Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

477. országos ülés 1904 Julius 30-án, szombaton. m Ez a jelentés megvilágítja az alap helyzetét, a melyre nézve csak azt akarom még felemlíteni, hogy az időközben lezárt 1903, évi zárszámadás tanúsága szerint az a deficzit, a melyre mint bekövetkezhetőre mutat a jelentés, ezúttal még be nem következett; ez azonban — megvallom őszintén — inkább csak véletlen és átmeneti körülményeknek tulaj donitható. A néptanítói nyugdijalap pénzügyi helyzete mindenesetre olyan, hogy egyensúlyának biztosításáról komoly rendszabályokkal kell gondoskodni. (Helyeslés.) Ezt a feladatot pedig megnehezíti az a körülmény, hogy ugyanekkor kell a törvényt revideálnunk olyan értelemben és olyan irányban, hogy a nyugdíjazás feltételeinek és módozatainak megjavítása tekintetében felhangzott kívánalmak közül legalább a legjogosultabbak és a legméltányosabbak figyelembe vétessenek. (Helyeslés.) Erre nézve a tárgyalás köztem és a pénzügyminiszter ur között folyamatban van és igyekezni fogok, hogy mielőbb méltányos megoldáshoz jusson ez a kérdés. A népoktatás és kisdedóvás terén a fokozatos továbbfejlesztés munkáját folytatni izándékozom, és a hol fontos állami és nemzeti érdekek kívánják, folytatni szándékozom az állami népiskolák létesítését is, a felekezeti iskolafentartókkal szemben, minden erőszakoskodás és minden agresszív tendenczia nélkül. A mit a népoktatás terén törvényhozási utón alkotni és elérni akaiunk, azt, bár még nem végleges alakban, magában foglalja az az előadói tervezet, a melyet az ennek ügyében megtartott ankét naplójával együtt szerencsém volt a t. ház tagjai között szétosztatni. Megjegyzem, t. ház, hogy a két ankét tárgyalásainak figyelembe vételével szerkesztendő végleges és formális törvényjavaslatot már az ősz folyamán óhajtanám alkotmányos tárgyalás végett a t. képviselőháznak előterjeszteni, és hogy a jövő évi költségvetésben — a mennyiben a pénzügyi helyzetnek valamely rosszabbodása meg nem akadályoz, — mindenesetre gondoskodni kívánok arról, hogy az ezen javaslatban kontemplált felemelt tanítói illetmények, mihelyt a törvény életbe lép és az egyes iskolákra vonatkozó tárgyalások megtartattak, azonnal érvényesíthetők. illetőleg folyósíthatok legyenek. A törvényjavaslat ugyanis egyfelől a kormány részéről a nem állami tanítók fizetésrendezésére vonatkozólag tett ígéret beváltását fogja tartalmazni, másfelől hatályos intézkedéseket a tankötelezettség végrehajtása, az intenzivebb tanfelügyelet, a tanítók feletti fegyelmi jog, az ismétlő oktatás gazdasági irányú fejlesztése, a magyar nyelv tanításának eredményessé tétele, a tanítóképzés színvonalának emelése, és a tanitóképesitésnek állami bizottságokra való ruházása tárgyában. Ez a reform tehát megvalósítása azon elveknek, a melyeket nyolcz év előtt az országos tanügyi kongresszus alkalmával, mint a népiskolai reform legközelebbi czéljait, volt szerencsém megjelölni. Abban a reményben, hogy ezt a törvényjavaslatot nemsokára érdemlegesen tárgyalhatjuk itt a házban, most tartózkodni akarok akár annak tüzetesebb ismertetésétől, akár az ellene felhozott vádak részletes czáfolásától és arra volnék bátor kérni a t. házat is, méltóztatnék beleegyezni, hogy a törvényjavaslat ügyét majd a maga idején forma szerint tárgyaljuk. (Helyeslés.) T. ház! Csak egy dologra kívánok szorítkozni, szemben azokkal a — mondhatom — ádáz támadásokkal, a melyeknek ezen javaslat miatt a túlzó irányú nemzetiségi sajtó részéről, különösen pedig a román sajtó részéről kitéve voltam és vagyok; szükségesnek tartóm e javaslatnak a magyar nyelvre vonatkozó rendelkezéseit néhány szóval kellő világításba helyezni. (Halljuk! Halljuk !) A mi a nemzetiségek ellenkezését illeti a javaslat eszméjével szemben, én nagyon szívesen distingválok félrevezetettek és félrevezetők között és a személyemet érintő támadásokat meglehetős közönyösen fogadom azért, mert mélyen meg vagyok győződve arról, hogy azok a követelmények, a melyeket a javaslat tervezete a magyar nyelv sikeres tanítása tekintetében felállít és a melyek csak a hatályosabb szankczió szempontjából térnek el az 1879-iki törvények posztulátumaitól, hogy azok a követelmények a rninimuniát alkotják annak, a mit az államnyelv joga, állami és nemzeti egységünk, létező fennálló törvényeink szempontjából követelnünk kell. (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés.) És épen azért meg vagyok győződve arról, hogy bárki foglalná is el ezt a helyet, ezen követelmények tekintetében messzebbmenő engedményeket, mint a milyeneket én a javaslatba felvehetőknek tartok, a közvélemény jogosult nyomásával szemben, állami és nemzeti létérdekünk nyomásával szemben tenni nem lehet. (Zajos közbeszólások balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az, a mit elérni akarok és a mit az én meggyőződésem szerint — és méltóztassék a javaslat felett majd Ítélni, ha a t. képviselő urak látták — a javaslatnak megfelelő törvény megalkotása által elérni tudunk is, hogy t. i. minden magyar honpolgár, a ki az elemi iskolát elhagyja, tudjon magyar polgártársaival magyar nyelven érintkezni: (Elénk helyeslés.) ez nézetem szerint lehetséges is, szükségts is Hogy lehetséges, azt a bilinguis népelemek egész sorozata bizonyítja a külföldön, Belgiumban, Svájczban, de van erre példa elég itt a mi hazánkban is, hiszen a nyelvhatárokon lévő községekben akárhány helyen tapasztaljuk, hogy maga a nép majdnem egyenlően jól beszéli a magyar nyelvet és egy nemzetiségi nyelvet. (Igaz! ügy van! Egy hang bal felől: Budapest egész környékén!) Hogy pedig szükséges és pedig elsősorban a n*