Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

46 h!6. országos ülés 1904 Julius 29-én, pénteken. ügyi kormáuy, hogy versenytársa akadjon a magyar boroknak az esetleg külföldből beözönölheíő borokban; hogy harmadszor maga a társadalom, esetleg a kormányzat segítségével, milyen módokhoz folyamodik az az egyes ember által el nem érhető borértékesítés is a tőkeegyesülés institucziójával elősegittessék. A mi a borfogyasztást illeti, valóban csodálkoznunk kell, hogy milyen kis mértékre redukálódott Magyarországon a borfogyasztás. Ha a statisztika segítségével összehasonlítjuk Magyarországot más bortermelő országokkal, kiderül, hogy mily kevés esik egy-egy emberre a borfogyasztásból, a melylyel szemben milyen aránytalanul nagy a sör- és a szeszfogyasztás. Hogy mi ennek az oka, azt természetesen pozitive nem tudhatjuk, de ha egyéb országok jelenségeit és azokat az akadályokat kutatjuk, a melyek először a borfogyasztást megakadályozzák és a bort megdrágítják, másodszor idegen vagy hamis borban a magyar bornak versenytársat létesítenek, mégis megérthetjük, hogy miért ily aránytalanul kicsiny nálunk a borfogyasztás. Francziaorszíígban például fejenkint 82 —180 liter esik egy-egy emberre a borfogyasztásból, a szeszfogyasztásból 7—9 liter, a sörből 20—26 liter, nálunk ellenben a borfogyasztásból 5—12 liter, szeszből 9—12 liter, sörből 4 — 10 liter: tehát még ez is majdnem annyi, mint a bor. Olaszországban, a mely szintén bortermelő állam, 75 — 118 liter a borfogyasztás fejenkint, még Németországban is, a mely nem bortermelő állam, 4—10 liter, tehát majdnem annyi, mint Magyarországon. Ausztirában azonban már 13 — 33 liter. Ez nagyon elszomorító dolog, t. képviselőház, mert az én felfogásom szerint az egy-egy emberre eső borfogyasztásból igenis lehet következtetést vonni a kulturális és gazdasági szempontokra, a nemesebb igényekre, az erősebb kulturális felfogásokra, de sőt a magasabb egészségügyi követelményekre is. Ha pedig mindezt tekintetbe veszszük, akkor kénytelenek vagyunk a t. kormányt ismételten arra kérni, hogy igyekezzék mindazon akadályokat, a melyek Magyarországon a borfogyasztást és értékesítést hátráltatják, elhárítani. Ha a közvéleményben minduntalan megnyilatkozó hangokat tekintjük, ha az összes érdekelt gazdasági egyesületek, szövetkezetek, törvényhatóságok kívánságait nézzük, a boritaladóra kell irányitanunk a t. kormány figyelmét és minél erősebben kell hangsúlyoznunk, hogy most már elérkezett az idő, hogy a t. kormány ne űzzön oly ferde politikát, oly hihetetlenül téves nemzetgazdasági és pénzügyi politikát, hogy egy kormány egy eminens bortermelő országban mig egy részről milliókat és milliókat fektet a társadalom, a gazdasági körök által a bortermelésbe, s maga a kormány is a leghathatósabb módon előmozdítja a bortermelést, addig másrészt a legridegebb, a legszűkebb felfogású fiskális szempontból olyan terhekkel súlyosbítja a bortermelés, illetőleg a borfogyasztás helyzetét, hogy különösen az adóalanynak erősebb kiaknázását, vagyis a gazdasági életnek a bortermelés területén való erősebb lüktetését, tehát tisztább és magasabb adóforrásnak megteremtését más utón megakadályozza. Remélem, hogy a t. földmivelésügyi miniszter ur talán minket ebben az irányban meg fog nyugtatni. A másik, a mit fel kell említenem, s a mi szintén a borértékesítés kérdését érinti, a borfogyasztás területén, az, hogy Magyarországon maga a belfogyasztás sem emészti fel a bort, Én azt hiszem, hogy talán nincs egyetlenegy ország sem, a hol ilyen nagy mértékben történik a bortermelés, mint nálunk, s mégis akárhova megy az ember az országban, különösen pedig ott. a hol a borfogyasztás tulajdonképen közvetittetik. oly keveset találkozik az ember igazi jó magyar borral. Valóban nem tudja az ember, hogy az a sok százezer és millió hektoliter bor hová jut, hogy miért marad ott a pinczék mélyében, és miért irtózik ma is maga a belső fogyasztó közönség attól, hogy jól kezelt és itt nálunk termelt magyar bort használjon és fogyaszszon. Itt a házban már felvetették és én csak röviden utalok rá, hogy két irányban mindenesetre nagy feladat vár a kormányra: az egyik irány az, hogy sokkal hathatósabbá kell tenni az ellenőrzést a borfogyasztással szemben, t. i. azt az ellenőrzést, a mely mindenütt a legszigorúbb ugy Ausztriában, mint Németországban és Francziaországban, és a mely megakadályozza, hogy hamisított bor kerüljön a borfogyasztó asztalára, vagy pedig kimérésre a korcsmában. A második az, hogy a kormány, legalább ott, a hol befolyást gyakorol, tehát azoknál az üzemeknél, a melyek a kormány kezében vannak, az ellenőrzés gyakorlásában minden befolyását érvényesítse arra, hogy ott magyar és hamisítatlan bor fogyasztassék. Ilyenek először az államnak üzemei, azután a közlekedési eszközökkel kapcsolatos vendéglők és korcsmák. Ez tehát a második szempont, a melyre a t. kormánynak figyelmét kötelességem felhívni. A harmadik szempont az u. n. boreredeti törvényre vonatkozik. A mint méltóztatnak tudni, évekkel ezelőtt csináltunk itt egy u. n. proveniencziälis törvényt. Nem hiszem, hogy ez helyes törvény, különösen tekintetbe véve azt, hogy maga a t. földmiveló-jügyi kormány is ma már a boroknak egyöntetűségére és egységesítésére kiváló figyelmet fordít. Nem hiszem, hogy helyes törvény az, a mely a boroknak ilyen nagyon szűken meghatározott vidékekre való visszavezetését megengedi, sőt törvényesen követeli és azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a t. kormánynak kell valami reformot létesíteni, hogy pl. ezen tör renynyel szemben engedje meg azt, hogy ott, a hol az értékesítés nagyobb