Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

384 486°. országos ülés Í90k augusztus 10-én, szerdán. határozásától, fizetés- és vásárlásképességétől függ, ilyen, aránylag elég nagy mértékben fejlődtek, semmi esetre sem bizonyítja azt, a mit állított t. képviselőtársam és állított b. Bánffy Dezső t. képviselőtársam is, mintha az ország tönkremenne, elszegényedne és mintha ebben az ország tönkremenetelében, az ország elszegónyesedésében egy, talán minden ellenérvet lesnjtó érv ajánlkoznék t. képviselőtársam rendelkezésére az önálló vámterület mellett. Hiszen ezekből a jelekből kétségtelenül lehet következtetni az ország anyagi erejének fokozódására. A kérdés tehát csakis az lehet köztünk, hogy mikép erősödhetik ez az ország gazdaságilag jobban: a mai rendszerszerint-e? — ugy-e, ha egy kielégítő kiegyezés alapján benne maradunk a vámszövetségben, — vagy a külön vámterület feállitáBával ? A czél tekintetében nem lehet közöttünk nézeteltérés. Én azt számtalanszor megmondottam és valóban mélyen sajnálom, hogy nem mindenki gondolkozik igy és hogy különösen a különálló vámterület mellett ]>olitikai jelszavak minduntalan tűzbe hozatnak. Ez a kérdés kizárólag gazdasági kérdés, a politikai oldala ennek a kérdésnek rendezve van az 1867 : XII. törvényezikkben, a mely az ország jogát a külön vámterület felállítására fentartja és elrendeli, hogy a közös vámterület csak időről-időre kötött egyezségek utján állitható fel, vagyis oly modalitások mellett, a melyek mellett az ország szabad rendelkezési joga önmagától feléled. A jogi kérdés ezzel teljesen el van döntve, mert a vámszövetség kérdése csak a benne lévő gazdasági tartalomnál fogva különbözik egyéb nemzetközi szerződésektől, közjogi szempontból teljesen egyértelmű bárminő más idegen állammal kötött nemzetközi szerződéssel. A mi azután a gazdasági megerősödést illeti, természetes, hogy az /jegyen a czél, a mely mindnyájunk előtt lebeg. És ha Bánffy Dezső t. képviselőtársam azt mondja, hogy a nagyhatalmi állás szempontjából is csak olyan gazdasági politika helyes és indokolt, a mely mellett erősödik az ország, ezzel ismétli azt, a mit itt erről a helyről talán hat héttel ezelőtt mondtam, a miben tehát teljesen egyetértünk. De én aztán hozzáteszem azt is — és nagyon kérem, hogy t. képviselőtársaim szíveskedjenek ezt is megszívlelni. — hogy a függetlenségi politika szempontjából is csak egy oly gazdasági politika ér valamit, mely mellett erősödik az ország, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez természetes!) mert hiába veszszük mi magunkra a külön vámterület által bizonyos látszatát a függetlenségnek, a függetlenségi politika akkor fog igazán csődöt mondani, ha ennek az országnak szegényedésére, gyengítésére vezet. (Igaz! Ugy van! jobb felöl) Ezt a kérdést különben lesz alkalmunk részletesen és behatóan megvitatni és én csak örömömet fejezem ki a felett, hogy mind nagyobb és nagyobb tudományos apparátussal lép Bánffy Dezső képviselőtársam azon szakemberek sorába, kik ezzel a kérdéssel gazdasági érvek alapján foglalkozni kivannak. (Mozgás.) Ez egy örvendetes jelenség, de engedjen meg nekem t. képviselőtársam, azért, hogy ő most ilyen modorban kezeli ezt a kérdést, még sem tehet szemrehányást nekem, hogy én bizonyos megjegyzések tárgyává tettem egy olyan nyilatkozatát, a mely egész más képét tüntette fel a helyzetnek, tudniillik azt a bizonyos szegedi nyilatkozatot. Az én t. képviselőtársam igen keserűen panaszkodott egy más alkalommal és ismételve visszatért erre a kérdésre mai beszéde folyamán. A múltkori alkalommal azt mondta a képviselő ur: természetes, hogy midőn nem hiteles szövegű kortesbeszédből nem igazolható adatok alapján lehetett idézni, én magamat a dologhoz nem értőnek jelentettem ki, hanem mások tanácsával élőnek.« Gondolom, gyorsírói jegyzetekbői közölték épen a képviselő úrhoz közelálló lapok azt a beszédet, nem is állította t. képviselőtársam, hogy az a szöveg apokrif volna, hogy ő egyebet mondott volna. De igenis állit ebben a kijelentésében t. képviselőtársam valamit, tudniillik azt, hogy az a szegedi beszéd kortesbeszéd volt. Megvallom, én sohasem tettem, nem teszek és tenni nem fogok különbséget kortesbeszéd és egyéb beszéd közt (Helyeslés jobbfelöl,) Bármily körülmények között tegyek is egy kijelentést mindenkinek megadom a jogot . . . Öíay Lajos: Hányan Ígérték önök,közül az önálló vámterületet! (Zaj jobbfelöl.) Álljon fel, a ki nem Ígérte! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök:... mindenkinek megadom a jogot, hogy bárhol elmondott nyilatkozataimat az én komoly meggyőződésemnek tekintse és azokért felelősségre vonhasson, azt azonban megjegyzem magamnak, hogy t. képviselőtársam kortesbeszédeire ezt a mértéket alkalmazni nem tanácsos, de jó lesz, ha megjegyzik maguknak ezt az ország azon polgárai is, a kikhez ezen kortesbeszédeit intézi. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a dolog lényegót illeti, tudomásul veszem, hogy t. képviselőtársain tanulmányozza a kérdést, véleményt alkot magának, de akkor igazán nem értem, hogy ha a dolog igy áll, ha annyit tanul, ha önálló véleményét megalkotta, miért mondta szegedi kortesbeszédben magát a dologhoz nem értőnek, hanem mások tanácsával élőnek. Különben egy illúziótól megkell t. képviselőtársamat fosztanom. 0 nagyon büszkén és önérzetesen állítja, hogy megy a saját utján. Dehogy megy a saját utján, (Derültség jobbfelől.) megy egy olyan környezet által tanácsolt és befolyásolt utón, (Ugy van! a jobboldalon.) a mely t. képviselőtársamat egy lejtőn fogja levinni olyan mélyen, hogy ma még saját magának sincs róla sejtelme. (Ugy van! a jobboldalon.)