Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-484

328 Í8í. országos ülés 190Í augusztus 8-án, hétfőn. tett, hogy erre idő kell; ezt tanulmányozni kell és ha erre nyolcz esztendő nem volt elég, hogy lenne elég nyolcz hónap? Nagyon jól tudom, hogy a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter ur elsőrendű vasúti kapaczitás. 0 tehát vasúti, közlekedési ügyekben a tekintély súlyával lép fel és azzal terjeszti elő tzen javaslatokat is, hogy e'est a prendre ou a laisser; » hiszen az magától értetődő, hogy én, a vasúti tekintély ezeket revideáltam, átnéztem; ezek az ország érdekeinek megfelelnek; ezek ugy szerződéseikben, mint minden viszonylataikban átvizsgáltattak, és nem ellenkeznek a törvénynyel, megfelelnek továbbá a helyi érdekeknek is, szóval: mindez helyes és méltóztassék el fogadni.« A tekintélyre való hivatkozás sok értékkel bir, azonban még sem egészen parlamentáris dolog, mert hiszen nem arra valók a parlamentek, hogy a kormányok és kormányférfiak tekintélyére esküdjenek és feltétlenül szót fogadjanak, hanem arra, hogy birálatot gyakoroljanak, törvényeket hozzanak, és a ha egy általános törvény rossz, a mint hogy a viczinális vasutakról szóló törvény beismerten és elismerten rossz, akkor azt hiszem, hogy a szabályokon kell változtatni, nem pedig itt-amott azon szabályokat vagy megtartani, vagy kijátszani, a mint épen ezen különböző h. é. vasutaknál történni szokott. Hogy ez igy szokott történni, azt nem birom ezen javaslatokkal bizonyítani, de hiszen felesleges ezt bizonyitani azok előtt, a kik a vármegyei utalapok históriáit ismerik. A minap mondottam, hogy a nyitravármegyei útalap 1,600.000 forinttal ki van merítve, a többi vármegyék közúti alapjai is mind kimerültek a viczinális vasutak dolgai következtében. A miniszter ur is tudja, hogy sok község károsittatik meg az által, hogy a viczinális vasutak A) és B) részvényeit nyakukra sózatták és velük átvétették, jövedelmüktől pedig megfosztották azokat. A ki tudja, hogy minő kedvezményképen adatnak ezen viczinális vasúti engedélyek egyeseknek, akár posta, akár egyéb czimen, ha valamely befolyás illetéktelenül érvényesül, — ismétlem, hogy senkit sem akarok megvádolni vagv gyanúsítani, mert ez nem volna méltó hozzám és a parlamenthez — az belátja, hogy azokra való tekintettel, a miket elmondottam, meg kell követelnünk és el lehet várnunk, hogy maga az alaptörvény revízió alá vétessék, (Helyeslés b'ilfelöl.) hogy a revideált törvényjavaslat elénk terjesztessék és ezzel kapcsolatosan terjesztessenek elő ezen törvények, hogy az uj és nem a régi törvény alapján legyenek megítélhetők. Ezen szempontból sem ezen, sem a többi törvényjavaslathoz nem járulhatok hozzá. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Madarász József képviselő ur kivan szólni! Madarász József: T. képviselőház! Az előttem szólt t. képviselőtársam kimerítette az én indokaimat is. Csakhogy én azon különbséggel vagyok itt, hogy én résztvettem mindazokban a mozgalmakban és résztvettem azon érzésben is, hogy átláttuk, miként mindaddig, a mig egy ujabb törvényjavaslat nem terjesztetik be a házhoz, az u. n. szomszédos, vagy helyi viszonyú vasutakra nézve, azoknak a vasutaknak a kérése és a hozzáfüződő ajánlatok bizonyos mértékig korlátoltassanak, mert, és itt nem akarok gyanúsítani, az volt a közvélemény, hogy az azon kérelmeknek pártfogolása és megadása mindig valamely különös, bizonyos tekintetek megjutalmazására szolgált. Meg vagyok róla győződve, hogy ez esetben ezeknek egyike sem járul a vasutak megajánlásához vagy előterjesztéséhez, de akár járul hozzá, akár nem, rosszalnom kell, hogy a kormány nem tartja magát a háznak régi határozatához, a mely azt óhajtotta, hogy előbb egy ujabb törvényjavaslat terjesztessék be és csak azután terjesztessenek ide be az ujabb helyiérdekű vasutakra vonatkozó engedélyek. Én tehát a ház határozata alapján állok és mert a határozat önöktől függ, kérni fogom, hogy legalább legyenek százan, a mikor ezen, az ország közvéleménye által, a közerkölcstelenség és közromlottság megfékezésére követelt irányzatot megdöntik. Ezért most ellene vagyok a javaslatnak és ha netalán szavazásra méltóztatnék feltenni a kérdést, kérem a ház elnökét, méltóztassék megszámoltatni a házat, vagyunk-e százan ? Gajáry Géza: Ez volt tehát a czél! Elnök: Kivan valaki szólni? Szólni senki nem kivan, tehát a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Miután a kereskedelemügyi miniszter ur egészségi okokból távol van, méltóztassanak megengedni, hogy én feleljek a most elhangzott felszólalásokra. Mindennek előtt figyelmeztetem az előttem felszólalt képviselő urat, hogy apraemissa, a melyből kiindult, abszolúte és merőben hamis, mert soha olyan határozat, a melyre ő hivatkozni látszik, nem hozatott és a mely azt tartalmazná, hogy addig vasúti engedélyek ne adassanak, a mig a viczinális vasúti törvény meg nem változtattatik. Ezt igenis követelték az ellenzék egyes tagjai, de a háznak ilyen határozata nincsen. Madarász József: De elfogadta a ház! Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, sohasem fogadta el a ház, sőt elvetette a ház. Madarász József: Tehát rosszul fejeztem ki magamat. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nemcsak rosszul fejezte ki magát a t. képviselő ur, de nem is emlékszik jól a kérdésre, mert épen az ellenkezője igaz annak, a mit mondani szíves volt. Végül is ez mellékes dolog. A kérdés nem t. képviselőtársamnak lapszusán fordul meg, hanem az ügy érdemén. (Ugy van! jobbfelöl.) A viczinális vasúti törvénynek vannak bizonyos hiányai, a viczinális vasutak engedélyezése körül