Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

b86. országos ülés 19ük augusztus lO-én, szerdán. 379 Ezért én a gazdasági kérdések megoldására helyezem a legnagyobb súlyt, (Helyeslés a szélső­baloldalon.) és azt tartom, hogy mindnyájan, a kik a gazdasági önállóság kérdésében állást fog­lalunk, kell hogy felvegyük a leghatározottabban a harczot, félretéve minden más tekintetet. És mert ugy látom, hogy e tekintetben a kormány ezzel ellenkezőleg elsősorban nem ezen kérdést akarja megoldani, lehetetlen, hogy e tekintetben a legmesszebbmenő bizalmatlansággal ne visel­tessem a kormánynyal szemben. (Élénk helyes­lés balfelöl,) T. ház! Nem elég az, hogy a bécsi körök és általában az osztrákok arra a szempontra is helyezkednek, hogy a gazdasági közösségre poli­tikai okokból is szükség van, mert a gazdasági különválás megingatja a nagyhatalmi állást. (Zaj a jobbóldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mi hasznunk van nekünk a nagyhatalmi állás­ból, ha nemzeti erőnk gyengül meg, s ha a megerő­södött nagyhatalomban mi a gyengék vagyunk, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s igy szorosan véve az a nagyhatalmi állás is gyenge és a mi szövetségeseink a mi meggyengülésünk folytán még a szövetségben sem találják meg a kellő biztositékot ? (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Nagyhatalmi szempontból is erős, gazdaságilag is fejlett nemzetre van szükség, s a mostani körülmények között gazdaságilag füg­getlen és erős nemzetet külön vámterület nélkül, épen Magyarországon képzelni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Szerintem erre a gazdasági különválásra szükségünk van azért is, hogy módját találjuk annak, hogy kifelé ne mindig a közös vámterü­let czimén együtt jelentkezzünk Ausztriával, hanem gazdasági önállóságunk következtében a mi nemzeti, politikai szuverén önállóságunk ki­felé is érvényesüljön. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezért is szükség van erre, a gazdasági szemponttól eltekintve. A midőn 1867-ben a kiegyezési törvény létrejött és annak 8. §-a alapján a külképvise­letnek, tehát a kereskedelmi képviseletnek közös­sége is kimondatott, akkor talán tájékozatlan­ságból, talán más okoknál fogva is nem gondos­kodtak arról, hogy a külképviseletben gazdsági igények és érdekek képviseletére szervek is léte­síttessenek. Már most a külügyi képviselet kifelé, lehet mondani, kizárólag csak politikai szem­pontokból és nemzetközi szempontoktól vezérel­tetve, nem képes sohasem a gazdasági érdekeket ugy képviselni, a mint arra a magyar nemzetnek szüksége van. Konfliktusok állanak elő a magyar és az osztrák érdekek között; de még ezek a konfliktusok sem képeznek olyan bajt, mint az, hogy azok a szervek, a melyek a mi gazdasági érdekeinket képviselni és a magyar nemzeti szempontot érvényre juttatni vobának hivatva, egyáltalában hiányoznak. Az 1867 : XII. t.-cz. 58. §-ában kimondja, hogy Magyarországnak önállóságához, tehát a vámsorompó felállításához feltétlen joga van. De folytatólag kimondja azt is, hogy (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl. Elnök csenget.) ezzel a jogával az ország imminens érdekeire való tekintettel élni nem akar. Ez jogosult álláspont lehetett akkor, csak az a kérdés, hogy ma az érdekek ugyanazt tanácsol­ják ésparancsolják-e? Én azt tartom, hogy nem, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Változott viszonyok ma már egész más érdekeket állítottak előtérbe s elsősorban elő­térbe állították a gazdasági önállóság feltétlen szükséges voltát. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon.) Thaly Ferencz: Szabad kereskedelem! B. Bánffy Dezső: A szabad kereske­delmi irányzat a védvámos irányzattal szembe került. Egy példát hozok fel. (Halljuk! Hall­juk!) Kicsinyesnek látszik, de méltóztassanak mérlegelni azt, hogy forgalmi eszközeink akkor alig voltak; vasutaink egyáltalában nem voltak kiépítve, és ha a gazdasági közösséget Ausztriá­val fenn is tartottuk, a forgalmi eszközök hiá­nyos volta, vagy nemléte következtében az a gazdasági közösség természetesen nem hatott oly nagy mérvben. Vegyünk egy példát: a mis­kolczi czizmadiáknak nagy sorát, vagy más városokban ilyen kisebb iparosokat. Azok akkor a gazdasági közösség daczára még mindig ma­guk folytathatták a maguk kisiparát, mert nem volt meg a lehetősége annak, hogy százával, ezrével, vaggonszámra szállítsák Ausztriából, Mödliogből az árukat Miskolczra, vagy más városokba. Időközben azonban a forgalmi viszo­nyok fejlődése következtében ma már ezen kis­ipar teljesen megszűnt és mig egyfelől forgalmi eszközeink, vasutaink építése folytán közgazda­sági erőket nyertünk, véletlenül egész sorát kisiparunknak ennek következtében tettük tönkre. Ha már most akkor az látszott érde­künkben állónak, hogy a közösséget megálla­pítsuk, ha akkor az nem volt imminens hátrá­nyunkra, helyes volt, hogy megállapítsuk; ha ellenben ma hátrányunkra van, akkor egyebet nem határozhatunk, mint a közösség megszün­tetését. A kormány álláspontja azonban egyáltalá­ban nem a közösség megszüntetése, sőt minden erővel és minden eszközzel arra való törekvés, hogy a közösséget feltétlenül biztosítsa, bizto­sítsa pedig akként, hogy a meglévő garancziális törvények megkerülésével prejudikáljon a gazda­sági kérdésben hozandó ezentuli határozatunk­nak, a mennyiben ha az 1899 : XXX. t.-cz.-ben lefektetett garancziális intézkedés daczára, vagy annak mellőzésével megkezdi a tárgyalásokat Németországgal és Olaszországgal az autonóm vámtarifa alapján, a mely még letárgyalva sin­csen, olyan helyzetet teremt, a melyből a ki­bontakozásnak a lehetősége nincsen meg, és a melynek következtében ha akarjuk, ha nem, Ausztriával a gazdasági közösséget létre kell 48*

Next

/
Oldalképek
Tartalom