Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

477. országos ülés 19üb Julius 30-án, szombaton. 91 Ez annál is inkább igazságtalan, mert az ágostai hitvallású középiskolákban a növendékeknek csak 43°/o-a ágostai hitvallású, a többi pedig más felekezetbeli ifjú, olyan felekezetekhez tartozó, a melyek vagy nem tartanak fenn a maguk erejéből iskolát, vagy pedig a melyeknek tagjai kényelemből, a közelség okából ezen iskolákba járnak. Ha tehát az állam kellő segélyt ad a protestáns felekezeteknek, adósságának csak egy részét rójja le, mert ezen felekezetek más felekezetbeliek javára is tartják fenn az iskoláikat és ebből a szempontból egész nyugodtan merném a t. miniszterelnök urnak és a t. kormánynak tanácsolni, hogy tartsa fenn az egyenlőség elvét, de tartsa fenn és alkalmazza a teherviselés mérlegelésénél is és tartsa fenn és alkalmazza az érdem mérlegelésénél is, és akkor a haza ellenségeinek nem fog jutni abból a segélyből egy fillér sem, ellenben annak a felekezetnek, a mely szolgálatot tesz a haza irányában, jó lélekkel ^szavazhatna meg mindent a képviselőház. És én hiszem, hogy meg is szavazná, a mint méltányosan megszavazta az állami, megyei és községi hivatalnokoknak; nem látom be, hogy miért állana meg épen ott, hogy a felekezeti tanároknak, tanítóknak és lelkészeknek nem akarná megszavazni, a kiknek a képzettsége csak olyan, mint a többieké, egyetem? képzettség a lelkészeknél és tanároknál, munkájuk pedig csak olyan, mint másoké, közéletbeli szereplésük csak olyan tiszteletreméltó, a haza. iránti érdemeik csak olyan elismerésre méltók, mint a többieké. És nem látom át, hogy a képviselőházban lehetne párt, a mely ez ellen felszólal. Hiszen a kormánypárt elfogadta a kormány programmját, abban pedig benne van szószerint, hogy szükségszerű korollárium, meg kell adni, hogy a versenyt a felekezeti iskolák kiállhassák. Gróf Apponyi Albert programmjában szintén benne van a protestáns egyházak segélyezése, az uj párt programmjában szinte benne van a felekezetek segítése, de benne kell lenni mindannyiunk meggyőződésében, lelkiismeretes igazságszeretetében is, hogy mindazokat a felekezeteket, a melyek Magyarország létét fentartani segítették, a magyar kultúrát fejlesztették, előmozdították, az alkotmány iránt nagy érdemeket szereztek, iskolák fentartásával az állam helyett roppant nagy költségeket viselnek, nem szabad a segítésből kizárni. (Helyeslés.) Eötvös Károly: Hol lesz akkor a katonáknak pénz! Veres József : Ebből a szempontból én lehetségesnek, kívánatosnak, szükségesnek és üdvösnek tartom, hogy az állam a felekezeteknek adja meg azt a segélyt, a mely pótolná az 1848 : XX. t.-czikk szándékát. Ezt én szükségesnek is, lehetségesnek is tartom. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a pénzügyi viszonyok nem engedik. Bocsánatot kérek, én ezt egész komolyan venni nem tudom és a tapasztalat tanított meg rá, hogy a mikor a kormány férfiai pénzügyekről beszélnek, csak bizonyos fentartással vegyük azt készpénznek. Mikor a tisztviselők először mozogni kezdtek, a pénzügyminiszter ur kirándult Körmöczbányára és olyan nyilatkozatot tett, hogy az ország pénzügyi helyzete nem engedi meg^ a tisztviselők pénzügyi helyzetének javítását. És a mikor azok még sem hallgattak el, kisült, hogy 18 millióval mégis meg kellett, meg lehetett javítani. Mindnyájan tudjuk, hogy esztendőkön át évenkint 40 — 50 millió felesleg maradt az állampénztárban és mégis, a mikor már nagy volt az elégedetlenség, a lelkészek kongruáját ugy elégítették ki, hogy tíz esztendőre osztotta el a kormány azt a kis összeget, mikor pedig az idén nekiszaladt a kiegészítésnek, akkor egyszerre nem tudom hány millióval győzte a kiegészítést. Én meg vagyok arról győződve, t. ház, hogy egy 1200 milliós költségvetésnél 3—4 milliót még hozzátéve az igazság és az egyenlőség követelménye szerint, az nem billenti fel az állam pénzügyeinek egyensúlyát; itt csak komoly akarat kell, És minthogy én bizom a nemzet ítéletének józanságában, minthogy én bizom abban, hogy méltányolni fogja azt, miszerint, a kik egyforma munkát végeznek, a kiknek egyforma képesítésük van, a kik épugy szolgálják az állam polgárainak művelődését, erkölcsi nevelését, mint a kik állami intézeteknél dolgoznak, kapjanak azokkal egyenlő fizetést, meg vagyok arról is győződve, hogyha a t. kormány ilyen irányú javaslatot terjeszt elő, azt itt meg fogják szavazni és odakint is méltányolni fogják. És én erre különösen azért kérem a t. kormányt, mert a szükség igen nagy. Naprólnapra nagyobb az elégedetlenség a tanítók, tanárok és lelkészek között, a kik elestek a fizetésjavitás kedvezményétől, és a kik ezért már türelmetlenek kezdenek lenni. Mert annak, t. ház, valóban nem lehet okát adni, hogy a ki állami elemi vagy középiskolában tanít, annak kétszer annyi fizetése legyen, mint annak, a ki nem államiban tanit. Elvégre azt a számtant, fizikát vagy történetet, akármilyen fajta iskolában is tanítják, a magyar nemzet fiainak tanítják. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az igazi hitfelekezeti érdek ezen iskoláknál nem a tantárgyak tanításában van, hanem a hitfelekezeti nevelés feladataiban. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Köszönje meg az állam, hogy a hitfelekezetek a maguk költségén tartanak fenn iskolákat, nemhogy még a segítséget is megtagadja tőlük. Hiszen méltóztassék meggondolni, hova jutunk 10 — 15 esztendő múlva, ha a bajon nem segítünk. A protestáns lelkész fizetése évenkint 800 forint, ez megmarad akkor is, mikor megöregszik, mert előrehaladni nem képes, korpótléka, nyugdija nincsen, ellenben más pályán egy fiatal ember 22—25 éves korában kezdi annyival és 10—12 ezer koronával végezheti 25 — 30 évi 12*