Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-484

hbh. országos ülés Í90k augusztus 8-án, hétfőn. 317 ség még talán az intézmény megteremtése al­kalmával sem volt, annál kevésbbé van szükség rájuk ma, midőn ez az intézmény az életbe már át van ültetve és az annak meghonosítá­sával járó átmeneti nehézségek el vannak osz­latva Mi ennek az intézménynek megszüntetését helyesnek tartjuk azért, mert abban a véle­ményben vagyunk, hogy az önkormányzati köze­gekkel való ellenőrzése nemcsak nem szükséges, de nem is kívánatos, mert ez csak megzavarja az összhangot és éket ver a közigazgatás szerve­zetébe. Lényeges szempont a mi felfogásunk szerint, hogy ezekből a módosításokból az anya­könyvi szervezet módosítása folytán a közsé­gekre ujabb teher egyáltalában ne háruljon és e tekintetben a javaslat nem nyújt teljes ga­rancziát, a mennyiben annak 24. § a kimondja, hogy oly esetekben, midőn valamely község külön anyakönyvi területet képez, a mennyiben a körjegyzőségben létesített anyakönyvi szerve­zetbe, az anyakönyvi kerületbe be nem illeszt­hető, az ilyen helyeken uj jegyzőségek kreálan­dók. Mi a magunk részéről szükségesnek tart­juk annak kimondását és hangsúlyozását, hogy az ilyen, az anyakönyvi intézmény érdekében történő uj nagyközség vagy körjegyzőség átala­kításából anyakönyvi teher czimén a községre ujabb teher egyáltalában ne származzék, (He­lyeslés a széhöbálóldalon.) A mi az anyakönyvek vezetésének a javas­latban tervezett módját illeti, vagyis, hogy az eddigi úgynevezett jegyzőkönyvi formával, a mely nagyon sok időt rabolt el és a mely az anya­könyveknek az áttekinthetőségét is nehézzé tette, szakit a javaslat és visszaállítja a specziális magyar rendszert, vagyis az anyakönyvek veze­tésének a rovatos módját és nagyban és egész­ben ugyanazokat a rovatokat alkalmazza, a melyek előzőleg az egyházak anyakönyvvezetésé­nél alkalmazva voltak: ezt mi kétségtelenül előnynek tekintjük, mert egyrészt az anyakönyv­vezető teendői lényegesen csökkeni fognak, más­részt az anyakönyvek áttekintése is sokkal könnyebbé tétetik. A mi a törvény 21. §-át illeti, ez a szakasz bizonyos könnyebbséget bizto­sit a magyar állampolgárnak külföldön született gyermeke anyakönyvezése tekintetében, neveze­tesen megengedi azt, hogy az ilyen anyakönyvi adat a külföldi anyakönyvi kivonat bemutatása nélkül is megfelelő bizonyítványok alapján a felügyelő hatóság engedélyéhez képest bevezet­hető legyen. Ezt a magunk részéről lényegesnek és a közönség érdekében állónak tartjuk, mert a szomorú jelenséget képező kivándorlás követ­keztében napról-napra fordulnak elő ilyen ese­tek és fordultak elő a legközelebbi múltban is, és ezeknek a születési eseteknek a bevezetése a jelenlegi törvény uralma alatt sokszor nehézsé­gekbe ütközött és sokszor cs:tk évek múlva le­hetett beszerezni azon okmányokat, a melyek nélkül a születés anyakönyvi kitüntetése meg­engedve nem volt. Azonban épen tekintettel azon viszonyokra, melyeket a szomorú kivándor­lás teremtett, a magunk részéről szükségesnek tartanok, hogy bizonyos könyebbség nyújtassák a külföldön történt halálozások bejegyzésére nézve és feljogositandóknak vélném az anyakönyvi felügyelő hatóságokat megfelelő és kétségbevon­hatatlan bizonyítékok alapján a külföldi halálo­zások bejegyzésére is, akkor is, ha a külföldi anyakönyvi kivonat hitelesített formában be­mutatható nem lenne. Hasznos és humánus intézkedést tartalmaz a törvényjavaslat 16. §-a, a mely szerint az anya­könyvi kivonatnak az anyakönyv tartalmával csak lényegében kell egyeznie és szószerinti másolat csakis az illető érdekelt felek kérelmére szolgáltatandó ki. Azt hiszem, hogy nem szük­séges magyaráznom ennek a szakasznak humá­nus rendelkezését. Mindenesetre helyes az, ha olyan körülmények, a melyek időközben a szár­mazásra vonatkozólag különösen más helyzetet teremtenek, nem lesznek egész terjedelmükben ebben az anyakönyvi kivonatban feltüntetve. Nagyon fontosnak és nagyon czélszerűnek tartanám a családi könyvek behozatalát, a csa­ládi könyvek vezetésének elrendelését. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezt általánosságban az egész ország területére nézve törvény által el­rendelni nem lenne helyes, a mennyiben ezek­nek így általánosságban az ország egész terü­letén leendő vezetése sok nehézségbe ütköznék. Nagyon óhajtandó lenne azonban, ha a kormány e tekintetben kísérletként az országnak meg­felelő, alkalmas vidékein ezen könyvek vezetése iránt lépéseket tenne, mert a magam részéről ugy vagyok értesülve, hogy eddig is egy-két anyakönyvvezető a maga privát szorgalmából, önbuzgalmából kísérletet tett ezen családi köny­vekkel, s az ország magyar vidékein, azon vi­dékeken, a hol a nép már értelmesebb, igen szép sikert ért el. A javaslatban foglalt módosítások és egy­szerűsítések az anyakönyvvezetéssel megbízott, különben is túlterhelt községi közegek teendőit lényegesen csökkenteni fogják. Azonban, hogy ennek, a törvényben az anyakönyvek vezetésére kimondott egyszerűsítésnek a kellő, kivánt hatása meglegyen, magam részéről szükségesnek látnám az egyszerűsítést és a felesleges teendők kiküszö­bölését az anyakönyvi teendők azon körében is, melyek tulajdonképen nem magára az anyakönyv­vezetésre vonatkoznak, de a! ő anyakönyvveze­tői működésükből következnek. Tudvalevő dolog, hogy az anyakönyvvezetőknek a véderő össze­állítására szükséges adatok tekintetében is je­lentékeny teendőik vannak. Az ő kötelességük ugyanis a védkötelesek kimutatását évről-évre Összeállítani, s ebben a kimutatásban kitünteten­dők a bizonyos korosztályba eső egyének közül nemcsak azok, a kik életben vannak, hanem azok is, a kik ugyanazon községben születtek és ugyanazon községben védkötelezettségük be­állta előtt meg is haltak, Én a magam részé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom