Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-495
128 495. országos ülés 190í Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Sokkal inkább tisztában vagyok azzal, hogy az agrárius jelszónak igen sokféle értelmet szoktak tulajdonítani, sem hogy erre egyszerűen rámondjam, hogy igen, mert előbb azt kellene kérdeznem a t. képviselő úrtól, hogy mit ért az agrárius szó alatt ? B. Kaas Ivor: Majd megmagyarázom. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Azoknak, a kik azt mondják, hogy a magyar bor értékesítésének igen nagy hátránya ez a szerződés, bizony nincs igazságuk. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ha a magyar bor nem tud megküzdeni az olasz bornak versenyével akkor, a mikor a szállításnál és a vámtételnél 23 1 /g korona előnye van az ola?zszal szemben, akkor nagyon rossz lábon állana a magyar szőlő. Nekem sokkal jobb véleményem van róla. Különben, t, képviselő ur, beszélhetünk mi, a mit akarunk, a kérdés az: hogy most jobban tudják-e értékesíteni a borukat a termelők, van-e a borforgalomban élénkülés, vagy nincs? Mindkettőre mindenki, a ki viszonyainkkal ismerős és a ki a dolog természete szerint kötelességszerűleg tudakozódott ez iránt, csak azt mondja, hogy igen. Emelkedik a bor ára váratlan méretekben, nagy az élénkülés a borkereskedelemben . . . B. Kaas Ivor: Még nagyobb volna, ha 20 aranyforint volna a vám! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Azt mondhatja valaki, hogy a borkereskedés élénkülését és a borárak emelkedését nem ez a szerződés idézte elő. De azt senki sem tagadhatja, hogy a bor értéke emelkedett. Ne vitatkozzunk tehát a felett, hogy minek köszönhető ez, mondjuk, hogy a jó szerencsének köszönhető. De végre is ez a r szerződés ezt a jó szerencsét nem rontotta el. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Át kell most térnem Bernáth Béla képviselő ur egyik állítására, a melyet ezzel kapcsolatban felhozott. Ez vonatkozik a borházasitásra. 0 azt mondja, hogy akkor, a mikor mi megengedtük, hogy az olasz borok a magyar borokkal abban az arányban házasittassanak, hogy a keverékben 60 °/o olasz bor legyen, megszegtük a törvényt. Ez egyáltalán nem áll. Felolvasom az 1893. évi XXIÍT. törvényczikk 4. §-ának idevonatkozó rendelkezését, a mely ekkép szól (olvassa): »Különböző vidéken termett, vagy különböző szőlőfajokból készült borok keverése esetén az összeházasított bor oly vidékűnek, illetőleg olyan szőlőfajokból valónak jelezhető, a melynek túlnyomó fajbora szerint az tényleg megfelel.« Itt szó sincsen arról, hogy 25 % kai kell keverni. Hanem igenis, a végrehajtási utasításban szó van valami 25 °/o-ról, de az nem az, a mit a képviselő ur mondott, hanem egészen más. Bátor leszek ezt is felolvasni (olvassa): »Hazai borok és külföldi borok összeházasításából előállított keverék hazai termésű bor gyanánt vagy hazai október 18-án, kedden. borvidéknek vagy termelési helynek a fentiek szerint megengedett neve és jelzése alatt csak abban az esetben árusítható és hozható forgalomba, ha a keverékben a hazai bor oly mennyiségben van jelen, hogy a keverék a hazai termésű bor vagy az illető borvidék vagy hegy bora jellegének teljesen megfelel, feltéve, hogy a hozzáadott külföldi bor az egész mennyiség 25%-át nem haladja túl. Bernáth Béla: Ezt mondtam! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Dehogy azt mondta! Ez a rendelkezés tehát arra vonatkozik, hogy ha több benne 25°/ 0-nál az idegen bor, akkor a keveréket nem szabad mint magyar bort árusítani. A t. képviselő ur azt mondja, hogy ki kellett volna kötnünk, hogy csak 25°/ 0 idegen bort szabad a keveréknek tartalmaznia. Hát ha mi ezt kikötjük, akkor ezt a keveréket mindenkinek jogában van mint magyar bort a törvény értelmében eladni, de mert 60°/ 0 keverék van kikötve, azt nem szabad mint magyar bort eladni. Tehát azt kérdezem: ki óvta meg itt jobban a magyar kereskedők és termelők érdekeit, mi-e, a kik olyan keveréket engedünk meg, a mely szerint a keveréket nem szabad mint magyar bort árulni, vagy pedig Bernáth Béla képviselő ur, a ki oly keveréket akar megengedni, a mely mellett azt a bort. mint magyar bort szabad eladni? Itt a választás nem nehéz. (Helyeslés a jobboldalon.) Beszélt aztán a t. képviselő ur a hegyaljai borokról. Én is abban a vélekedésben vagyok, hogy ha nekünk terem ilyen nagyértékű borunk, annak megvédésére mindent el kell követni. Azért tehát engedje meg a t. ház, hogy, bár laza összefüggés van a két kérdés közt, mégis néhány szóval — nem leszek hosszú — ezt a kérdést is megvilágítsam. (Halljuk! Halljuk!) Az a törekvés a magyar törvényhozás részéről, hogy a tokaji bort a hamisítások ellen megvédje, már régi keletű, és e tekintetben a magyar országgyűlések ismételten hoztak törvényeket. En ugy vagyok meggyőződve, hogy ezekben van csirája azon intézkedéseknek, a melyeket egyedül tartok czélravezetőknek arra. hogy a tokaji borok alaposan és sikeresen megvédessenek. Az első intézkedés, a melyet találunk, egészen 1723. évig megy vissza, a mikor az országgyűlés a OXVIII ik t-czikket hozta; a mely azt határozza, hogy a borokat nem szabad más hely elnevezése alatt árulni, mint a hol azok termettek. Nagyon jellemző, hogy az 1723-iki országgyűlés — a mi igazán becsületére válik — abban az egész törvényben mindig a vevő érdekeinek megóvásáról szól, a mi — mondhatom — nekem imponáló liberális felfogás. A legközelebbi törvény, a mely újra és speczialiter a tokaji borokról szól, az 1729. évi XII. t.-czikk. E törvényben a következőket
