Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-485

4-85. országos ülés 190b nak sorolva mindazok a tanúvallomások, a melyek a bizottság előtt megtétettek. Azt hiszem, hogy ezek részletes ismertetését mellőzhetem és kizárólag arra szorítkozom, hogy a mentelmi bizottság által a tanúvallomások alapján megállapított tényállást adjam elő. E szerint a tényállás a következő: Polczner Jenő: Ismerjük! Mayer Károly előadó: Minthogy a t. ház a tényállást is teljesen ismeri és azt újból meghallgatni nem kívánja, egyszerűen kijelentem, hogy a mentelmi bizottság megállapította azt, hogy Lengyel Zoltán orsz. képviselő ur akkor, a mikor a rendőrség egy Rovó Aladár nevű egyént előállítani szándékozott, annak előállítását meg akarta akadályozni, szabadon bocsáttatását követelte, a rendőrökkel és rendőrtisztekkel heves szóváltásba elegyedett, sőt az egyik rendőrt karjánál megfogta és szidalmazta a rendőröket. B tényállás következtében, tekintettel arra, hogy Lengyel Zoltán képviselő urnak a beavatkozása jogtalan és illetéktelen volt, tekintettel arra, hogy ezen beavatkozás könnyen veszel} thozó is lehetett volna, a mennyiben izgatott néptömeg közepette történt és tekintettel arra, hogy Lengyel Zoltán az által, hogy a rendőröket szidalmazta, sőt azok egyikét karjánál meg is fogta, a hatóság elleni erőszak bűntettét is elkövetni látszott és igy a rendőrség teljes jogosultsággal járt el akkor, a mikor egyrészt azért, hogy saját rendőri intézkedéseit keresztülvihesse, másrészt, hogy a nagyobb veszélyt elhárítsa, őt bekísérte: kérem a t. képviselőházat, hogy kimondani méltóztassék, hogy a jelen esetben a mentelmi jog megsértését nem állapítja meg és hogy ez ügyben semmi további intézkedésre szükség nincs. Ugyanezen ügyben Olay Lajos és Szatmári Mór különvéleményt adtak be. Olay Lajos: Kérem azt felolvasni. Elnök: A különvélemény fel fog olvastatni. Rákosi Viktor jegyző (olvassa): »A mentelmi bizottság két csoport tanút hallgatott ki. Az egyikbe tartoztak a rendőrfőkapitány és a rendőrközegek, a másikba azok a szem- és fültanuk, kiket Lengjél Zoltán jelentett be. A két csoport vallomásai közt olyan lényeges, ép a rendőrségi intézkedésbe való állítólagos beavatkozásra vonatkozó tény dolgában, eltérések vannak. így egyáltalán nincsen tisztázva a tényállás. Nincsen világosan megállapítva az, hogy Lengyel Zoltán tényleg elkövette a hatósági intézkedésbe való beavatkozást. Annyi kétségtelen, hogy a rendőrség intézkedését nem akadályozta. Az is kétségtelen, hogy a rendőrség nem volt abban a kényszerhelyzetben, hogy ámbátor tudta, hogy Lengyel Zoltán képviselő s intézkedését végrehajthatja, mégis letartóztatta Lengyel Zoltánt. Eljárása beleütközik a törvényhozó-testület iránt tartozó tiszteletbe is. Hangsúlyozza különösen, hogy a rendőrség nem volt egyáltalán semmiféle kényszerhelyzetben, mikor augusztus 9-én, kedden, 357 Lengyel Zoltánt letartóztatta: mi Lengyel Zoltán letartóztatásában és bekisérésében a mentelmi jog megsértésének esetét látjuk fenforogni s indítványozzuk, hogy ily értelemben tétessék a háznak indítvány.« Elnök: Kivan valaki a kérdéshez szólni? (Nem.') Ha tehát senki szólni nem kíván, kérdem a házat: elfogadja-e a mentelmi bizottság javaslatát, szemben a most felolvasott különvéleménynyel ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a bizottság javaslatát kívánják elfogadni, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! Kimondom, hogy a mentelmi bizottság javaslatát a ház elfogadta és a különvéleményt mellőzi. Következik hasonló jelentés (írom. 625) Zboray Miklós országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Mayer Károly előadó: A képviselőház elnöke értesülvén arról, hogy Zboray Miklós országgyűlési képviselő mentelmi jogát megsértettnek véli és állítja, a házszabályok 189. §-ára hivatkozva, ezt a háznak bejelentette és a ház a mentelmi bizottságot utasította, hogy tegyen javaslatot. A tényállás az, hogy Zboray ugyanakkor, mikor a Lengyel Zoltán elfogatása történt, elment a főkapitányság udvarára, a hol Rudnay főkapitány mindazokat, a kik az udvaron voltak és ott dolguk nem volt, nevezetesen a hirJapirókat felszólította, hogy távozzanak. Ezek el is mentek, és látva, hogy Zboray ott maradt, külön hozzá fordult és őt is távozásra utasította, mire Zboray kijelentette, hogy az erőszaknak enged és eltávozott. A mentelmi bizottság ezen tényállásból, a mely ugy Zboray, mint a főkapitány előadásával azonos, a mentelmi jognak megsértését nem látja, mert Zboray sem személyes szabadságában megtámadva, sem pedig képviselői tevékenységében korlátozva nem lett és igy azt a javaslatot terjeszti a képviselőház elé, hogy mondja ki, hogy a jelen esetben a mentelmi jog megsértését nem látja és további intézkedésre szükség nincs. Elnök: Kivan valaki a jelentéshez szólni? Szólni senki sem kívánván, felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a mentelmi bizottság javaslatát, igen vagy nem ? Kérem azokat, a kik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A mentelmi bizottság javaslatát tehát a ház elfogadja. Következik a mentelmi bizottság jelentése (írom. 660) gróf Khuen-Héderváry Károly terhére bejelentett mentelmi jogsértés ügyében. Mayer Károly előadó: Olay Lajos országgyűlési képviselő a képviselőház 1904. évi márczias hó 2-án tartott ülésében a következő bejelentést tette: »Minthogy Pap Zoltán bejelentése, a parlamenti bizottság vizsgálata és gróf Szapáry László nyílt önbeisnierése által kétségtelenül