Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

475. országos ülés 19Q!t Simonyi Semadam Sándor: ... de miután a telepítés kérdése maga, mint ilyen a föld­mivelésügyi minisztérium körébe tartozik, a dolog pénzügyi részét illetőleg sem tudok e kérdésen egyszerűen átsiklani. Nézetem szerint ott, a hol a telepes teljes szorgalma és jó gazdasági ké­pessége daczára sem tudja hosszú időn át le­fizetni a restancziát éi évi annuitását, legokosabb lenne ezeket a restancziákat elengedni, mert hiszen erre más mód nincs. Annak az ember­nek összes gazdasági exisztencziáját tönkreteszi ez a nyűg; elmegy a kedve a munkától, mert azt látja, hogy akármennyit dolgozik, sohasem fog tudni kieviczkélni abból a restancziából. Ha pedig elcsügged és kedvetlen, akkor nem is tud dolgozni és a telepités czélját el nem éri. A telepités gondolatával kapcsolatban figyel­mébe ajánlom a t. miniszter urnak az úrbéri erdők kérdését. Ha az ember az úrbéri erdők kiosztásának idejéből származó feljegyzéseket összehasonlítja a mostani lélekszámmal, önkén­telenül arra az eredményre jut, hogy az akkor szétosztott föld nem felelhet meg a szaporodott népesség igényeinek. Szaporodjék is a nép; adja Isten, hogy még jobban is szapyrodjék, de az a föld, a melyet az úrbéri osztály alkalmával ki­osztottak, nem szaporítható és nem szaporodik. Vannak azonban ezen földek között bizonyos kötött minőségű földek is, a milyenek a par excellence úrbéri erdők és úrbéri legelők. Vannak erdők, a melyek más gazdasági műve­lésre is nagyon alkalmasak. Ilyen helyeken — egyéb gazdasági körülmények figyelembevételé­vel — különösen ott, a hol nincs vásárolható föld, mert latifundiumok között vannak az er­dők, nem kellene olyan mereven ragaszkodni a törvény azon intézkedéséhez, hogy azok az erdők, a melyek mint úrbéri erdők adattak ki, egyénenként fel nem oszthatók Én ezeket a bajokat közvetlenül ismerem azért, mert kerületemben vannak ilyen erdők, a hol tulajdonképen a felosztások már megtör­téntek az úrbéri törvény életbeléptetése előtt, sőt birtokba is vették azokat, de miután az úrbéri törvény meghozatott, az u. n. szakosztály­beli ügybuzgóság oda vitte a dolgot, hogy ezeket az embereket úgyszólván bepréselték is­mét a közös gazdaságba, ugy hogy egy egész sereg község — 10 —15 ilyen község van kerü­letemben is — már harminca év óta viseli a közös gazdálkodás nyűgét; e miatt kénytelenek e községek lakosai Amerikába vándorolni, és visszajővén, fölverik a föld árát. Egy sereg dolgot kellene még a földmive­lésügyi miniszter ur figyelmébe ajánlanom. Bátor vagyok kérdezni, hogy mi a sorsa a t. minisz­ter ur elődje által elkészített telepitéd törvény­tervezetnek? Lehet, hogy revideálni kel), mert magam is láttam egyes revízióra szoruló dolgo­kat benne, de mindenesetre jó volna tudni, hogy alszik-e az idea, vagy foglalkozik-e vele a kor­mány. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XXVIII. KÖTET. Julius 28-án, csütörtökön. 33 A földhitel kérdésében egész sereg tenni­való volna, a melyek közül csak arra az egy momentumra mutatok rá, hogy az amortizáczio­nális kölcsönök mindig azzal a szuppoziczióval köttetnek és adatnak ki, hogy azoknak befek­tetése folytán a földbirtok olyan mértékben fog több jövedelmet hozni, hogy a többletjövedelem nemcsak az annuitást és a kamatot fedezi, ha­nem bizonyos pluszt is eredményez. Ezen a bázi­son adatnak a hosszuéves lejáratú és alacsony­kamatú kölcsönök. Ezen kölcsönök nagyon üdvösek volnának, ha nem volna bennük mindig egy nagyon vesze­delmes klauzula, tudniillik hogy ha egy annui­tást az adós elmulaszt, az egész kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik. Ez a klauzula tökéletesen ellentmond a princzipiumnak és tönkreteszi mind azt a jó reményt, a melyet ehhez a kölcsönhöz fűztünk. Hiszen akkor, a midőn a kölcsönnek ezt az alakját statuálták, az volt az alapgondolat, hogy a gazdasági haszon a befektetés folytán nem azonnal, hanem csak hosszú évek során fog meg­térülni, s ezt az alapot egyszerre kidobjuk annak megengedésével, hogy hosszú lejáratú kölcsön azonnal esedékessé válhatik. Ez megöli a gaz­dát; megöli a czélt, mert hiszen akkor tulajdon­képen kiszolgáltatjuk ezt a birtokot a hitelező­nek, holott mi ezt a kölcsönformát a föld javí­tására statuáltuk. Méltóztassék ezt a körülményt figyelembe venni, s a mennyiben a föld tehermentesítésével és ezen kölcsönök kérdésével, szóval a föld amelioracziójának kérdésével és hasonló kölcsö­nök statuálásával méltóztatnak majd foglal­kozni, szükséges lesz ezt a pontot nagyon figye­lembe venni és ki kell zárni még a lehetőségét is annak, hogy a kölcsön egyszerre esedékessé tétessék. Tekintettel arra, hogy Magyarországon a földmivelésügyi tárczát és budgetet talán a leg­fontosabb és a nemzet egyéniségének bélyegét leginkább magán viselő tárczánák ismerjük el, és tekintettel arra, hogy a magyar ember ezen a téren kellő támogatásban nem részesül, én minden egyes krajezárt, a mit erre kérnek, el­tekintve a politikai bizalom kérdésétől, helyén­valónak tartok és azt szívesen megadom, de annak kijelentésével, hogy a kormány politiká­jában nem osztozom. Én a földmivelésügyi budget megszavazását bizalmi kérdésnek tekinteni soha sem fogom, és kötelességemnek tartom, hogy mindazt, a mit a kormány jó és helyes czélra kér, megadjam. Ezeknél fogva a földmüvelésügyi tárcza költ­ségvetését elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tanácsko­zást most félbeszakítjuk. A legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag kívánok javaslatot tenni. (Halljuk! Halljuk!) Javas­lom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom