Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

102 494, országos ülés 190b október 17-én, hétfőn. nem használtatnak, akkor a vámkülönbözet megtérítendő, vagyis a 6 frt 50 kros, illetőleg 7 frt 50 kros vámtétel és a 20 frtos arán}vám közötti 12 frt 50 kr., illetőleg 13 frt 50 krnyi vámkülönbözet megtérítendő. Most nézzük, a gyakorlati életben ki fogja ezt megfizetni? Ugyebár, ez a 20frtos arany vám behozatali vám? Mikor rovatik le ez a vám? A mikor a határon behozzák. Behozzák tehát azt a bort 6 frt 50 kros, illetőleg 7 frt 50 kros vámtétel mellett, ugy-e ? Most elérkezik 1906 deczemher 31-ike, azt a bort nem használják fel häzasitásra, ki fogja megfizetni a különbözetet ? Rosenberg Gyula előadó: Ellenzár alatt marad! Polónyi Géza : Akkor ki fogja házasítani — ellenzár alatt? Rosenberg Gyula előadó: Hatósági ellenőrzés mellett történik! Polónyi Géza: Jól van! De csak tartsa ön ellenzár alatt, majd meglátjuk, mi lesz a konzekvenczia. T. i. ha az olasz termelő már behozta a borát 6 frt 50 és 7 frt 50 kros vámtétel mellett,az ön ellenzára alatt mi történik? Legjobb esetben eladják azt a bort. Ki fizette meg akkor a vámot: az olasz termelő-e, vagy a magyar kereskedő-e, a ki behozta a bort? Ki vesztette el ezt a vámot? Hát, t. uraim, önök nyilvánvalókg büntetik a magyar embert azért, hogy az olasznak kedvezményt adhassanak. (Elénlc ellenmondások a jobboldalon.) Ez csak magyarul van mondva. De az ellenzár alatt való tartás sincs megmondva. Ez a bor pinczézve lesz. Nem is kell semmi egyéb annak az olasz termelőnek, csak egy strohmant állítson fel, a kinek semmiféle vagyona nincs, — probatum est, t. előadó ur — s ki fog sülni, hogy még akkor is, ha legjobb esetben ellenzár alatt tartatik az a bor, annak az elromlott bornak értéke marad csak a kincstárnak biztosíték gyanánt, semmi más a világon, mert ha egy esztendeig azt az olasz bort nem kezelte senki, az olyan büdös és savanyu lesz, hogy a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter sem tudja meginni. (Élénk derültség a szélsöbaloldalon.) T. uraim, bogy lehet itt azután marsala-bor gyanánt azt árulni? Nem volna-e kötelessége a magyar kormánynak az, hogy legalább biztosítékokhoz kösse az ilyen dolgokat? Gazdasági dolgokról kívánok értekezni, hiszen végigmehetnék az egész javaslaton, de csak arra akarok rátérni: gazdasági politika-e az, t. szakelőadó ur, hogy Magyarország az egyetlenegy állam, a mely kiállításra küldendő az ő minisztereivel és szakelőadóival, — de nem ám szabadlábon, hanem ketreczben, (Derültség a szélsőbaloldalon.) hogy kötnek kereskedelmi szerződéseket, mikor nincsen vámtarifa. Mert, t, uraim, a tarifapolitika az, a mely a nemzeteknek megadja a hozzászólást ahhoz, hogy milyen kereskedelmi politikát akarnak csinálni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ugy, hogy az 1878: XX. t.-cz. azért adja meg a kereskedelmi téren a külügyminiszter által való alkudozás jogosultságát a külfölddel szemben, mert akkor már megvan az autonóm vámtarifa. Az autonóm vámtarifa megállapításánál dőlnek el ilyen csekély kérdések, mint példának okáért, hogy védvámrendszert akarunk-e föntartani, vagy pedig szabad kereskedelmet, prohibitiv vámokat akarunk-e vagy fiskális vámokat? Itt dől el az a csekély kérdés, hogy minimális vagy maximális tarifákat fogunk- e alkalmazni, vagy mind a kettőt, a Németországban megnyilatkozott gazdasági áramlat folytán. Itt dől el az a megint csekély kérdés, hogy a legtöbb-kedvezményes záradékra vonatkozó abszurd elméletet fentarísuk-e tovább, vagyis fentartsuk-e azt az elméletet, hogy ha én egy országnak, a hol csekély valamely terméknek a termelése, adok kedvezményt, mondjuk arra, hogy 100,000 frt, vagy sulyvám szerint 100.000 mmázsa erejéig behozasson valamit, hogy ugyanakkor rám zúdítsam egy másik állam óriási ipari vagy mezőgazdasági termelését. Ott dől el, a tarifakérdésnél az a, Magyarország és Ausztria szempontjából döntő fontosságú dolog, hogy sulyvámok vagy értékvámok alkalmaztassanak-e. Ezt a kérdést különben legyen szabad egy pár példával illusztrálnom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az egész gazdasági statisztika, a melyet Magyarországon közölnek, eltekintve attól, hogy az áruforgalmi statisztika egy humbug, már csak azért is képtelenség, mert a gazdasági értékét annak, hogy mi hozatik be Magyarországba és mi vitetik ki, azért is lehetetlenség kiszámítani, mert sulyvámok és nem értékvámok vannak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Most csak két gyakorlati példát akarok erre felhozni. Itt van pl. a bor kérdése. Ugyan, t. uraim, kinek kell azt még bővebben magyaráznom; hogy egy métermázsa tokaji bor csak többet ér, mint egy métermázsa homoki bor ? Ugyebár ez óriási nagy különbség a gazdasági flukiuáczió és az értékemelkedés szempontjából? Mert ha én gazdasági hasznos beruházásokat teszek, nem törődöm azzal, hogy kereskedelmi mérlegem pasziv; de ha homoki borokat i nportálok oda, a hol tokaji borok vannak, akkor őrült gazdasági politikát követek. De itt van példának okáért a műszer és a vasbutor kérdése, — csak hirtelen jut eszembe. Mentül kisebb egy műszer, pl. orvosi műszer, annál nehezebb annak előállítása, annál finomabb aczól kell hozzá és egyúttal annál értékesebb is. Mentül súlyosabb és nagyobb egy tárgy, annál értéktelenebb, mert könnyebb az előállítása, ugy annyira, hogy átlagos számítás szerint az orvosi műszerek, a száz grammon aluli ilyen műszerek 100 kgramm értékre átszámítva, a nagyobb szerszámokkal ugy divergálnak egymáshoz, mint a 8000 korona és a 4000 korona, vagyis a 100