetet, ha azt hiszi, hogy mi ezzel a provizóriumkötéssel ós a bornak adott ezen kivételes kedvezménynyel az ország érdekeit bármi tekintetben koczkáztattuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Arról is beszélt a képviselő ur, az általam már emiitett és általa már sokat ócsárolt statisztikai adatok alapján, hogy hiszen mi azért kötöttünk Olaszországgal szerződést, mert ez Ausztria érdeke. Ezt hallottam nagyon sokszor közbeszólásokból is. A. t. képviselő ur most megtette az összehasonlítást Magyarországnak Olaszországgal való forgalmi érdekei ós Ausztriának Olaszországgal való forgalmi érdekei tekintetében. Megcsinálhatja ezt az összehasonlítást Németországgal, megcsinálhatja más államokkal is, és mindig arra az eredményre fog jutni, hogy mindezen viszonylatokban Ausztriának forgalmi érdekei nagyobbak, mint Magyarországéi ; és ennek egyszerűen az az oka, hogy Ausztriának ipara, kereskedelme, forgalmi viszonylatai fejlettebbek, sajnos, mint a mieink. De ezek a statisztikai adatok azt is fogják neki mutatni, hogy igenis, a mi forgalmi viszonyaink is évrőlévre fejlődnek, és abból, hogy Ausztriának nagyobb az érdeke, nem következik, hogy az a viszonylagosan, de nem abszolút értékben csekélyebb érték ránk nézve nem épen olyan fontos, mint Ausztriára nézve. (Tetszés jobbfelöl.) Hát azért, mert másnak is van belőle haszna, azért mi vakon rohanjunk neki a bajnak? (Ugy van! jobbfelöl.) No már, kérem, ón ilyen politikára nem vállalkozom. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérek a közjogi részre, a melylyel a t. képviselő urak elég sokat foglalkoztak .. . (Felkiáltások bal felöl: Ez a legfontosabb.) Dehogy a legfontosabb! Bizonyára nem az. Itt nem tehetek másként, mint, hogy sorba vegyem a t. ellenzéki képviselők felszólalásait és kezdjem legelőször is Krasznay Ferencz t. barátomnak a felszólalásával, a ki első nap szólalt fel. Krasznay t. képviselő ur azt mondta, hogy mi akkor, mikor egy olyan szerződést kötöttünk Olaszországgal, a mely egyaránt kötelezi Ausztriát és Magyarországot, törvénysértést követtünk el. Azt mondja, hogy akkor a magyar kormány mint Herkules a válaszúton állott, és egyedüli kötelessége az lett volna, hogy azonnal az önálló vámterületet proklamálja és Magyarország 17