Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

494. országos ülés 1904 október il-én, hétfőn. 05 szerint kiterjeszteni vagy a házszabályokba belemagyarázni nem lehet és mivel maga az elnök ur is belátta, hogy az aláírás pótolható, nem szükséges, hogy a ház bármely határozatot hozzon ebben a kérdésben. Különben is ezen specziális kérdésnél még az a szempont sem áll előtérben, hogy az illető élhet-e a zárszó jogával vagy nem, a mennyiben azon a határozatijavaslaton tiz aláírásnál több van. Ki van zárva tehát az a tendenczia, mintha itt az aláírás azon czélból történnék, hogy a zárszó biztosíttassák. De bocsánatot kérek, addig, mig a vita befejezve nincs, a parlamentarizmus alapelvei szerint kell, hogy tér nyittassék a kapaczitácziónak, (Ellenmondások a jobboldalon.) Avagy el van zárva a képviselőháznak bármely szabadelvű párthoz tartozó tagja attól, hogy ő, ha meggyőződött a vita folyamán a benyújtott határozati javaslat helyességéről, ahhoz aláírásával hozzájárulhasson? Bocsánatot kérek, ha ezt szankczionálják, akkor a parlamenti vitatkozásoknak értékük nincs. (Felkiáltások a jobboldalon; Szavazatával hozzájárulhat!) Én azt hiszem, hogy mivel az elnök ur magyarázatával kielégitőleg oldotta meg a kérdést, akként t. i., hogy az aláírható, ebben a kérdésben határozathozatalra szükség nincs. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: A képviselő ur engem teljesen félreértett. (Halljuk! Halljuk!) Én azt mondtam, hogy az én álláspontom az, hogy az a határozati javaslat utólag nem irható alá. (Helyeslés jobbfelöl.) Különben nincs is értelme az utólagos aláírásnak. Én azt mondottam, hogy a határozati javaslat a beadás perczében rajta lévő aláírások szerint Ítélendő meg. Azon képviselő urak tehát, a kik a szombati ülésen, a mikor határozati javaslat benyujtatott, nem voltak jelen, hétfőn, a mikor már a javaslat ki van nyomatva, nincsenek feljogosítva arra, hogy ezen határozati javaslatot aláírhassák, (ügy van! jobbfelöl.) Hangsúlyoztam, hogy szerintem egy, a ház irattárában lévő okmányt utólagos aláírással ellátni nem lehet. (Helyeslés jobb felől.) Azt én csak példa gyanánt hoztam fel, hogy ha állana az az álláspont, mely szerint egy ilyen okmányt utólag is alá lehet írni, akkor követelhetné valaki egy olyan határozati javaslat aláírását, a melyet esetleg csak 8 vagy 9 aláírással nyújtottak be. Polónyi Géza: Ha a vita bezárásakor alá van irva tiz képviselő által, a beadónak joga van zárszóval élni! Elnök: Minden ilyen dolognál a beadás időpontja dönt. (Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: T. ház! Azt hiszem, nekem jogom van azt a határozati javaslatot magamévá tenni; ha felszólalok, én ezt a határozati javaslatot még egyszer leirva aláírhatom és beadhatom; azt hiszem legalább, hogy senki engem attól a jogtól meg nem foszhat, hogy én azt a határozati javaslatot magamévá tegyem. Ha pedig ez igy áll, akkor semmi sem áll útjában annak, hogy én ezt a határozati javaslatot magamévá tehessem ugy, a hogy most van, De meg, kérem alásan, egész pozitive emlékezem rá, hogy erre a múltban volt precedens; emlékezem rá, hogy többen a benyújtás után tettek magukévá és írtak alá határozati javaslatokat.Mindezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék nekem megengedni, hogy a határozati javaslatot én is aláírhassam. Elnök: Sajnálom, hogy még egj szer kell ismételnem a dolgot. A képviselő ur önmagának mond ellent. Ha azt hiszi, hogy neki joga van az aláírásra, akkor miért kéri tőlem és a háztól az engedélyt? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Mert nem lophatja el az aktát! Kubik Béla: Személyes kérdésben kérek szót! (Halljuk! Halljuk!) Azokkal szemben, a miket az elnök ur most mondott, hogy t. i. én Önmagammal jutottam ellentétbe azzal, hogy kértem a házat, hogy a határozati javaslatot aláírhassam. Egész egyszerű a dolog. Benyújtásakor nem írhattam alá, mert nem voltam Budapesten, most pedig az elnök urat kérem, hogy tegye lehetővé, hogy aláírhassam. Minthogy a határozati javaslat nincsen nálam, természetes, hogy először az elnök úrhoz fordulok, mint a kinek módjában van rendelkezni. Miután ő ezt megtagadta, a házhoz fordulok és a házat kérem, engedje meg, hogy aláírhassam. Ez egyszerű magyarázata a dolognak és annak, hogy én önmagammal ellentétbe nem jutottam. (Ügy van! jobbfelöl.) Elnök: Szőts Pál képviselő ur kíván szólni! Szőts Pál: T. ház! Ha arról méltóztatnak vitatkozni, hogy a benyújtás után lehet-e aláírni valamely határozati javaslatot vagy indítványt, ugy méltóztassék megengedni, hogy én egy preczedensre hivatkozzam, a melynek időpontjára nem emlékszem, de a melyet, ha a t, képviselőtársaim parancsolják, kikeresek és a ház elé terjesztek. A preczedens a következő volt: Egy névszerinti szavazásnak másnapra való halasztását kérték ellenzéki oldalról. Ezt a kérést tudvalevőleg húsz képviselőnek kell aláírni a házszabályok rendelkezése szerint. Az elnök a benyújtott elhalasztás! kérésen lévő aláírásokat megszámlálta"és azt találta, hogy csak 19 aláírás van rajta. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ott jelenlévők kellenek!) Az ellenzék sorából jelentkeztek többen, hogy aláírják és az aláírás után természetesen meg lett volna a házszabályokban előirt szám. Polónyi Géza: Ez más dolog! Szőts Pál: Az elnök, jól emlékszem, boldogult Szilágyi Dezső, a ház hozzájárulásával kijelentette, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy az a kérés be van nyújtva, uj aláírásra engedélyt adni nem lehet. Az analógia tökéletesen megvan. (Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Hiszen, ha t. képviselőtársaim közül határozati javaslatot ad be valaki és arra még 9 aláírást sze-