Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-484

318 h-bk. országos ülés l'JOk ről ezt feleslegesnek is tartom, hogy azoknak, a kik már elhaltak, s a kik ebből kifolyólag kötelezettségüknek eleget nem tehetnek, neve a kimutatásban szintén előforduljon. A mai időben és még egy bizonyos időig természetes dolog, hogy ez a kötelezettség a jelenlegi állami anyakönyvvezetőket csak kis részben érdekli; azonban én már most is szükségesnek tartanám e tekintetben a módosítást és pedig olykép, hogy azon védkötelesek, illetve az illető korosztályba esők, a kik a községben születtek, a községben elhaltak, a kimutatásból egyáltalában kimaradjanak. Az anyakönyvvezetőknek megvan az a kötelezettségük is, hogy ki kell mutatníok az illető korosztályba esők közül azokat, a kik más községben, tehát nem az ő körükben születtek. Ennek mindenesetre van indoka, ez helyes, mert ezen alapon állapitkató meg az életbenlét vagy az elhalálozás. Ennek fentartásával, azt hiszem, a véderőlajstromok összeállítása nemcsak nehezebbé nem tétetik, de sőt megkönnyittetik. Nagyon számos tennivalót ró az anyakönyvvezetőkre a népmozgalmi statisztikai adatok összeállítása. Az életben általában azt tapasztaljuk, hogy azok a hivatalnokok, a kik csak bizonyos specziális szakmával foglalkoznak, abban a meggyőződésben élnek, hogy az a legfontosabb mindenkire nézve, mert pl. nem gondolnak arra, hogy az anyakönyvvezetők, a kik a statisztikai adatokat összeállítani és beszolgáltatni kötelesek, más fontosabb dolgokkal is el vannak foglalva és akkor, mikor a felesleges rovatok kitöltésével vesztegetik idejüket, hasznosabb dolgoktól vonják el a maguk tevékenységét. A statisztikai adatok szolgáltatására nézve a jegyzők kötelessége oly számos és meggyőződésem szerint bizonyos tekintetben felesleges tennivalókkal is jár, hogy ebben a tekintetben mindenesetre szükséges lenne a statisztikai adatok szolgáltatására vonatkozó utasítás revideálása, módosítása, Az anyakönyvvezetőknek a jelenleg fennálló törvény, illetve az annak végrehajtására vonatkozó utasítás értelmében iratgyüjteményeket is kell kezelniök. Itt, meggyőződésem szerint, szintén sokkal több és jórészt felesleges tennivalóval vannak megterhelve, mintsem azt az ügy érdeke megkívánja. A jelen végrehajtási utasítás szerint az anyakönyvvezetőnek évről-évre, tehát óvenkint elkülönítve kell vezetni a maga irattárát. Külön kell Vezetnie a házasságokra, külön a halálozásokra és külön a születésekre vonatkozó iratokat. Ezenkívül negyedik irattárt kell vezetnie és ebben azokat az iratokat kell kezelnie, a melyek sem születésre, sem halálozásra, sem házasságkötésre nem vonatkoznak. A házassági irattár ismét két részre oszlik. Egyik részben külön kezelendők a hirdetési iratok, másik részben kezelendők a megkötött házasságokra vonatkozó iratok. Ha előfordul az az eset, mely természetesen igen gyakori, hogy valami kihirdetési ügyből házassági ügy lesz, vagyis a házasaugiisztus &-án, hétfőn. ság megköttetik, akkor az iratokat a kihirdetési irattárból a házassági irattárba kell áthelyezni. Azt hiszem, hogy egy irattár vezetése tökéletesen elegendő lenne. E helyett öt irattárt kell ez idő szerint az anyakönyvvezetőnek vezetnie, mi teljesen felesleges és az ügymenetet, az iratok megkeresését csak nehézkesebbé teszi. Rá kell mutatnom arra is, hogy az anyakönyvi törvény életbeléptetése óta igen sok rendeletet bocsátott ki a belügyminisztérium, a mely rendeleteknek az volt a czélja, hogy egyes nem tisztázott kérdésekben a felfogasokat tisztázza. Oly özöne jelent meg azonban e rendeleteknek, hogy ma már az anyakönyvvezetők azokban eligazodni csak legnagyobb nehézséggel képesek. Nem akarok túlságos részletességbe bocsátkozni, de, hogy csak egyet említsek, a hadkötelesek kihirdetésére vonatkozólag hatféle rendelkezést kell az állami anyakönyvvezetőnek megtekinteni, a mig tökéletesen tájékozódhatik, a mennyiben a végrehajtási utasításon kivül öt specziális miniszteri rendelet bocsáttatott ki ebben a kérdésben. Es hogy a minisztériumban az illetők maguk is belátják azt, hogy a kibocsátott rendeletek nincsenek helyesen szövegezve és a kérdést nem világítják meg, azt bizonyítja az a tény, hogy pl, az ily kihirdetési ügyben 1896. augusztus 22-én kibocsátott rendeletet már ang. 24-én egy másik rendelettel kellett magyarázni. Azt hiszem, hogy az állami anyakönyvek helyes és rendszeres vezetését a végrehajtási utasításnak, miniszteri rendeleteknek alapos átdolgozása és összeállítása csak könnyíteni fogja, épen azért ajánlom ezt a kormány figyelmébe. Ezek azok, a miket a javaslatban foglalt intézkedésekre nézve előadni kívántam. Újból is haugsulyozom, hogy pártunk a javaslatot általánosságban elfogadja. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Osernoch János! Csernoch János: T, képviselőház! A kik az anyakönyvi törvénynek tiz év előtti tárgyalását figyelemmel kisérték, azok látják, hogy sok teljesedett be azokból az aggályokból, a miket akkor a törvény ellenzői hangoztattak. A tisztelt miniszterelnök ur mint belügyminiszter által beterjesztett törvényjavaslat bizonyitéka annak, hogy az a lázas sietség, a mely az egyházpolitikai törvények megalkotásánál nyilvánult, nem volt képes maradandó alkotások létesítésére, mert már maga az a körülmény, hogy az egyházpolitikai törvények egyike, t. i. az anyakönyvi törvény, nem élhette meg a jubileumok legkisebbikét, a tiz éves jubileumot, bizonyítja azt, hogy: quod cito fit, male fit, a mi gyorsan történik, rosszul történik. Azt mondja ugyan a t. miniszterelnök ur a törvényjavaslathoz csatolt indokolásban, hogy ez a javaslat magán az anyakönyvi jogintézményen semmit sem változtat és hogy az anyakönyvi jogintézmény közel tíz év alatt szilárdan állotta ki a gyakorlati élet próbáját. De ha