Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

66 476. országos ülés tíOk Julius W-én, pénteken. kárt okozott azoknak a községeknek, akkor azok­nak méltányos kérelmét is hallgassa meg. Sturman György jegyző: Trubinyi János! Trubinyi János: T. ház! Ezen tételnél a Morvaszabályozás ügye már másodszor fordul elő, annak daczára és épen azért, mert már isme­retes, kénytelen vagyok még egyszer hozzászólni, jelezve, hogy nem szóltam volna ezen ügyhöz, ha az osztrák minisztérium részéről olyan intéz­kedések nem tétettek volna, a melyek engem erre a felszólalásra kényszerítenek. A határfolyó szabályozása hosszú vajúdás után olyan stádiumba került, hogy a tárgya­lások az idén márczius 21—22 én Budapesten a két minisztérium kiküldötteivel befejeztettek, az egész szabályozás ügye aláíratott mindkét minisztérium részéről. Csupán csak két kérdés kapcsoltatott ki: és pedig a határrendezésnek és a vámkérdésnek az ügye. E két kérdés az egész szabályozás befejezésének idejére tétetett. Ekkor volt az igen t. miniszter ur abban a helyzetben, hogy Csernoch János igen t. képviselőtársamnak előterjesztett interpellácziójára a következőkép válaszolt (olvassa): »Most már magára a kér­désre vonatkozólag van szerencsém jelenteni a mélyen a t. háznak azt, hogy az első felvételek alkalmával felmerült költségek 12,600.000 koro­nára rúgnak. A magyar kormány ezen elkészí­tett terveket és költségvetést felülvizsgálta, a maga részéről soknak tartotta és az egység­áraknak 35 százalékkal leendő leszállítását, vala­mint az előre nem látott kiadásoknak 15 száza­lékra való leszállítását rendelte el ugy, hogy 12 millió helyett körülbelül 8,364.000 koronára rú­gott volna a költség. A tárgyalások a magyar és az osztrák kormány között folytattatván, végre megegyezés jött létre és pedig akként, hogy az összes költségek 8,364.000 egynéhány korona összegben fixiroztattak, a melyből Ausztriára 4,700.000, Magyarországra pedig 4,600.000 korona esik. A költségek fedezésére a pénzügyminiszter úrral megtörtént a kiegyezés és semmi nehézség ennek a kérdésnek az 1895 :XLVIIL t.-czikk 30. §-a alapján leendő végrehajtására nézve már ne™ áll fenn és pedig akként, hogy az előbb emiitett törvényben megszavazott 108,000.000 koronából 2,400.000 korona összeg fordittatik az első években a Morva folyó sza­bályozásának költségeire.* Mikor a moivamenti érdekeltség meg­hallotta a miniszter urnak ezt a határozott nyilatkozatát, mondhatom, hogy igazán meg­könnyebbülve érezte magát az egész Morva­völgye, hogy hosszú évek sora után találkozott egy minisztérium, a mely kis jóakarattal néz a Morva folyó völgyére, csakhogy mikor meg­tudták, hogy ezen fixirozott összeg nem egyéb, mint tisztán a műszaki költségeknek előállítása, a legnagyobb sajnálattal kijelenthetem, hogy azt mondták: Adtál uram esőt, de nincs köszö­net benne. A többi ezzel kapcsolatos község, a mely a szabályozásnál előfordul, azt hiszem, nem lesz olyan preczizirozott összeg, mint a mennyit a minisztériumban előirányoztak ; t., i. hogy nem 7 millió koronába fog kerülni, hanem lesz az 8 millió korona, a melyet az érdekeltségtől majd bekövetelnek. És kitől fogják ezt a pénzt köve­telni? A községektől? Az lehetetlenség, akkor inkább tessék abbahagyni az egészet. Az érdekeltség az egész Morva-völgyében miből áll? Van ott négy nagy uradalom. Hogy ezek elbírják, azt elhiszem. Ott van a cs. és kir. uradalom, a Hohenlohe herczegé, a Pálffy-ura­dalom, de a többi érdekeltség földhöz ragadt, szegény paraszt. Ezeknek pedig 88%-a egy­negyed telkes úrbéres paraszt, a kinek 5 1 / s —7 hold földje van és az is el van adósodva. Az egész vidék 100—120—130°/ 0-os községi pót­adót fizet. Miből fogják ezek fizetni, ha igaz, — nem tudom, hogy áll-e az, — hogy az ár­mentesítés után minden katasztrális hold földre 105 koronát kell fizetni: 105 koronát, a minisz­ter ur szives értesítése folytán, tiz évre elosztva. Hisz ez annyit jelent, hogy tessék újra meg­venni azokat a parczellákat. Pedig azok a sze­gény emberek nem kéjjesek megvenni. Előre jelzem és pedig sajnálattal, hogy itt mindenféle intézkedés kárba vész, itt társulattá nem ala­kulnak, ha pedig a miniszter ur kormánybiztost küld, az ugy sem tehet semmit. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: De­hogy küldök! Trubinyi János: Tisztelettel kérem, a mint jelzi is a miniszter ur válaszában, hogy idővel törvényjavaslat alakjában fog a többi költségről gondoskodni, szíveskedjék tehát ugy eljárni, hogy legalább a minimális birtokot válthassa meg más utón. Ne mondja a t. miniszter ur, hogy a keze meg van kötve a törvényhozás által. Ismerem a törvényt, de ez nem tartozik ebbe a kategóriába, mert ez határfolyó, közös folyó az osztrákokkal, közösen kell elintézni az ügyet. És pedig egy­oldalú érdekeltség van ezen az oldalon, nem kétoldalú. Hiszen a Morvaszabályozásnak egész ügye nem a minisztérium atyáskodó jóakaratá­ból folyik, de egyenesen az osztrák minisz­térium kényszerű helyzetéből áll elő az egész szabályozás, mert azok forszírozzák és mindent megtesznek ellenünk, csakhogy az egész Morva­völgyét tönkretegyék. A miniszter ur határozottan azt mondja, megegyeztünk, és már az idén az év negyedik negyedében, vagy a jövő / év első negyedében megkezdjük a munkát. És most mi történik ? Annak daczára, hogy végleg megállapodtak mindenben, az osztrá ok most azt mondják, hogy kezdjünk uj tárgyalást. Miféle akadályo­kat gördíthetnek az egész intézkedés útjába, ha már egyszer végleg megállapodtak. Itt megint az osztrák furfang működik, a mely éveken ke­resztül működött az egész vonalon, hogy a ma­gyar érdekeltséget háttérbe szorítsa. Itt szükség

Next

/
Oldalképek
Tartalom