Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

126 4yó. országos ülés Í90í a jelentésben, a melylyel tárgyalta a 666. számú javaslatot. Annak a végén a közgazdasági bízott Bág egészen világosan tett javaslatot ez iránt is. A szöveg azt mondja: »Midó'n a törvényjavaslatot a közgazdasági bizottság nevében az itt jelzett szövegezési módosítással elfogadásra ajánlani van szerencsénk, ugyancsak a bizottság nevében indítványozzuk, hogy a kormánynak a szerződés tárgyalásainak megindítása és az ideiglenes szerződés életbeléptetése tekintetében követett eljárásáért a törvényhozás részéről a felmentvóny megadassék.« A t, képviselő ur tovább megy és azt mondja: a kormánynak a felmentvényt csak törvény utján lehet megadni, a kormány terjeszszen elő külön törvényt, melyben felmenvényt kér. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Természetes!) Ez méltó párjii annak az uj közjogi alaptétel-kitalálásnak és gyártásnak, a melyet a képviselő ur rettenetes bőséggel in usum Delfini tár elénk. Régóta vagyok a törvényhozás tagja, azt is tudom, hogy több esetben volt arról szó, hogy a kormánynak utólagosan kellett felmentvényt kérnie. Tudom, hogy az ilyen felmentvényt mindig határozatilag adta meg a képviselőház, de egyetlenegy esetet sem tudok arra, hogy egy külön e czélra beterjesztett törvénynyel adta volna meg a felmentvényt. Különben ez mindegy. Ha a képviselő urnak jobban tetszik, hogy nekünk a felmentvényt törvényben adja meg, adja meg törvényben, (Derültség jobbfelöl.) ha pedig nem adja meg, akkor mindegy, akár törvényben, akár határozatban nem adja meg, (Derültség a jobboldalon.) Ezzel végeztem a t. képviselő urnak előzetes kérdéseivel és áttérek a kérdés közgazdasági vonatkozásaira. A legtöbb képviselő ur, a ki ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólt, a törvényjavaslatnak kizárólag a borvám tételeire vonatkozó kérdésével foglalkozott. Egyedül Polónyi Géza t. képviselő ur foglalkozott a dologgal behatóbban. Én ennek nagyon őszintén örülök, mert igy egy egész szériesét tévedéseinek igazithatom helyre, a mi, azt hiszem, hasznára lesz. (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljak! a szélsőbaloldalon.) Legelőször megint egy formakérdéssel, t. i. azokkal a statisztikai adatokkal kezdem, melyeket az indokolásban közöltem. Mikor az első provizóriumos törvényjavaslatot előterjesztettem, csak a kérdés megítélésére szorosan tartozó statisztikai adatokat közöltem az indokolásban, nem azért, mintha ezek valami titkos dolgok volnának, hiszen ezek ki vannak nyomatva, minden könyvben benn találhatók, de nem akartam az indokolást egy, nézetem szerint nem abszolúte szükséges statisztikai materiáléval megterhelni. Azonban az ellenzéknek a közgazdasági bizottságban jelen volt tagjai részéről azzal az ellenvetéssel és azzal a szemrehányással találkoztam, hogy nagyon sovány az indokolás, nem lehet abból megítélni a helyzetet. Ez indított arra, október 18-án, kedden. hogy mostani előterjesztésembe felvettem ezt a statisztikai materiálét, a mely egyáltalában Olaszországgal való forgalmunkra vonatkozik. Mo3t aztán az a baj, hogy miért vettem fel, mert t. képviselőtársam állítása szerint ezek az adatok mind csupa humbug, csupa szemfényvesztés, csupa csalás, a melylyel mi egymásnak — már t. i. Magyarország és Ausztria — kölcsönösen port hintünk a szemébe ós egymást csaljuk. Nem én vetettem fel a kérdést, de miután a t. képviselő ur felvetette, szükséges, hogy foglalkozzam vele. A statisztikai kongresszusok, a melyek minden négy évben tartják a maguk gyűléseit, először 1879-ben vetették fel ezt a kérdést és tárgyalták egészen alaposan. Az 1879-diki statisztikai kongresszus kimutatta ugyanis, hogy ha két államnak egymás közti nemzetközi forgalmát tekintjük, a közt, a mit az egyik állam mutat ki, mint kivitelt a másik államba, és a közt, a mit az illető másik állam mint bevitelt magához mutat ki, igen nagy különbségek vannak és ezeknek a nagy különbségeknek okait is kutatta. Eltekintve már most a statisztika-gyűjtéssel együttjáró minden egyes tévedéstől, kimutatta, hogy ennek legfőbb oka a következő két körülményben van. A küldő kimutatja az illető árunak értékét a szállítási költség nélkül, a vevő az illető áru értékébe beszámítja a szállítási költségeket. Igy^van ez rendesen a vállalkozói nyereséggel is. Es ez a főoka, hogy miért mutat a statisztika az érték dolgában ilyen különbségeket, mert ezek a nagy különbségek nem a mennyiségben mutatkoznak hanem az értékekben, mert a mennyiségek, ezen tudományos kutatás szerint is, meglehetősen megegyeznek. Már most méltóztatik tudni, hogy Magyarország sokkal korábban elkezdte már statisztikailag kimutatni azt, hogy micsoda forgalmunk van Ausztriával szemben, Ausztria ezt csak sokkal később kezdte, de ugyanakkor, mikor kezdte, megegyezés jött létre a két kormány közt, hogy egymással közlik az adatokat és ezeket az adatokat helyesbítik. Most ugyanaz a a jelenség mutatkozik, hogy a mennyiségek megegyeznek, de az értékek különböznek; de minthogy egymással publikáczió előtt közöljük, a legtöbb esetben egészen objektív alapon vagy az egyik, vagy a másik becslésnek helyessége tűnik ki. Vannak azonban egyes tótelek, a melyekre nem tudunk megegyezni. Ha tehát már beszélünk a statisztikai adatoknak helyes, vagy helytelen voltáról, ezek a statisztikai adatok, a melyek t. i. a Magyarország és Ausztria közötti forgalomra vonatkoznak, nagyobb hitelességre tarthatnak számot, mert össze vannak egyeztetve, mint azok a statisztikai adatok, a melyek más külállamokkal vannak felvéve, a nélkül, hogy ez az összeegyeztetés megtörténnék, De menjünk tovább. Egy roppant épületes dolgot mondott a t. képviselő ur, t. i. azt a