Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

i7ä. országos ülés 190b Julius 29-én, pénteken. 47 tömegekben történik, a hol tehát nincs módjá­ban az illető bortermelőnek, értékesítőnek vagy kereskedőnek, hogy magának annak a bornak eredeti termelési mezejére rámutasson, hogy ottan a t, kormány bizonyos könnyítést és talán helyesebb szempontokat érvényesítsen. Egy további dolog, a melyre a t. kormány figyelmét felhívni kívánom, az, hogy a verseny­társtól szabaduljon a magyar bor. Azt hiszem, nem kell ezt itt újból felvetnem, a kormánynak és különösen a földmivelésügyi kormánynak eléggé fáj a feje az olasz borvám kérdése miatt, és én nem tehetek róla, hogy ellenzéki pártállá­som daczára is érzem azt, hogy a mikor ilyen vitális országos kérdésről van szó, nekem bizonyos bizalmat kell előlegeznem a t. kormánynak arra nézve, hogy el fogja találni azt a módot és azt az utat, a melylyel a magyar borral szemben megnyilatkozó versenyt a maga helyes terüle­tére szoríthatja. Mert hiszen, t. képviselőház, miről van szó ? Arról van szó, hogy a vám kérdésénél kellő módon el lehessen találni azt a határvonalat, a mely mellett a magyar bort a verseny veszélyétől megmenteni lehet. E határ­vonal eltalálása megköveteli azt a hazafias be­látást, azt a bölcsességet és rendületlenséget, melyet egy, czéljait felismerő kormánytól okvet­lenül el kell várnunk, s a melynél fogva ne­kem, t. képviselőház, e szempontból a bizalmat a t. kormánynak előlegeznem kell. Kétségtelen, t. képviselőház, hogy itt nagyon erős nemzetközi és politikai kérdések is közbe­játszanak. Kétségtelen, hogy ennél a kérdésnél nemcsak szorosan gazdasági kérdés domborodik ki, hanem egy nagy nemzetközi szövetségi kérdés is. Azonban, t. ház, én utalok magára Olasz­országra. Méltóztassék csak tekintetbe venni azt, hogy maga az olasz közvélemény milyen frősen kezébe ragadta ezt az ő gazdasági létérdekét oly közelről érintő borkérdést. Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy mennyire megmozdultak Olaszországban a közvélemény, a sajtó, a poli­tikai körök, és talán helyesen jelképezem, a mikor azt mondom, hogy maga az olasz kül­ügyminiszter is, mintegy külsőleg akarván jel­képezni az olasz közvélemény állásfoglalását, a mikor a mi külügyminiszterünkkel abban a kies, szép öbölben, Abbáziában találkozott, szükséges­nek látta, hogy hadihajón jelenjék meg, mintegy jelképezni akarván, hogy itt sokkal erősebb szempontok és fontosabb érdekek azok, a melyek őt erre az utazásra, tanácskozásra és értekezésre ráutalták. Mindez azonban, akár hadihajón jött, akár sokkal csendesebben és üdvlövések nélkül történt volna az ő megjelenése, azt hiszem, a magyar kormányt nem fogja befolyásolni, nem is befolyásolhatja, és talán szabad nekem már most is a maga helyes eredetére redukálnom azon híreket, a melyekkel mindennap találkozunk. A sajtó ugyanis napról-napra azt hireszteli, hogy a magyar kormány hol ebben az irányban, hol abban az irányban engedett. Bizonyára mél­tóztatnak tudni, hogy legutoljára azzal a hirrel állottunk szemben, hogy a felvetett kontingen­tálási kísérlet vagy inkább kisértet tovább is kisért, mert a lapok legutóbbi hírei szerint a t. magyar kormány állítólag mégis csak beleegyezett volna, hogy talán 100 ezer hektoliter bor olyan vámmal, a mely nem képez kellő védelmet a magyar borra, behozassák. Én ugyan nagyon jól érzem és tudom azt, hogy Olaszországgal szem­ben és ezzel az olasz borkérdéssel szemben a legerősebb védvárunkat a nemzetközi gazdasági szövetkezéseknek lényege képezi, mert hiszen arról, hogy a monarchia kizárólag csak olasz boroknak adjon kedvezményt, arról én szerintem szó sem lehet, nem lehet szó azonban nemcsak a legtöbb kedvezményt élvező államok szem­pontjából és ezen legtöbb kedvezményezési elv­nél fogva, de nem lehet szó azért sem, mert én azt hiszem, hogy ez a nemzetközi gazdasági szövetkezéseknek egyéb területén nagy nehéz­ségeket okozna a kormánynak. De védvárát képezi a mi érdekeinknek az is, hogy én nein tudom elképzelni, hogy ha még szó volna is ar­ról, hogy az olasz bor külön kedvezményben részesüljön, hogy képes legyen az olasz kormány akármilyen, talán kémikailag vagy bor végy észe­tileg megállapítandó módon szorosan meghatá­rozni azt az ismérvet, a mely szerint a meg­vámolásnál meg lehessen ismerni, hogy igazán olasz, nem pedig valami más országból hozott borral állunk-e szemben. Mondom, én ebben is egy erős védvárát látok és ennélfogva hiszem, hogy a t. kormány minden befolyását érvénye­síteni fogja, hogy ez a kérdés a maga egészében a magyar nemzet érdekének és a, borvédelemnek meg felelőleg oldassák meg. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Ezzel befejezni kívánom felszólalásomat, mert hiszen remélem, hogy leg­közelebb úgyis módunkban lesz még ehhez a. kérdéshez hozzászólni. Most csak röviden fel­hívom újra a t. földmivelésügyi kormánynak a figyelmét erre a kérdésre. A mi pedig a bizalmat illeti, én magam sem tartózkodom attól, hogy belássam, hogy a földmivelésügy egy kidomborodó ügye a magyar kormányzatnak, a mely a törvényhozás és a kormányzat vállvetett munkásságát igényli és igen jól tudom azt is, hogy a költségvetési összegbe beállított összegnek elköltése indokolt és azt legvitálisabb érdekeink követelik. A t. miniszter urnak már legközelebb e vita során módjában lesz minket, a mint azt Kaas Ivor t. képviselőtársam is kifejezte, tervei felől fel­világosítani és aggályainkat eloszlatni. Én majd a t. miniszter ur ezen nyilatkozata szerint fogom latba vetni szavazatomat. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feliratkozva; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát be­zárom. Az ülést öt perezre felfüggesztem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom