Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

Í86. országos ülés 1904 törvények túlkövetelése miatta megszerzést nagyon is megdrágítja. Gr. Széchenyi István azt mondta, hogy »csakis rendezett hitelviszonyok között lehetséges Öntudatos állami fejlődés*. Ha van is Magyarországon egy olyan úriember, a ki ezt szemeló'tt tartva. — mint például gr. Széchenyi Miklós, a jelenlegi győri püspök, a ki az által, hogy a fenhatósága alatt álló alapítványi pénzekkel a hitelre szoruló nép segítségére sietve, a nagy Széchenyinek méltó utódja, — követésre méltó példát statuált, mégis daczára annak, hogy az alapítványi pénzekből a hitelkeresőnek igazán olcsó kamatláb mellett bocsátja a győregyházmegyei alapítványi hivatal a kölcsönt rendelkezésére, végeredményében a magyar kisgazda viszonyaihoz mérten csak akkor lesznek még az ilyen olcsó kamatlábú kölcsönök is igazán megfelelően olcsók, ha a kormány a jelenlegi méltatlan magas bélyeg- és illeték-kirovásokat redukálni fogja. T. ház! Miután a hatalmon lévő kormánynak intézkedéseiben csak ígéretet látok a magánhitel kérdésében, garancziát azonban nem látok arra vonatkozólag, hogy az előbb elmondott esetből tanulságot merítve, a szükséges segédeszközökkel a népnek olyan jótevőjével karöltve, a hitelre szoruló kisemberek segítségére sietne, ezért a törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés hálfelöl.) Rákosi Viktor jegyző: B. Bánffy Dezső! B. Bánffy Dessö: T. ház! (Halijuk!) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben nem fogadom el. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem fogadom el pedig azért, mert a kormány iránt ez idő szerint bizalommal nem viseltetem. Megpróbálom ezt nem túlságos részletesen, de mégis előadni és indokolni, (Halljuk!) Áz utolsó két évben itt a képviselőházban a nemzeti gondolat, a nemzeti lelkesedés, a gazdasági önállóság érdekében bizonyos erősebb felbuzdulás mutatkozott. Az 1867: XII. t.czikkben biztositott némely alvó jogai a nemzetnek kezdtek felébredni és a nemzeti követelések ugy a katonaságot illetőleg, valamint a gazdasági önállóság érdekében erősebben lettek hangoztatva. Én nem tagadom, azt hittem, hogy ennek az erősebb, határozottabb hangulatnak meglesznek a maga következményei és hogy a nemzet azt, a mit évek hosszú során át tapintatból, talán gyengeségből, talán más körülményekre való tekintettel érvényesíteni nem kívánt, módját fogja találni, hogy érvényesítse, mindig az 1867 : XII. t.-czikk alapjára helyezkedve. Nem igy történt, és elsősorban ezért én a jelenlegi kormányt tartom vádolhatónak. (Helyeslés a balés a szélsobaloldalon.) Júniusban múlt egy éve, midőn gróf Tisza István miniszterelnökségének kérdése első izben felmerült. Elmondtam aggályaimat, kifogásaimat barátaim és az ő barátai körében, mert láttam, KÉPvn. NAPLÓ. 1901—1906 xxvm. KÖTET, augusztus 10-én, szerdán. 377 hogy vállalkozása nem fogja kielégíthetni a nemzet igényeit, nem fogja szolgálni a nemzet érdekeit és nem alkalmas arra, hogy nemzeti fellendülésünk, .gazdasági önállóságunk továbbfejlesztessék. Akkor a vállalkozása nem sikerült, nem tagadom, örültem rajta. Örültem, annak daczára, hogy utóda — a jelöltség tekintetében — gróf Héderváry sem bírhatta az én bizalmamat. Azután a mnlt év őszén gróf Tisza István lett Magyarország miniszterelnöke. Bebizonyult, a mitől féltem, hogy a nemzeti fellendülés visszaszorításával, az egész hosszú harcz törekvéseinek hátratételével sikerült kormányt alakítania, hogy vállalkozásában egyáltalában nem nyert biztosítékot sem azon törekvéseknek csak részben való kielégítésére, a melyek a hosszú parlamenti harczot előidézték, sem pedig gazdasági önállóságunk biztosítására, a mit pedig én nemzeti jövőnk szempontjából feltétlenül szükségesnek, óhaj tandónak és kivivandónak tartok. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Gróf Tisza István talán nem fejezte ki igy egész határozottan, de mégis a tények azt mutatják, hogy arra vállalkozott, hogy a katonai újjászervezést és az azzal kapcsolatos teher- és létszámemelést keresztülviszi a nélkül, hogy a nemzeti nyelv tekintetében a hadseregben a nemzet jogos igényeit érvényre juttatni kívánta volna. Vállalkozott továbbá arra, hogy a gazdasági közösséget Ausztriával továbbra is fentartja, daczára annak, hogy az utolsó évek bebizonyították, hogy ez ma már feltétlenül ellenkezik a nemzet érdekeivel, fentartja daczára annak, hogy Ausztriában talán azt alkotmányos utón keresztülvinni nem is lehet, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) fentartani vállalkozott daczára annak, hogy — talán nem mondok olyant, a mit nem tudnak mindnyájan — az orfzágnak többsége ma már a gazdasági közösséget fentartani nem akarja. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen vállalkozás után kétségtelen, hogy mikor láttam, hogy a mit júniusban múlt egy éve előre éreztem és megjósoltam, bekövetkezett: gróf Tisza István kormánya iránt bizalommal nem viseltetem. Altalánosságban mondom ezeket, de a részletekre is kiterjeszkedhetem. (Halljuk!) Kicsinységnek látszik, de mégis nem kicsinység, ha a gróf Tisza István által kinevezett fiumei kormányzó tüntetőleg a horvát zászlót tűzi ki Fiúméban akkor, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) midőn idegen állam képviseletében jelennek meg ott idegenek és ez által elhiteti vagy elhinni segíti azt, a mit különben a külföldön szívesen elfogadnak, — mert igy vannak helytelenül informálva — hogy a magyar állam mint olyan nincs vagy ha itt Magyarországon van magyar állam, a magyar területen a horvát zászlónak is megvan a maga jogosultága. Nem hiszem, hogy eltérő nézet legyen itt e házban és az egész országban a tekintetben, hogy Fiúméban a horvát zászlónak 4 8