Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

k-95. országos ülés 190Í október i8-án, kedden. 127 felfedezést tette, hogy ha egy kilogramm vagy egy mm. után a vám ugyanaz egy cséplőgépre, vagy egy finom műszerre, annak más hatása van a finom műszernél, mint a cséplőgépnél. Ez ugyan nem uj, de igaz. Polónyi Géza: Ön csupa újdonságokat beszél? (Derültség jobbfelöl) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Nem, de valókat beszélek! Polónyi Géza: Nem is igazakat beszél, nem is ujakat! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Nézzük most már, mire vonatkozik a mi kül­kereskedelmi statisztikánk és nézzük, hogy lehet­ségesek-e olyan nagy tévedések? Magyarország kivitele Olaszországba miből áll ? Tessék meg­nézni az indokolás 13. lapját. Ló és csikó. Azt hiszi a t. képviselő ur, hogy ezt el lehet bujtatni és hamis bevallás alatt kivinni? Fűrészelt ke meny faáru. Itt is kételkedik abban, hogy lehetséges ennek a mennyiségét és értékét megállapítani ? Nyers selyem; fürészelt puhafa­áru, selyemgubó. Mindazon tételek tehát, a melyek Olaszországgal itt kérdésbe jönnek, nem abba a kategóriába tartoznak, a melyet fel méltóztatik vetni, hanem mind kézzelfoghatólag kimutatható kereskedelmi czikkek. Ne beszél­jünk tehát akkor, mikor ezekről a viszonyokról van szó, a mi statisztikai adataink megbízhatatlan­ságáról, mert ezek a statisztikai adatok meg bízhatók annyira, a mennyire statisztikai adatok egyáltalában megbízhatók lehetnek. (Helyeslés jobbfelöl) Áttérek most már a borkérdésre, melylyel nem csak a t. képviselő ur, hanem többi t. kép viselőtársaim is behatóan foglalkoztak. Először is fel kell világositanom a t. képviselő urat, hogy ez a 450.000 mm. — a mit ő tegnap oly sokszor kétségbe vont — csakugyan vala­mennyi államra szól, vagyis az összes államok­ból hozható be 450.000 mm. ezzel a megállapí­tott kedvezményes tétellel. Azt mondja a kép­viselő ur, hogy ez nincs benne . . . Polónyi Géza: Nem világos, azt mondtam! (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások: Azt mondta, hogy nincs benne!) Nincs is benn! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter : Hiszen, a ki olvasni nem tud, annak termé­szetes, hogy minden nyomtatás érthetetlen, de a ki olvasni tud, az megérti. Mert ebben benn van. Mert mi áll itt? Ex 77 a. Ez a mi 1882-ik évi autonóm tarifánknak a bortétele. Méltóztas­sék azt is tudomásul venni . . . Polónyi Géza: Húsz aranyforint! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter : Nem arról szólok. (Derültség jobbfelöl.) Méltóztassék tudomásul venni, hogy nekünk semmiféle állammal nincs a borra nézve meg­kötött tételünk, kivéve először Olaszországgal: eddig 3.20; aztán a provizórium alatt 20, majd 6.50 aranyforint, másodszor Szerbiával, har madszor Francziaországgal, de csak a pezsgő­borokra. Minden többi államra áll a húsz arany­forintos tétel. Már pedig az általánosan elfoga­dott dolog, hogy mikor egy olyan tételről van sző, a mely az ő autonóm tételével jön idegen államokkal alkalmazásba, ez az illető vámtarifába jegyzet alakjában jön be. Ennélfogva ezt min­denki, a ki ezeknek a kötéseknek módjával meg akar ismerkedni, a mi törvénytárunkból is meg­ismerheti. Ez egészen világos. (Tjgy van! jobb­felől.) Az pedig, hogy a képviselő ur borzasztó emfázisal azt kérdezte, hogy Tittoni is igy érti-e, igazán nevetséges. (Derültség jobbfelöl.) Hetekig kizárólag a körül forgott a tárgyalás, hogy az olasz kormány mindig azt óhajtotta elérni, hogy mi Olaszországnak ós csakis Olaszországnak kizárólagos kedvezményt adjunk az ő boraira, s épen a magyar kormány szívósan ragaszkodott ahhoz, hogy ő ebbe bele nem megy, hanem azt a kedvezményt, a mit egyáltalában az ország érdekeivel összeegyeztethetőleg megadhatónak tartott, mindenkinek megadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha Tittoni olvasni fogja a képviselő ur beszédét, nagyon fog nevetni ezen a kérdésen, A mi azután a t. kéjaviselő ur azon to­vábbi kérdéseit illeti, a melyek szintén erre a borvám-kezelésre vonatkoznak, t. i,, hogy mi lesz azzal a borral, a mely nem fog házasitásra fel­használtatni stb.. erre igazán nem érdemes vá­laszolni. Mindenki e házban, a ki ismeri a bor értékének és a bor kereskedésnek viszonyait, tudja, hogy azt a bort, a mely nem lesz háza­sítva, itt többé eladni nem lehet, mert az ezt a vámot nem birja el, az tehát csak visszaküld­hető. Ezzel mindenki tisztában van. A t. kép­viselő ur pedig mint valami roppant nagy kér­dést veti fel, hogy mi lesz azzal a borral ? Hát vagy megfizetik utána a plusz-vámot, s ebből senkinek sem lesz baja, vagy visszavitetik az a bor, ak­kor sem lesz ebből senkinek baja, Polónyi Géza: De hátha elromlott az a bor! (Derültség jobbról.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Annál jobb! Ne kívánják, kérem, hogy ilye­nekre is feleljek, mert ez igazán nevetséges. Más t. képviselőtársaim is foglalkoztak ez­zel a borkérdéssel és nagyon jellemző, hogy majd mindegyik az agráriusokat hívta segít­ségül. Polónyi Géza : Én ? Senkit sem hívtam se­gítségül ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter : Azok azonban a segítséget megtagadták, mert a megoldással nagyon meg vannak elé­gedve. B. Kaas Ivor: És a merkantilisták is! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter : Annyira viszi a képviselő urat az elfogult­ság, hogy ellenvetésül olyan valamit mond, a mi tulajdonkép a legnagyobb bók. B. Kaas Ivor: Talán már a miniszter ur is agrár ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom