Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-486
378 486. országos ülés 1904 semmiféle jogosultsága nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalőldalon.) Daczára ennek, nem hallottam nyilatkozatot, nem láttam intézkedést, mely a fiumei kormányzónak ezen eljárását elitélné vagy megtorolná. És mikor a horvát zászlót a fiumei kormányzó kitűzi nemzetközi vonatkozásban, akkor ott áll e mellett a volt horvát bánnak, az ez idő szerinti ő Felsége személye körüli miniszternek nyilatkozata, hogy igenis a Corpus Juris alapján horvát királyságról lehet beszélni, és ezt nem czáfolja meg senki, sőt ő maga a következő napokban talán még megerősiti. Pedig ha a horvát nyelven szerkesztett törvényekben talán helytelenül vagy talán rossz értelmezéssel a horvát királyságra vonatkoztatható kifejezés megáll is, a hiteles magyar fordításban, a melyet a horvát minisztérium ellenőrzése mellett adtak ki még az én kezdeményezésem következtében, mindenütt országokról van szó és királyságokról sehol sem. Ily körülmények között legalább is el lehetne várni, hogy ha a horvát országgyűlésen királyságról beszélnek is, a volt bán itten, ebben a házban csak horvátszlavon-dalmát királyságokról beszéljen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobalőldalon.) Ez is elég ok arra, hogy bizalmatlansággal viseltessem és azt mondjam, hogy a magyar államnak, mint államnak a maga teljes szuverén jogai megvédését nem látom kellően biztosítva. T. ház! Talán bizonyos bizalmatlansággal kellene és lehetne nyilatkoznom ma az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtása tekintetében is, azok után, a miket a miniszterelnök úrtól hallottunk. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl,) De méltóztassanak nekem megengedni, hogy itt,ennél kérdésnél tartózkodólag nyilatkozzam. Érdekelt fél vagyok különösen abban a tekintetben, hogy a két protestáns felekezet segélyezésének kérdésében bizonyos kezdeményező lépéseket tettem már 1902-ben; az én elnökletem alatt, az én helyeslésem mellett jött létre azon emlékirat, mely a kormány előtt fekszik, az én helyeslésemmel, az én hozzájárulásommal vétetett be a zsinati törvényjavaslatba az, hogy a lelkészek fizetése a a jelenlegi 1600 koronáig való kiegészitésnél meg nem állhat, mert legalább is 2400 koronára való felemelésére szükség van. De, t. ház, daczára ezeknek, akármilyen messzemenően támadtatik is ez bizonyos oldalról, mégis szükségesnek tartom, hogy e tekintetben lehető tartózkodólag nyilatkozzam, mert hiszen én vagyok elsősorban az, a ki a kormánynyal a protestáns felekezetek igényeinek kielégítése felett tárgyaltam, következésképen itt politikai vonatkozásban, ha tárgyalni vagyok hivatva, nem akarok a kérdés részleteibe menni. De fel kellett említenem a dolgot mégis, hogy legalább az ország szine előtt hallja mindenki, hogy minden alapot nélkülöző és minden igazságot mellőző állásfoglalás az, hogy ón az 1848 : XX. törvényaugusztus 10-én, szerdán. czikk végrehajtása szempontjából a protestáns felekezetek ügyét elárultam. Én árultam el, a ki a dolgot kezdeményeztem és a ki már 1902ben e kérdésben felhívtam rá a figyelmet? Én, a kinek része van azokban a tárgyalásokban, a melyek alapján az az emlékirat létrejött ? A kinek része van abban, hogy, remélem, már a legközelebbi időben, a mint a t. miniszterelnök ur már meg is ígérte, folyamatba fog tétetni az az eljárás, hogy a jogos igények kielégítése meg is történjék ? (Helyeslés a bal- és a szélsobalőldalon.) A miniszterelnök ur nyilatkozata azonban, különösen a lelkészjavadalom tekintetében bizonyos aggályra ad nekem okot; de reményleni akarom mégis, hogy a tárgyalások rendjén megtaláljuk az utat és módot arra, hogy az államháztartás érdekeinek biztosítása mellett a protestáns felekezetek jogos igényei kielégíttessenek, illetőleg, hogy azok a különösen nehéz viszonyok között élő egyházközségek, a melyek a terheket már-már nem bírják, a kellő segélyben részesittessenek. (Helyeslés a szélsobalőldalon.) T. ház! A nemzet jogosult törekvései az egységes magyar nemzeti állam létrehozása érdekéből előbb-utóbb maguk érvényesülést fognak nyerni. Meg fogják nyerni a maguk érvényesülését, kitartás, odaadó határozott törekvésünk mellett, ha nem engedünk a jogból semmit, ha inkább a sérelmet tűrjük és elviseljük, de nem egyezkedünk és ez által a jogok feladásának terére,nem lépünk. (Helyeslés a szélsobalőldalon.) És, t. ház, ezekben bízom, ha nem is abban, hogy a kormány ezeknek megvalósítására törekszik; méltóztassék azonban mégis megengedni, hogy ezeknek a kérdéseknek a részletesebb megbeszélésétől ez idő szerint eltekintsek. A legközelebbi kérdés, a mely megoldásra vár, az gazdasági önállóságunk kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ez az a tér, a melyen a nemzet érdekében a legközelebbi harczokat meg kell vivni. (Igaz! Ugy van ! a szélsobalőldalon.) Ez az az alap, a hol meg kell állaniok határozottan mindazoknak, a kik meggyőződésével bírnak annak, hogy a gazdasági önállóság az alapja jövő állami életünknek; ez az a harcz, a melyet, remélem, hogy az ellenzék — és itt a különböző ellenzéki árnyalatokról nem beszélek, mert együttesen kell, hogy működjenek — meg kell, hogy állja a maga helyét a kormánynyal és annak törekvéseivel szemben. Mert, t. ház, ha ezt nem csináljuk, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy minden más törekvésünk sem ér semmit. (Igaz! Ugy van! a szélsobalőldalon.) A gazdasági megerősödés nélkül, nemzetünk gazdasági érdekeinek fejlesztése nélkül elérhetünk vívmányokat, a melyek märól-holnapra tetszetősek, lehet u. n. konczessziókat kieszközölni, a melyek ideig-óráig hazafiasak, lelkesedésünket tökéletesen kiegészítik, da a nemzetet tovább fejleszteni, a nemzet fennállását biztosítani a nélkül nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsobalőldalon.)
