Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

Í75. országos ülés 1904áll. így van ez más téren is. így alakult az első magyarországi bortermelők és borkereskedők szövetsége, a melynek én vagyok egyik szerény elnöke. Itt előhozták a hordóhiány megoldásának kérdését és szövetségünk ebben alapos előtanulmányt végzett, sőt magam is jártam Francziaországban ebben a dologban. Ezért kértem az előző földmivelésügyi kormányt, hogy szövetségünket támogassa erkölcsileg és anyagilag is egy bizonyos tanulmányúttal, a melylyel különben a költségvetés egyes tételeinél találkozunk is, mint dologi kiadásokkal. Darányi Ignácz volt földmivelésügyi miniszter ur a hordóhiány pótlására vonatkozó eszmémet helyesnek találta és szövetségünknek anyagi segélyt is nyújtott egy nagy külföldi tanulmányútra, a melyet szövetségünk egyik vagy másik szakembere volt elvégezendő, s a melynek czélja az volt, hogy a Francziaországban divó és már nagy sikereket elért »Országos Hordókikölcsönző Intézet«-et honosítsuk meg nálunk is, mert ebben nagy gazdasági erő rejlik. Ha lesz az országban egy hordókikölcsönző intézet, hogy olcsó árak mellett, a melyek a tömeges igénybevételnél biztosithatók, hordókat jó minőségben szolgáltat, mint gazdasági vállalat is, de egyébként is az ország gazdaközönségére nagyon fontos tényező lesz. Mondom, t. ház, nagyon fontos lett volna — ennek az intézménynek lemásolása és a mi viszonyainkra való alkalmazása mellett — egy ilyen országos intézménynek a földmivelésügyi kormány kellő támogatásával való létesítése. El is értük azt, hogy az előző kormány e tekintetben a legnagyobb jóakaratot tanúsította, de a t. földmivelésügyi miniszter ur, nem tudom mi okból — mindenesetre elvei ellenére lévén, a mit szintén nem helyeselhetek — ezt az előde. Darányi Ignácz volt földmivelésügyi miniszter ur által tanulmányi czélra kiutalt összeget betiltotta, és egy szép napon, a midőn már majdnem útnak indultak és a három szakközeg vasúti jegyei is megvoltak, jött hirtelen egy ukáz, hogy ezen kiadás dologi kiadásokra fordítandó, hogy a szövetség azt igy számolja el. Méltóztassék megnézni, t. ház, vájjon a költségvetésben dologi kiadások czime alatt nincsenek-e tanulmányutakra is költségek felvéve ? A legnagyobb tisztelettel hajlom meg a t. földmivelésügyi miniszter ur nemes intencziói előtt, de ezt a tényét soha helyesnek nem tarthatom, s a melyet itt a parlamentben kell, hogy elintézzen a miniszter ur. Mert ha a dologi kiadásokkal egyes intézményeken segíteni méltóztatik, akkor e tekintetben különbséget tenni nem szabad. Azt hiszem, hogy a bortermelők és borkereskedők szövetségét mindenki csak üdvözölni fogja törekvésében és csak dicséretére fog válni annak a szövetségnek, ha a harmóniának, a kellő egyetértésnek megteremtésére, e két gazdasági faktor között látszólag létezhető ellentétek eliminálájulhis 28-án, csütörtökön. 3Í sara vállalkozik, és országos intézmények meghonosítására való törekvésével önzetlenül szolgálni kivánia hazáját. En hiszem és remélem is, hogy a helyesebb informáczió alapján talán meg méltóztatik változtatni ezt a határozatot, és hogy valamely kezdeményezés révén e téren magától a minisztériumtól is várhatunk egyet-mást. Mindenesetre elvárom, hogy egy országos hordó-kikölcsönző intézet felállítását, vagy egyelőre legalább ezen kérdés tanulmányozását a földmivelésügyi kormány programmpontjai közé fel fogja venni, mert ettől nagy sikert és hasznos eredményt remélek. Nagy mulasztást követett el a földmivelésügyi kormány Magyarország bortermelő közönségével szemben, a midőn azt agrárkölcsönökkel nagy termelésekre, befektetésekre, szőlőültetésekre buzdította, de ugyanakkor nem gondoskodott arról, és e tekintetben a jelen költségvetés is csak nagyon szűk körben mozog, hogy ezen most már nagy mennyiségben beültetett szőlőtelepek termékeinek értékesítése elé akadályok ne gördüljenek; és nem vállalkozott arra, hogy olyan intézmények létesítésével, mint a minőket felhoztam, ezen kérdések megoldhatók legyenek és beültetett szőlőinket kellően fruktifikálhassuk. A földmivelésügyi költségvetés rendes kiadása II. rovatának 8. alrovatában dologi kiadások alatt 12.000 korona költséget sorol fel tanulmányutakra és ugyanerre a czélra a rendkívüli kiadások rovatában 65.000 korona van előirányozva. Ezen előirányzott tételeket a magam részéről helyeslem, sőt azt mondom, hogy ezeket még fejleszteni is kell; ezekre sokkal nagyobb összegeket is elfogadhatóknak tartok, de igenis azon szaktanulmányokra és kiküldöttekre nézve óva intem a földmivelésügyi kormányt: méltóztassék azt meggondolni, hogy nem hivatalnokokat kell kiküldeni egyes szakkérdések tanulmányozására, hanem ahhoz értő szakembereket, a kiknek referádái mellett a földmivelésügyi kormány, de bármely más kormány is abban a helyzetben lesz, hogy igazi szakszerű véleményt kaphasson. Midőn tehát ezen tételeket elfogadom, rosszalnom kell a földmivelésügyi kormánynak ezen már szokásos eljárását, hogy nem egyforma mértékkel való, kellő elbírálásban részesiti, nem a kellő tárgyilagossággal itéli meg ezen kiküldetések kérdését és e kiküldetésekre nem szakembereket hoz elsősorban javaslatba. Igen sok volna az, a mit a borértékesítésre nézve, mint nagyon fontos dolgot, itt elmondhatnék és én mindezen kérdéseket fel is jegyeztem magamnak, de az idő előrehaladottsága miatt, másrészről azért, mert lesz még alkalmam a jövő évi költségvetésnek már közelálló tárgyalásakor ezekről szólani, továbbá társadalmi utón is köztevékenységet fejtvén ki, lehet, hogy a földmivelésügyi miniszter urnak is rendelkezésére állhatok és e tekintetben némely más óhajomat is elő fogom terjeszthetni, most, daczára