Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

384 486°. országos ülés Í90k augusztus 10-én, szerdán. határozásától, fizetés- és vásárlásképességétől függ, ilyen, aránylag elég nagy mértékben fej­lődtek, semmi esetre sem bizonyítja azt, a mit állított t. képviselőtársam és állított b. Bánffy Dezső t. képviselőtársam is, mintha az ország tönkremenne, elszegényedne és mintha ebben az ország tönkremenetelében, az ország elszegónye­sedésében egy, talán minden ellenérvet lesnjtó érv ajánlkoznék t. képviselőtársam rendelkezésére az önálló vámterület mellett. Hiszen ezekből a jelekből kétségtelenül lehet következtetni az ország anyagi erejének fokozódására. A kér­dés tehát csakis az lehet köztünk, hogy mi­kép erősödhetik ez az ország gazdaságilag jobban: a mai rendszerszerint-e? — ugy-e, ha egy kielégítő kiegyezés alapján benne ma­radunk a vámszövetségben, — vagy a külön vámterület feállitáBával ? A czél tekinteté­ben nem lehet közöttünk nézeteltérés. Én azt számtalanszor megmondottam és való­ban mélyen sajnálom, hogy nem mindenki gon­dolkozik igy és hogy különösen a különálló vámterület mellett ]>olitikai jelszavak mind­untalan tűzbe hozatnak. Ez a kérdés kizárólag gazdasági kérdés, a politikai oldala ennek a kérdésnek rendezve van az 1867 : XII. törvény­ezikkben, a mely az ország jogát a külön vám­terület felállítására fentartja és elrendeli, hogy a közös vámterület csak időről-időre kötött egyezségek utján állitható fel, vagyis oly moda­litások mellett, a melyek mellett az ország sza­bad rendelkezési joga önmagától feléled. A jogi kérdés ezzel teljesen el van döntve, mert a vámszövetség kérdése csak a benne lévő gazda­sági tartalomnál fogva különbözik egyéb nemzet­közi szerződésektől, közjogi szempontból teljesen egyértelmű bárminő más idegen állammal kötött nemzetközi szerződéssel. A mi azután a gazdasági megerősödést illeti, természetes, hogy az /jegyen a czél, a mely mindnyájunk előtt lebeg. És ha Bánffy Dezső t. képviselőtársam azt mondja, hogy a nagy­hatalmi állás szempontjából is csak olyan gazda­sági politika helyes és indokolt, a mely mellett erősödik az ország, ezzel ismétli azt, a mit itt erről a helyről talán hat héttel ezelőtt mond­tam, a miben tehát teljesen egyetértünk. De én aztán hozzáteszem azt is — és nagyon kérem, hogy t. képviselőtársaim szíveskedjenek ezt is megszívlelni. — hogy a függetlenségi politika szempontjából is csak egy oly gazdasági politika ér valamit, mely mellett erősödik az ország, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez természe­tes!) mert hiába veszszük mi magunkra a külön vámterület által bizonyos látszatát a függetlenségnek, a függetlenségi politika akkor fog igazán csődöt mondani, ha ennek az ország­nak szegényedésére, gyengítésére vezet. (Igaz! Ugy van! jobb felöl) Ezt a kérdést különben lesz alkalmunk részletesen és behatóan megvitatni és én csak örömömet fejezem ki a felett, hogy mind nagyobb és nagyobb tudományos apparátussal lép Bánffy Dezső képviselőtársam azon szakemberek sorába, kik ezzel a kérdéssel gazdasági érvek alapján foglalkozni kivannak. (Mozgás.) Ez egy örven­detes jelenség, de engedjen meg nekem t. kép­viselőtársam, azért, hogy ő most ilyen modorban kezeli ezt a kérdést, még sem tehet szemre­hányást nekem, hogy én bizonyos megjegyzések tárgyává tettem egy olyan nyilatkozatát, a mely egész más képét tüntette fel a helyzetnek, tudni­illik azt a bizonyos szegedi nyilatkozatot. Az én t. képviselőtársam igen keserűen panaszkodott egy más alkalommal és ismételve visszatért erre a kérdésre mai beszéde folyamán. A múltkori alkalommal azt mondta a képviselő ur: ter­mészetes, hogy midőn nem hiteles szövegű kortes­beszédből nem igazolható adatok alapján lehe­tett idézni, én magamat a dologhoz nem értő­nek jelentettem ki, hanem mások tanácsával élőnek.« Gondolom, gyorsírói jegyzetekbői közöl­ték épen a képviselő úrhoz közelálló lapok azt a beszédet, nem is állította t. képviselőtársam, hogy az a szöveg apokrif volna, hogy ő egyebet mondott volna. De igenis állit ebben a kijelen­tésében t. képviselőtársam valamit, tudniillik azt, hogy az a szegedi beszéd kortesbeszéd volt. Megvallom, én sohasem tettem, nem teszek és tenni nem fogok különbséget kortesbeszéd és egyéb beszéd közt (Helyeslés jobbfelöl,) Bármily körülmények között tegyek is egy kijelentést mindenkinek megadom a jogot . . . Öíay Lajos: Hányan Ígérték önök,közül az önálló vámterületet! (Zaj jobbfelöl.) Álljon fel, a ki nem Ígérte! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök:... minden­kinek megadom a jogot, hogy bárhol elmondott nyilatkozataimat az én komoly meggyőződésem­nek tekintse és azokért felelősségre vonhasson, azt azonban megjegyzem magamnak, hogy t. képviselőtársam kortesbeszédeire ezt a mértéket alkalmazni nem tanácsos, de jó lesz, ha meg­jegyzik maguknak ezt az ország azon polgárai is, a kikhez ezen kortesbeszédeit intézi. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a dolog lényegót illeti, tudo­másul veszem, hogy t. képviselőtársain tanul­mányozza a kérdést, véleményt alkot magának, de akkor igazán nem értem, hogy ha a dolog igy áll, ha annyit tanul, ha önálló véleményét megalkotta, miért mondta szegedi kortesbeszéd­ben magát a dologhoz nem értőnek, hanem mások tanácsával élőnek. Különben egy illúziótól megkell t. képviselő­társamat fosztanom. 0 nagyon büszkén és ön­érzetesen állítja, hogy megy a saját utján. De­hogy megy a saját utján, (Derültség jobbfelől.) megy egy olyan környezet által tanácsolt és be­folyásolt utón, (Ugy van! a jobboldalon.) a mely t. képviselőtársamat egy lejtőn fogja le­vinni olyan mélyen, hogy ma még saját magá­nak sincs róla sejtelme. (Ugy van! a jobb­oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom