Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

í75. országos ülés 190'4 gazdaságilag, mint politikailag már olyan sok kárt okozott. Nem tagadom, hogy a földmivelésügyi minisztérium költségvetése számolt az ország közgazdasági és financziális viszonyaival. Nem vitatható el az sem, hogy a közgazdasági ágazatok minden egyes részére kiterjeszkedőleg bizonyos becsületes, jóakarata szándék nyilvánul meg az egyes tételeknél. De ez a szándék még nem elég. Ez még eredményre nem vezethet és épen ezért, (Halljuk! Ralijuk!) mert sok oly intézkedésre volna szükségünk, a mely ezen szándékot azután kellő eredményre is vezethetné és viszont, ezzel szemben sok oly intézkedés van a költségvetésben, a melyre az egyes gazdasági ágazatok jelenlegi állapotánál fogva abszolúte szükségünk nincs, én ezt a költségvetést már csak általánosságban sem fogadhatom el és pedig nemcsak pártállásomnál fogva, hanem szigorúan, tisztán, tárgyilagosan bírálva nem fogadhatom el a költségvetést azért, a mi benne van, de azért sem, a mi belőle hiányzik. A földmivelésügynek csak egy részével, a szőlészet és borászat kérdésével kívánok ezúttal bshatóan foglalkozni. Oly kérdés ez, melyet már számtalan alkalommal megvitattunk. Tudott dolog az, hogy mily fontos közgazdasági kérdés rejlik ebben, a mikor hazánk gazdasági iejlődéséről és felvirágozásáról van szó. Épen erre az ágazatra nézve fordulnak elő a legnagyobb disszonancziák a költségvetésben és a költségvetés e tétele késztet engem leginkább arra, hogy a költségvetést el ne fogadjam. Ezen költségvetés ugyanis nem alapszik a tényleges állapotoknak szakavatott és szakszerű tapasztalatokból merített helyes megítélésén, mert hiszen egyes, lényegtelen eltérésektől eltekintve, csupán hasonmása az előző költségvetéseknek. Pedig egy bölcs kormányzatnak megváltozott, haladott, fejlődött viszonyokkal szemben arra kell törekednie, hogy ezekhez alkalmazkodjék és a szükségletek mérvéhez képest illeszsze be a költségvetésbe az egyes tételeket. Ha valami, ugy a szőlészet az, a mely Magyarországon jelentős fordulat előtt áll. Egészen uj feladatokkal állunk szemben e téren és itt is czéltudatos közgazdasági politikát kell folytatnunk. Hogy röviden rátérjek a dolog genezisére, felemlítem, hogy maholnap elérjük azt a bormennyiséget, a melyet a filloxera előtti időkben értünk el, sőt, minthogy ujabb területeket is vontak szőlőmivelés alá, aggódnunk kell, hogy talán túlprodukczió is fog bekövetkezni. Nagyon rövidlátó politika volna tehát az, melyet ma az a szempont vezetne a földmivelésügyi költségvetés összeállításánál, hogy csak a bortermelés fokozására törekedjék és a borértékesítés terén semmit sem tegyen. Ebben a tekintetben üdvözlöm a földmivelésügyi kormányt, mert ez felismerte, hogy uj feladatok előtt állunk, és ezért uj eszközökről KÉPVH. HAPIA 1901 — 1906. XXVIII, KÖTET. Julius 28-án, csütörtökön. 25 kell gondoskodnia. Az a földmivelésügyi kormánynak érdeme, hogy a hortértékesités tekintetében is kezdeményező lépéseket tett. Sajnos, hogy én ama lépések tekintetében, a melyeket a kormány választott, nem követhetem a kormányt, sőt ellenkezőleg, mondhatom, szerény nézetem szerint, a mely azonban nagy utánjárás és gyakorlati tapasztalatokon alapul, hogy az az ut, a melyet a kormány a szőlőgazdaság felvirágoztatása érdekében követ, ez nem az igazi ut. Hogy odajutottunk ma, hogy borgazdaságunk a borfogyasztás óriási csökkenése és a bor értékesítésének akadálya előtt áll, ez — nem akarok rekriminálni, volt alkalmam annak idején a múlt földmivelésügyi kormánynyal szemben a leghatározottabban és a legnyiltabban kifejezni — oly mulasztások következménye, a melyek terhelik a kormányt, terhelnek egyes szakembereket, de a melyekben maga a társadalom is hibás volt, sőt tovább megyek: a törvényhozás kellő ellenőrzésének hiánya és a törvényhozásnak e tekintetben annak idején tanúsított csekély óvatossága is hiba volt: mindezekben a dolgokban ma rekriminálni felesleges. Ezek voltak okozói annak, hogy borgazdaságunk a borfogyasztás csökkenése és a borfogyasztás értékesítése tekintetében ma óriási akadályok előtt áll. Most tehát kétszeres erővel kell odahatnunk, hogy ezeket az akadályokat leküzdjük, hogy borfogyasztásunk emelését eszközöljük és boraink értékesithetését ugy belföldön, mint külföldön exportképesség által emeljük és azzal az óriási veszélylyel szemben, mely bennünket e tekintetben kisér, fel legyünk idejében kellően fegyverkezve. És, a mint emiitettem, a földmivelésügyi kormány e tekintetben csakugyan már a költségvetésből kitetszőleg kezdeményező lépéseket igenis tett. Hogy mit tett, ezzel kívánok rövid ideig foglalkozni és különösen a földmivelésügyi kormánynak egy, a költségvetésbe beillesztett tételével, a mely szerint a borforgalom emelése és a borkivitelünk utjának egyengetése czéljából az országos mintapincze, pinczeegyletek és szövetkezetek czéljaira az 1903. évben engedélyezett 4040 korona emelésével az idén 62.000 korona irányoztatott elő. Ezen kiadási többletet a földmivelésügyi minisztérium költségvetése azzal indokolja, hogy Budapesten központi borértékesitő szövetkezet felállítását czélozza, vagyis jobban mondva ilyen irányú akczióhoz, mely borértékesitő szövetkezet létesítésére vonatkozik, a kormány 200.000 koronás üzletrészvény jegyzésével, vagyis a részvénytőke egyharmad részével kivan hozzájárulni. Ezen alapítási tervezet első hozzájárulása ez az 5000 korona, a mi a költségvetésbe be van állítva és a mely három éven keresztül ugyanennyit tenne ki. Távol álljon tőlem még annak a vélelme is, mintha engem ennek helytelenítése tekintetében más egyéb vezetne, mint a tiszta igazság érzete és hogy én e tekintetben a földmivelésügyi miniszter ur elÍ