Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

106 m, országos ülés Í90í október 17-én, hétfőn. Magyarországgal még szerződést sem szabad kötni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tovább megyek, t. uraim. Azt az autonóm tarifát, a melyet önök bemutattak, mint a kormányok között létrejött megállapodást, — példákat idéztem belőle — rossznak, károsnak tartom Magyarországra nézve, jobbat szeretnék annál, de meg vagyok győződve, bogy barátaim egyetértésével bármikor készségesen hozzájárultunk volna ahhoz, hogy ez a már kész, a vámszövetségre tervezett autonóm tarifa, miután a vámszövetség se létre nem jött, se létre nem jöhetett, mint egyedüli önálló autonóm magyar vámtarifa proklamáltassék és annak alapján köttessenek meg a szerződések a külfölddel, természetesen Magyarországgal, mint állami önálló független nemzettel és nem pedig így, a mint azt önök cselekedték. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De hát t. uraim, miről van szó? Arról, hogy ámbár a fejedelem, a mint ki fogom mutatni — és mi a fejedelmi szó szentségébe vetett vallásos hittel fogadtuk el a paktumot — ezt akkor nekünk megígérte — az pedig ki van zárva, hogy a külfölddel való szerződések megkezdethessenek a nélkül, hogy uj autonóm vámtarifa legyen,— ennek az ígéretnek megszegésével önök vállalkoztak kereskedelmi szerződések tárgyalására. Mily alapon ? Vállalkoztak 1904 szeptember 30-dikáig a régi autonóm tarifa alapján, mert a felhatalmazást erre kérte a kormány, t. előadó ur! A felhatalmazási javaslat az uj vámtarifa alapján kéretett, ellenben a tényleges állapot Olaszországgal és Németországgal a régi autonóm tarifa alapján tartatott fenn. Most már előáll gróf Apponyi Albert és azt mondja, hiszen lett volna idő annak a javaslatnak letárgyalására. Erre a t. miniszterelnök ur azt feleli, hogy nem volt idő, mert 1904 augusztus 19-dikéig tárgyalt együtt a képviselőház. Most nézzük meg, mi ebben a valóság. Még jő, hogy nem mondják kifejezetten, hogy az ellenzéki obstrukczió akadályozta meg a felhatalmazási javaslat tárgyalását. Mik a tények? A kormány felhatalmazást kért arra, hogy Németországgal és Olaszországgal azon autonóm tarifa alapján köthessen szerződést, a melyet bemutatott, a melyet a magyar bizottság elfogadott, a melyhez az osztrák bizottság 18 tételben hozzá nem járult, a mely még parlamentileg letárgyalva sem itt, sem Ausztriában nincs. Nézzük ezt az időpontban rejlő mentséget, t. uraim! Lehetett augusztus 19-ikéig azt a meghatalmazási javaslatot tárgyalni ? Lehet azt ma letárgyalni és a felhatalmazást megadni ? Nyilvánvaló, hogy csak hülyéknek szóló előadás ez, mert én a minisztériumnak nem adhatok felhatalmazást arra, hogy vámszövetségi alapon az újonnan megállapított és vámszövetségi területre szóló autonóm tarifa alapján tárgyalhasson, mert vámszövetség nincs és autonóm tarifa sincs, (Igás! Ugy van! a szélsöbaloläálon.) eltekintve attól, t. uraim, hogy egy ilyen tarifára szóló meghatalmazás csak olyan parlamentben lehetséges, a hol nem képviselők ülnek, hanem pretoriánusok. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert arra, hogy én egy tarifa alapján a külfölddel kötendő szerződésekre meghatalmazást adjak, a mely a parlament előtt még nem tárgyaltatott, ez annyit jelent, mint szankczionálni azt a tarifát parlamenti tárgyalás nélkül, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mint megkötni a külfölddel szemben azt a tarifát egy ^törvény hozás hozzájárulásával: az annyit jelent, mint hogy azon a tarifán többé változtatni sem nem illik, sem nem lehet és bogy annál a nemzeti becsület van angazsálva. De ne ámítsuk magunkat és másokat, annak a meghatalmazásnak megadása nem időbeli akadályokba ütközött, s nem a magyar ellenzéken múlt, hogy az letárgyalható nem volt. Sem akkor, sem ma, sem addig egyáltalában nem adható meg az a meghatalmazás, mig a vámszövetség megkötve nincs, ha pedig meg van kötve, a mig a vámszövetség területére érvényes autonóm vámtarifa a törvényhozások által el nem fogadtatott, addig ilyen felhatalmazást adni nem lehet. Rosenberg Gyula eiöadó: Akkor már nem kell felhatalmazás! Polónyi Géza: Nem is lehet ilyen felhatalmazást adni senkinek. Létező törvényhozás által elfogadott tarifa alapján, létező államterületre lehet adni meghatalmazást, miért nem kértek tehát önök meghatalmazást arra, hogy Magyarország nevében köthessék meg azt a szerződést. Bartha Miklós: Erre feleljen! Rosenberg Gyula előadó: 1907-ig közös vámterület van! Polónyi Géza: Miért nem terjesztették be a magyar autonóm tarifát? Pedig beterjeszthették volna ugyanazt a tarifát, hiszen ha gazdasági szempontból önök azt tartják jónak, a gazdasági effektus ugyanaz marad. Rosenberg Gyula előadó: 1907-ig közös vámterület van! Polónyi Géza: Ha a viszonosság megsértetik, akkor is van közös vámterület? Rosenberg Gyula előadó: Akkor majd elhatározzuk, hogy mi történjék? Nessi Pál: Majd a mit Bécsből parancsolnak ! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Az 1904 január 1-től |1904 szeptember 30-ig terjedő állapot tehát az volt, hogy fentartottak egy kereskedelmi viszonyt egy régi autonóm tarifa alapján, a felhatalmazást pedig kérték a szerződés-kötésre uj autonóm tarifa alapján. Ezt a felhatalmazást azonban megadni parlamenti képtelenség volt, de nem a mi hibánk okából, hanem az osztrákok obstrukcziója okából, a mely nem rámszövetséget, sem tarifát elfogadni nem akar. Most jön a második,