Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

töí. országos ülés IWh október 17-én, hétfőn. 103 grammon felüli súlyban lévő műszernek egy mmázsája 4000 korona, a 100 grammon alulinak mmázsája pedig 8000 korona. Még érdekesebb dolgok fordulnak elő az önök mostani híres autonóm vámtarifájában a vasbutorokra nézve. Be van állítva az uj autonóm tarifában a vasbutorra 60 koronás vámtétel. De hogyan ? Azt mondja a tarifa, hogy a nyers vasbutorokra csak 20 korona a vám. Mit értünk nyers vasbutor alatt? Ertjük azt, a mely nincs megfestve. Már most mi történik? Behozzák a vasbutort Magyarországba, különösen Német­országból, nem festik be, s fizetnek érte 20 ko­rona vámot. Akkor aztán befestetik Budapesten, a mi 10 koronába kerül és igy az egész 30 koronát tesz ki, De természetes, hogy ha nem Budapesten festetik be, akkor már Németország­ban is meg kellett volna azt a bútort festetni, a mi ott szintén pénzükbe kerül. De hát ide­küldik a bútort festetlenül, itt megfestetik, kész a bútor és zsebrevágják az igy elért vámkülön­bözetet. Ezek a mi szakembereink, ilyen szak­tudós a kereskedelemügyi miniszter ur is, a ki nekünk ilyen tarifával áll elő. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter : Nem én terjesztettem elő! Polónyi Géza: Annál rosszabb, mert a mi­niszter ur elfogadta, magáévá tette és épen sz a baj, hogy magukévá tesznek mindent. Álljon elő a miniszter ur a maga szaktudásával, mert hiszen tudom én, hogy a miniszter ur komoly szakember, de hát akkor méltóztassék az ilyen képtelenségeket kirekeszteni és nem reprezen­tálni, méltóztassék odaállani és szakértelmével megakadályozni, hogy a nemzet kizsaroltassék. Igy áll a dolog. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter : Arról, hogy hogyan áll, majd beszélünk! Polónyi Géza: Nálunk tehát megtörténik, hogy nem csinálnak tarifát, hanem elmennek szerződni a külfölddel oly tarifa alapján, a melyre ugyan meghatalmazást kértek, hogy annak alapján tárgyalhassanak, de meghatal­mazást nem kaphattak, mert nem volt vám­szövetség. Erről majd még külön beszélek, mert gr. Apponyi Albert is tévedésbe esett e tekin­tetben. Ismétlem tehát, nem lehetett tárgyalni ezt a felhatalmazási törvényt, mert oly tarifáról szólott, a mely vámszövetségi alapon keletkezett, már pedig vámszövetség nem lévén, azt a fel­hatalmazási törvényt ebben a parlamentben nem lehetett tárgyalni, Rosenberg Gyula előadó: Most van vám­szövetség ? Polónyi Géza: Nincsen! Rosenberg Gyula előadó: Hát tarifa van ? Polónyi Géza: Bizony nincsen és épen ezért kellene önöket börtönbe vetni, ezért kellene önök számára a börtön és a ketrecz, mert igy mentek be a tárgyalásokba. Ezzel szegték meg Magyarországon az alkotmányt, mert egyik sincsen meg. Ezek voltak azok a gazdasági szempontok, a melyeket e javaslat bírálatánál figyelembe kell venni, Bátérek már most beszédemnek tulajdon ­képeni lényegére, t. i. e kérdés közjogi és politikai jelentőségére. Ha megengedi az elnök ur, talán most kérek szünetet, hogy a tárgygyal ezután egyfolytában foglalkozhassam. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Elénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Éljen Polónyi! (Szünet után.) (Az elnöki széket Jakabffy Imre alelnök fog­lalja él.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. A tárgyalást folytatjuk, Polónyi Géza képviselő ur szíveskedjék beszédét folytatni. Polónyi Géza: T. képviselőház! Hogy be­szédemnek tulajdonképeni gerinczére, a közjogi ós politikai részre rátérhessek, igen röviden aka­rok még a gazdasági részre vonatkozólag né­hány megjegyzést tenni. Beszédemnek eddigi folyamán, azt hiszem, elég világosan kimutattam, hogy ezen olasz szerződésnek megkötése nem Magyarországnak, hanem Ausztriának állott érdekében. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy azután, ennek daczára, Magyarország hozzon egy ilyen kereskedelmi szer­ződésért áldozatot, áldozatokat első sorban a ked­vezményes borvám tekintetében, de másodsorban a leszállított közös vámtételek tekintetében is, ez megint elfogadhatatlan, igazolhatatlan eljárás. T. képviselőház! Azt hallom a t. előadó úrtól, és erre reflektálni vagyok kénytelen, hogy ez a szerződés ugy magyarázandó, hogy a 450.000 mm. bor egy kontingentált összmennyiség, a mely valamennyi kedvezményes államra együtte­sen értendő. Már voltam bátor megjegyezni, hogy ez a törvényjavaslatból egyáltalán ki nem tűnik. Azt a kérdést vetettem fel, és vetem most fel a t, miniszter úrhoz, hogy ha ezen magya­rázat mellett, mondjuk: Fraucziaország, mond­juk Görögország, vagy a kettő együtt, vagy Spanyolország, hárman külön, vagy hárman együtt, behoz október 20-ig 450.000 mm. háza­sitásra alkalmas fehér bort származási helyéről, mi marad akkor Olaszországnak? Igy érti Titoni ezt a szerződést, t. minisz­ter ur? Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ugy, Ugy! Polónyi Géza: Hogy ő neki egy liter sem marad? És nem ugy érti, hogy a 450,000 mm. Olaszország számára van biztosítva? Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Igen, igen! Polónyi Géza: Hát majd meghalljuk az olasz közvéleményt, majd meghalljuk Titónit. (Felkiál­tások jobbfelöl: Olaszország számára!) Tehát

Next

/
Oldalképek
Tartalom