Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

494-. országos ülés Í90'i október 17-én, hétfőn. 107 vagyis az 1904 szeptember 30-ától 1904 október 15-ig terjedő állapot. Itt már a régi, felmondott és 1903 deczember 31-én lejárt, a lejárat szempontjából törvényhozási utón tudomásul vett olasz szerződést egy jegyzőkönyvi megállapodással prolongálják a borvám-klauzula kivételével egész terjedelmében. S mi alapon? Itt már nincs sem meghatalmazás, a melyre hivatkozás történnék, itt már nincs rendelet sem, itt már csak jegyzőkönyvi megállapodás van arra az időre vonatkozólag, a melyet sem az előadó, sem a parlament, sem senki ezen a világon nem ismer. Következik a szeptember 30 ától október 15-ig terjedő idő utáni állapot. Október 15-étől életbe lép egy miniszteri rendelettel egy szerződés, a mely mit tartalmaz ? A botrányos közjogi botlásoktól eltekintve, a hol — jól vigyázzanak az urak, — mindenhol tüntetőleg vigyáznak arra, hogy az az AutricheHongrie soha különválasztva meg ne jelenjék, hogy az egész szerződésből soha ki ne tűnjék, hogy két állam szerződik egy harmadik állammal, hanem Magyarországot és Ausztriát mint egy állam-területet szerepeltetik Olaszországgal szemben, még a vagy szót sem teszik közbe, hogy Ausztria vagy Magyarország területére jönnek be ezek, vagy azok a borok, hanem azt mondják, hogy Ausztria-Magyarország területére jönnek be. Micsoda alapon merik ezt tenni, t. uraim ? Van vámszövetség ? Rosenberg Gyula előadó: Nincsen, de van közös vámterület 1907-ig. Polónyi Géza: Hát vámszövetség nélkül van közös vámterület? Rosenberg Gyula előadó: Igen! Itt van a tényleges állapot! Polónyi Géza: No, ezt magyarázza meg valaki! Ez nem exisztál! B. Kaas Ivor: Széll formula! Polónyi Géza: Arra nézve, hogy ezek a dolgok lehetetlenségek, hogy a parlament által letárgyalt vámtarifa nélkül mindez botrányos alkotmányszegés, ha csak alkotmányunk alaptörvényei szempontjából kezeinők a kérdést és hogy az 1899 : XXX. t.-czikknek csodálatos módon egy más karaktere is van, azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ez csak szubjektív imposszihilitást állapított meg Széll Kálmán számára és hogy kiállításba kellene küldeni azt az embert, a ki Széll Kálmánnak azt a teóriáját vallaná, hogy ilyen törvények csak kölcsönös megegyezéssel változtathatók meg. Nyilvánvaló, hogy ez a kiállításba való küldés nem nekünk szólott, hanem Széll Kálmánnak és az ő híveinek. (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Bartha Miklós: Az előadó urnak! Kubik Béla: Akkor annak a hive volt! Rosenberg Gyula előadó: Mindig lesz annyi önálló meggyőződésem, mint a képviselő urnak. Eitner Zsigmond: Nem látjuk! Nem mutatja ! Polónyi Géza: Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ezen csak úgy átcsuszszan. Én azonban ezen a kérdésen nem csuszszanok át, mert itt csúszkálni nem lehet, hanem majd reá mutatok arra, és igy bizonyítom be, hogy alkotmányszegesen kívül a kormányelnök ur olyan polititikát reprezentál, a mely a fejedelmi szó és igazság szentségébe vetett hit megingatására vezethet. (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Vigyázzunk uraim, mert ha Magyarországon a jóhiszemű és becsületes magyar lojalitásnak az lesz jutalma, hogy ebben is csalódhatik, félő, hogy Magyarország alkotmányosságába vetett hitünk is meginog, (Ugy van! a szélsőhaloldalon,) Lássuk ezt a kérdést a maga valóságában. Az az 1899 : XXX. t.cz, nem egy közönséges törvény, még csak nem is alaptörvény, a mit én mint jogász, egyáltalában el sem fogadok, mert az a törvény megszületett az alkotmányos garancziákon kivül, vagyis a parlamenti tényezők hozzájárulása nélkül ugy, hogy az abban lefektetett ígéretek kötelezik a fejedelmet külön az ellenzékkel szemben. Ez a törvény egyúttal egy bilaterális, kétoldalú megállapodás is. Annak a törvénynek előzményei gyanánt, azon Ígéretek fejében, a melyek a király nevében tétettek az ellenzéknek, az ellenzéktől kötelességek teljesítése is kívántatott. Az ellenzéknek nem volt szabad meggátolnia az ott felsorolt törvényjavaslatok egész tömegét, az ellenzéknek nem volt szabad megakadályoznia a házszabályok olyan revízióját, a mely bizonyos mértékig az úgynevezett obstrukcziónak lehetőségét korlátozta és le kellett mondania a jegyzőkönyv hítelesiiésénél előfordulhatott dolgokról, névszerinti szavazásokról. Az ellenzék becsülettel . . . Madarász József: De rosszul! Polónyi Géza:... teljesítette kötelességét az első betűtől az utolsóig. Mit szólnának a kaszinóban azon játékoshoz, a ki akkor, midőn a vele játszó fél veszít, zsebrevágja a pénzt, mikor pedig nyer, akkor nem fizet. Ez a kaszinói morál azonban rám nézve közömbös. Tudom, hogy ezt becsületbeli dolognak tekintik. A magyar király adott szava azonban magasabb tekintetek alá esik, Igazolnom kell, hogy ez igy van és én ezt nyomban aktaszerűleg igazolni is fogom. T. uraim! Ne játszanak ezzel a kérdéssel. Én különösen arra fektetek nagy súlyt, hogy ígéretet tett ő Felsége nemcsak az országnak, de speczialiter a magyar ellenzéknek; az az ígéret törvénybe is került, ezt az ígéretet a kormánypárt vezérlő emberei, ő Felségének felelős miniszterei ismételten itt a ház szine előtt az egész ház hozzájárulásával megerősítették, önök a szabadelvű párt körében ezt a paktumot nyíltan elfogadták ós velünk jegyzőkönyvileg közölték, hogy ahhoz hozzájárultak. Hát én itt állok. t. képviselő urak, hogy ellenőrizzem, vájjon ezen garancziával ellátott, aláirt pontokat megtartják-e? Különösen 14*