Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-486
Í86. országos ülés 190í augusztus 10-én, szerdán. 385 Ha t. képviselőtársam zokon veszi nekem azt is, a mit igazán, mint ártatlan tréfás megjegyzést mondottam, t. i. hogy őt a ház legfiatalabb tagjai gyanánt emiitettem . ,. Madarász József: Pedig én vagyok az. (Derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . erre csak azt jegyzem meg, hogy a képviselő ur érdekében nagyon jó volna, ha a háznak valóban legfiatalabb tagja volna, mert akkor nem lehetne szembe állítani mai működésével, nem lehetne fejére olvasni azt a multat, a melyet oly hihetetlen czinizmussal tagadott meg. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Kecskeméthy Ferencz: Á múltról ne beszéljünk. Gr. Tisza István miniszterelnök: Akkor fel lehetne tenni a t. képviselő úrról, hogy egy fiatal, tapasztalatlan, idealista, kezdő politikus, a ki talán jóhiszemű tévedésével ragadtatja el magát, A t. képviselő ur nagyon jó példára hivatkozott, midőn a véleményváltoztatás és a következetlenség igazolásául Disraeli szavait idézte. Disraeli nagyon érdekes ; , és nagyon tanulságos politikai jelenség volt. 0 mint kalandor kezdte politikai pályáját, mint kalandor, a ki megpróbálta a legszélsőbb radikalizmus utján felszínre vergődni. Günther Antal: Államférfiakról igy beszélni nem illik. (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Midőn ez nem ment és midőn szemben találta magát az akkori wigli-pártban sorakozott angol arisztokrácziának zárt falankszával és talán társadalmi előítéleteivel is, akkor megnyerte magának az ulfcra-tory arisztokratikus családoknak egyes fiatalabb sarjait, csinált magának egy félig radikális, félig tory-programmot, a mely ly el nagynehezen belopózva a toryk sorába, ott az elsők közé küzdötte fel magát. Ugron Gábor: Esze volt rá! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon érdekes, nagyon szép és nagyon tanulságos példa Disraeli, mert mutatja azt, hogy a szabad intézmények milyen biztonsági szellentyükkel bírnak országok és nemzetekre nézve; mutatja azt, hogyan képesek befogni a közügynek sikeres szolgálatába olyanokat is, a kik más körülmények között talán a destruktív elemek élére kerültek volna; mutatja azt, hogy igazán nagy tehetségű emberek, ha egyszer oly állásra kerültek, a hol egyéni ambicziójuk a közérdekkel forr össze, megnemesülve, felemelkedve, elsőrangú államférfiúi magaslatra tudják magukat felküzdeni. Ez volt Disralinek pályája hosszú, 60 esztendős közéleti működése alatt. Nagyon mélyen kezdte, talán erkölcsileg is, de olyan magaslaton végezte, a hol az egész nagy angol nemzetnek szeretete, ragaszkodása, tisztelete és bámulata környezte. (Ugy van! jobb felöl.) KliPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXY1II. KÖTET. A t. képviselő ur nem ment át azon a kezdő, átmeneti stádiumon, a melyet Disraelinek át kellett küzdeni. A t. képviselő ur fiatalabban és aránylag rövid politikai múlt után egy oly helyzetbe jutott, hogy államférfiúi tulajdonokat érvényesíthetett, bizonyságot is tett róluk és minden hibái mellett is nagy szolgálatokat tett az országnak. A t. képviselő urnái azonban a visszazökkenés ijesztő jelei mutatkoznak (Derültség a középen és a szélsöbaloldalon.) és ha a sok minden jel nem csal, félek tőle, hogy ő ott fogja végezni politikai pályáját, a hol Disraeli kezdette. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és derültség a középen és a szélsöbaloldalon.) Minél nagyobb tisztelője volt valaki báró Bánffy Dezsőnek, mint politikusnak, — természetes, hogy az egyéni tisztelet kivül áll minden kérdésen ma is — minél hasznosabbnak és üdvösebbnek tartotta azt, a mit e székből cselekedett és minél inkább kivette részét e küzdelmekből: annál több joga van arra, hogy talán keserű szemrehányásokkal illesse azért, hogy le kívánja rombolni ma azt, a mit akkor alkotott. Engedjenek meg, t. képviselőtársaim, minden egyes tagja e pártnak akkor tenné magát igazán nevetségessé és akkor tenné ki magát szemrehányásoknak, ha azokat a pirouetteket, a melyeket t. képviselőtársam tett, utánna csinálná és akkor állunk a tiszta erkölcs alapján, ha megmaradunk továbbra is azon a téren, a melyen a múltban állottunk. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Akárkit küldenek is le Bécsbői, ott a túloldalon támogatják, akár önt, akár mást! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Most pedig áttérek, de csak igen rövid időre, a közös vámterület kérdésére. Nem kívánok a dolog részleteibe ezúttal belemélyedni. De méltóztassék nekem megengedni, hogy azt a döntő argumentumot, a mely nézetem szerint előtérben áll, igen rövid szavakkal a ház elé állítsam. (Halljuk! Halljuk!) Először is két oly dolgot állítanak t. képviselőtársaim a külön vámterületről, a mit összeegyeztetni nagyon bajos dolog: a magyar ipar védelmét egyfelől és a külföldi piaczok megszerzését a magyar nyerstermények számára másfelől. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ha nyersterményeink számára a külföldi piaczokat megszerezni óhajtjuk, ezt csak oly mérvű viszontszolgálatok mellett érhetjük el, a melyek illuzóriussá fogják tenni az egész iparfejlesztési politikát. De ettől eltekintve, bárminő áldozatokat hozunk is az ipari vámoknál, mit érhetünk el ezzel szemben a külföldi államokkal? Elérhetjük azt, hogy kedvezmények adassanak bizonyos nyersterményeink számára, de ezen kedvezmények olyanok, a melyekben azután egyenlően fog velünk osztozkozni minden más nyersterményeket termelő állam, mert anynyira sarkalatos alapelve ma már minden netn4 9
