Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

ÖO Í77. országos ülés ÍQÜk Julius 30-án, szombaton. nak? (Helyeslés bálfelöl és a szélsobaloldalon.) Vagy nagyobb érdemei vannak annak a felekezetnek, a mely úgyszólván iskolákat sem tart, — hiszen az oláhok közül a tanköteleseknek csak 63 százaléka jár a népiskolákba — mint pl. annak a lutheránusnak, a mely a maga szegény népének egyházi adójából 13 középiskolát, s nem tudom hány népiskolát tart fenn, s bár ennek az egyháznak hivei csak egy harmadrészben magyar nyelvűek, kétharmad részük pedig más nyelvű, mégis a lutheránus egyháznak mind a 13 középiskolája tisztán magyar nyelvű. Tehát akár nemzeti szempontból, akár a közszolgáltatások, az egyenlő teherviselés szempontjából vizsgáljuk a dolgot, nem lát az ember más okot arra, hogy miért nem kapott a protestáns egyház az államtól segedelmet, mint egyedül a vallási különbséget. Hát lehet a vallási különbséget ennél a kérdésnél alapul venni? (Mozgás, balfelöl.) Eötvös Károly: Magyar volt, azért nem kapott. Veres József: A lutheránusról nem lehet kizárólag ezt mondani. Hazafias volt mindenkor, de nem magyarnyelvű, s nézetem szerint annál nagyobb az érdeme, mert bár nem magyar anyanyelvű, mégis a magyar kultúrát, a magyar műveltséget támogatta és ápolta, (Ugy van! a szélsobáloldalon.) A kezemben levő adatok igen érdekesen világitiák meg az egyházaknak az államtól való ellátásának kérdését. Hogy megmutassam, hogy nem felekezeti elfogultság vezet, egy-kettőt vagyok bátor felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) A római katholikus egyháznál minden plébánosra esik az egyházi földekből 615 hold, a reformátusnál minden lelkészre 12 hold, a görög keletinél 63 hold, és igy tovább. (Mozgás balfelöl.) A római katholikusoknál egy hold egyházi birtokra négy lélek esik, a reformátusnál 96 lélek, a görög keletinél 17, és igy tovább. De az igazságot és egyenlőséget még a kongrua kérdésében sem tartotta szem előtt a kormány. Azt gondolom, — ugy magánk között mondva — hogy most is azért akadt meg ez az ügy, mert nehéz olyan kulcsot találni, amely a törvényes egyenlőségnek is megfeleljen, és még se jutalmazza a hazának ellenségeit; ne erősítse őket, hanem csakis azoknak jöjjön segítségére, a kik a hazának hű fiai, a magyar műveltséget pedig a maguk egyházi adójából előmozdítják. A kongrua kérdésénél is ilyen szerencsétlenül jártak a protestáns egyházak, mert itt is az ágostai hitvallású evangélikus egyháznál a lelkészeknek 27%-a kapott segélyt, a reformátusnál 62%, az izralitánál 81%, az unitáriusnál 91%, a görög-keletinél pláne 108% kapott segélyt — vagyis több, mint a hány rendes lelkész volt. A 800 forintig való kiegészítésnél egy lélekre az ágostai hitvallású evang. egyháznál 6 krajczár, az izraelitánál 12 krajczár, a reformátusnál 19 krajczár, a görög-keletinél 45 krajczár esett. Egy-egy segélyezett lelkészre esett az ág. hitvallású evangélikus egyháznál 242 forint, az izraelitánál 300 forint, a reformátusnál 363 forint, a görög-keletinél 466 forint. Tehát a kongruánál, a lelkészi fizetések kiegészítésénél nem talált a kormány olyan kulcsot, a mely akár az egyenlőségnek megfelelt volna, akár pedig méltányolta volna az egyházaknak hazafias érdemeit és áldozatkészségét és legtöbbet juttatott annak az egyháznak, a mely a magyar kultúra előmozdításában legkevesebb részt vesz ós legkevesebbet épen annak, a mely legtöbb szolgálatot tesz a haza irányában. Hyen visszás, fonák politikát követni bűn az igazság és a nemzet érdeke ellen. Azonkívül ha már nincsen meg a teherviselésben az egyenlőség, néznünk kellene azt is, hogy a képesítésnél a felekezeti tanároknál, tanítóknál és lelkészeknél ugyanaz a mérték legyen alkalmazva, amely például az állami tanároknál, vagy a katholikus egyház lelkészeinél van. És mégis a legutóbbi fizetésrendezésnél minden állami, minden megyei és minden községi hivatalnok fizetésemeléséről gondoskodtunk, emeltük a katonák fizetését, emeltük a czivillistát, csak épen azon hivatalnokok fizetésénél áll meg a kormány, a kik a legjobban rászorultak a fizetésjavitásra, mert most is legkisebb a fizetésük, a kik legtöbbet áldoznak a maguk emberségéből, a maguk megerőltetése mellett ós a kikre nézve a fizetés különbsége most már igazán bántóvá, szégyenitővé válik, mert hogy 40 — 50 esztendős protestáns lelkész annyi fizetést kapjon élete végén, mint egy 22 éves fiatal ember, mikor először megy írnoknak, az nem egyezik meg az egyenlőséggel. A képesítéshez kellene arányosítani a fizetést és annak a felekezeti tanárnak, tanítónak vagy lelkésznek fizetését ép ugy rendezni, mert az is közügyet szolgál, annak munkálkodása is nemzetünk erkölcsét, műveltségét, békességét mozdítja elő, nyugdíjjal, korpótlékkal annak is segítségére kellene lenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt a különös ellenészrevételt halljuk rendesen, hogy ez az államnak sokba kerül. Hiszen a fizetés nagy részét a felekezetek viselik, az állam csak pótolná. Ha a felekezetek egyszer lemondanának iskolájuk tartásáról, az összes teher egyszerre az állam vállaira nehezednék, az sokkal nagyobb teher volna. Épen azért méltányos, ha már mindenkinek képzettségéhez képest emeltük a fizetését, emeljük a felekezeti tanárok, tanítók és lelkészek fizetését is egyenlő mértékben. Ezt kívánja az igazság, mert hisz az mégis visszás helyzet hogy a protestáns felekezetek viseljék részben más felekezetek terheit is, a községi és állami iskolák terheit, azonkívül a maguk iskoláinak terheit is, de az államtól segítséget még se kapjanak.