Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

32 475. országos ülés Í901 annak, hogy elkészültem arra, hogy ezeket itt felhozom, még sem kivänom ezen — szerintem igen fontos — részletkérdésekkel továbbra is a t. ház becses figyelmét igénybe venni. Összegezve az általam elmondottakat, csak a legnagyobb örömömnek adhatok kifejezést, a midőn azt látom, hogy a földmivelésiigyi minisztérium jelenlegi vezetésében összpontosul a legbecsületesebb szándék, a legjobb akarat az ország gazdaközönsége érdekeinek megvédelmezésére; (Helyeslés a jobboldalon.) hogy a gondozására bizott fontos resszortot a legnagyobb tudással és legjobb akarattal igyekszik betölteni. Azonban a minisztérium részéről összeállított költségvetésben egész tömegét találtam oly intézkedéseknek, a melyek nem felelnek meg a változott körülményeknek, a mint azt az oltványokra és egyéb kérdésekre vonatkozólag mondottam, a melyek nem felelnek meg az egyes gazdasági ágazatok jelen állapotának, mert ezen költségvetés felett a kor már elhaladt; ez a kölségvetés úgyszólván messze hátul marad a helyett, hogy előrehaladna. Másrészről nincs meg sok olyan intézmény létesítésére irányuló tétel a költségvetésben, a melyeket hazánk közgazdasága érdekében előbbrevalóknak tartottam volna sok más tételnél, a melyekre szükség nincs, és mindezekre való tekintettel, a költségvetést meg nem szavazom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sturman György jegyző: Simonyi Semadam Sándor! Simonyi Semadam Sándor: T. báz! A földmivelésiigyi miniszter ur egy nagyon kényelmes székben ül, (A földmivelésiigyi miniszter tagadólag int. Derültség a jobboldalon.) mert évek hosszú sora óta megszoktuk, hogy a legnagyobb kiméletességgel és szeretettel dédelgetjük a földmivelésiigyi tárczát és annak képviselőjét. Ez természetes, mert hiszen Magyarország földmivelő ország; legkedvesebb foglalkozása a földmivelés, és igy talán ezen tárcza minisztere is a legkiméltebb miniszter. Kilenczhónapi működése után nem tudom, jogunk van-e arra, hogy működését megbíráljuk és megítélhessük, hogy ugyanazt a jó indulatot, ugyanazt a nagy bizalmat, a melyet még az ellenzék is nyújtott a volt földmivelésügyi miniszternek, ő neki is előlegezhetjük-e vagy sem, de viszont arra sincsen okunk, hogy bizatlansággal fogadjuk őt, ennélfogva én sem fogom rontani azt a harmóniát, a mely eddig a földmivelésügyi vita hangját jellemezte, mert remélem, hogy nagyon rövid idő múlva lesz alkalmunk részletesen és bővebben foglalkozni a jövő évi költségvetéssel, a midőn működését már bírálat tárgyává tehetjük. Előttem szólott t. képviselőtársam a szőlőtelepek feleslegességét hangsúlyozta, minthogy azonban én ugy tudom, hogy azok a szőlővesszők elfogytak és a kereslet még most is nagyobb, mint a kormány által adott vesszőmennyiség, Julius 28-án, csütörtökön. ebből a tényből csak azt következtethetem, hogy azon telepek a mai napig is nagyon aktuálisak, mert kétségtelen tény — magam is szőlőbirtokos vagyok, tehát tudom — hogy sehol olyan tiszta és biztos fajt, mint a kormánytól, kapni nem lehet. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Már pedig ha valaki modern módon akarja szőlőjét beültetni, azt nem tudom másként elképzelni, mintha tiszta, biztos fajokat ültet. (Helyeslései a jobboldalon.) Molnár Ákos: Tudok magánvállalkozókat is, kiktől tiszta fajokat lehet kapni, csak nem akartam neveket említeni, nehogy reklámize legyen a dolognak. Simonyi Semadam Sándor: Megengedem, hogy egyes magánosoknál is kaphatók ilyen vesszők, azonban azok semmiesetre sem olyan biztosak, mint az állami szőlővesszők voltak. Molnár Ákos: Nem is tagadtam! Simonyi Semadam Sándor: A nélkül, hogy részletekbe akarnék bocsátkozni, csak nagy álta lánosságban egy más körülmér.yre is felhívom a t. miniszter ur figyelmét, és ez a közbirtokosságnak a kérdése. Furcsán állunk ezzel a kérdéssel az egész országban; egy elavultnak látszó intézmény ez, a melynek tulajdonképen nincsen gazdája, nincsen feje, és minden, a mi a közbirtokosság körében történik, ugy történik, hogy nem lehet megfogni, nem lehet rajta segíteni. Sok a közbirtokosság j>anasza a visszaélések miatt, és nem orvosolhatjuk azokat. Megtörténik, hogy az egyes községek a közbirtokosság jövedelmeit egyszerűen átveszik, és községi jövedelemként könyvelik el, és ezek nem tudják, hogy panaszukkal hova forduljanak. Nem hozok fel részleteket, hiszen érezzük mindnyájan, a kiknek volt alkalmunk e kérdéssel foglalkozni, ennek hiányait, és ezért röviden csak annak szükségére hivom fel a t. miniszter ur figyelmét, hogy ez a kérdés már végre valahára rendeztessék. A t. miniszter ur figyelmébe kell ajánlanom továbbá a telepítés kérdését is, annyival inkább, mert a t. előadó ur beszédében erről említést nem tett. Különösen azon nagy restancziákra utalok, a melyeket azon szegény telepesek nem tudnak megfizetni. Részben talán nem akarják megfizetni, de hiszen azt, a kinek van módja rá, meg lehet találni és attól még ki lehet valamiképen ezen restancziákat préselni; nagyszámmal vannak azonban olyanok, a kik nem képesek fizetni és még reményünk sem lehet arra, hogy ezek a nagyon régi restancziákat megfizetik. Helytelennek találom, hogy pénzintézeteink ezen országos fontosságú dolgot kellő figyelemre nem méltatták és nem statuáltak olyan kölcsönöket, a melyek a birtokvásárlást — mert hiszen a telepítés sem egyéb ennél — annak a szegény, pénztelen embernek lehetővé tették volna. Tudom, hogy ez a kérdés más resszortba tartozik , .. Tallián Béla földmivelésiigyi miniszter: Az igazságügyminiszterébe!