Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-495
k-95. országos ülés 190Í október i8-án, kedden. 127 felfedezést tette, hogy ha egy kilogramm vagy egy mm. után a vám ugyanaz egy cséplőgépre, vagy egy finom műszerre, annak más hatása van a finom műszernél, mint a cséplőgépnél. Ez ugyan nem uj, de igaz. Polónyi Géza: Ön csupa újdonságokat beszél? (Derültség jobbfelöl) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Nem, de valókat beszélek! Polónyi Géza: Nem is igazakat beszél, nem is ujakat! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Nézzük most már, mire vonatkozik a mi külkereskedelmi statisztikánk és nézzük, hogy lehetségesek-e olyan nagy tévedések? Magyarország kivitele Olaszországba miből áll ? Tessék megnézni az indokolás 13. lapját. Ló és csikó. Azt hiszi a t. képviselő ur, hogy ezt el lehet bujtatni és hamis bevallás alatt kivinni? Fűrészelt ke meny faáru. Itt is kételkedik abban, hogy lehetséges ennek a mennyiségét és értékét megállapítani ? Nyers selyem; fürészelt puhafaáru, selyemgubó. Mindazon tételek tehát, a melyek Olaszországgal itt kérdésbe jönnek, nem abba a kategóriába tartoznak, a melyet fel méltóztatik vetni, hanem mind kézzelfoghatólag kimutatható kereskedelmi czikkek. Ne beszéljünk tehát akkor, mikor ezekről a viszonyokról van szó, a mi statisztikai adataink megbízhatatlanságáról, mert ezek a statisztikai adatok meg bízhatók annyira, a mennyire statisztikai adatok egyáltalában megbízhatók lehetnek. (Helyeslés jobbfelöl) Áttérek most már a borkérdésre, melylyel nem csak a t. képviselő ur, hanem többi t. kép viselőtársaim is behatóan foglalkoztak. Először is fel kell világositanom a t. képviselő urat, hogy ez a 450.000 mm. — a mit ő tegnap oly sokszor kétségbe vont — csakugyan valamennyi államra szól, vagyis az összes államokból hozható be 450.000 mm. ezzel a megállapított kedvezményes tétellel. Azt mondja a képviselő ur, hogy ez nincs benne . . . Polónyi Géza: Nem világos, azt mondtam! (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások: Azt mondta, hogy nincs benne!) Nincs is benn! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Hiszen, a ki olvasni nem tud, annak természetes, hogy minden nyomtatás érthetetlen, de a ki olvasni tud, az megérti. Mert ebben benn van. Mert mi áll itt? Ex 77 a. Ez a mi 1882-ik évi autonóm tarifánknak a bortétele. Méltóztassék azt is tudomásul venni . . . Polónyi Géza: Húsz aranyforint! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Nem arról szólok. (Derültség jobbfelöl.) Méltóztassék tudomásul venni, hogy nekünk semmiféle állammal nincs a borra nézve megkötött tételünk, kivéve először Olaszországgal: eddig 3.20; aztán a provizórium alatt 20, majd 6.50 aranyforint, másodszor Szerbiával, har madszor Francziaországgal, de csak a pezsgőborokra. Minden többi államra áll a húsz aranyforintos tétel. Már pedig az általánosan elfogadott dolog, hogy mikor egy olyan tételről van sző, a mely az ő autonóm tételével jön idegen államokkal alkalmazásba, ez az illető vámtarifába jegyzet alakjában jön be. Ennélfogva ezt mindenki, a ki ezeknek a kötéseknek módjával meg akar ismerkedni, a mi törvénytárunkból is megismerheti. Ez egészen világos. (Tjgy van! jobbfelől.) Az pedig, hogy a képviselő ur borzasztó emfázisal azt kérdezte, hogy Tittoni is igy érti-e, igazán nevetséges. (Derültség jobbfelöl.) Hetekig kizárólag a körül forgott a tárgyalás, hogy az olasz kormány mindig azt óhajtotta elérni, hogy mi Olaszországnak ós csakis Olaszországnak kizárólagos kedvezményt adjunk az ő boraira, s épen a magyar kormány szívósan ragaszkodott ahhoz, hogy ő ebbe bele nem megy, hanem azt a kedvezményt, a mit egyáltalában az ország érdekeivel összeegyeztethetőleg megadhatónak tartott, mindenkinek megadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha Tittoni olvasni fogja a képviselő ur beszédét, nagyon fog nevetni ezen a kérdésen, A mi azután a t. kéjaviselő ur azon további kérdéseit illeti, a melyek szintén erre a borvám-kezelésre vonatkoznak, t. i,, hogy mi lesz azzal a borral, a mely nem fog házasitásra felhasználtatni stb.. erre igazán nem érdemes válaszolni. Mindenki e házban, a ki ismeri a bor értékének és a bor kereskedésnek viszonyait, tudja, hogy azt a bort, a mely nem lesz házasítva, itt többé eladni nem lehet, mert az ezt a vámot nem birja el, az tehát csak visszaküldhető. Ezzel mindenki tisztában van. A t. képviselő ur pedig mint valami roppant nagy kérdést veti fel, hogy mi lesz azzal a borral ? Hát vagy megfizetik utána a plusz-vámot, s ebből senkinek sem lesz baja, vagy visszavitetik az a bor, akkor sem lesz ebből senkinek baja, Polónyi Géza: De hátha elromlott az a bor! (Derültség jobbról.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Annál jobb! Ne kívánják, kérem, hogy ilyenekre is feleljek, mert ez igazán nevetséges. Más t. képviselőtársaim is foglalkoztak ezzel a borkérdéssel és nagyon jellemző, hogy majd mindegyik az agráriusokat hívta segítségül. Polónyi Géza : Én ? Senkit sem hívtam segítségül ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Azok azonban a segítséget megtagadták, mert a megoldással nagyon meg vannak elégedve. B. Kaas Ivor: És a merkantilisták is! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Annyira viszi a képviselő urat az elfogultság, hogy ellenvetésül olyan valamit mond, a mi tulajdonkép a legnagyobb bók. B. Kaas Ivor: Talán már a miniszter ur is agrár ?
