Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-475
26 475. országos ülés 1904járásának, a midőn 200.000 koronával akar ezen szövetkezethez hozzájárulni, nemes intenczióját kétségbe vonnám. Elismerem ismételve, hogy helyes; történjék valami a bor értékesítése tekintetében, de el nem hallgathatom azokat az aggályaimat, a melyekkel ezen szövetkezetnek ilyen módon, állami pénzen való segélyezésével szemben viseltetem, a melyek engem a segélyezés ezen módszerére nézve eltöltetnek. Eltekintve attól, hogy a bor nem alkalmas áruczikk arra, hogy szövetkezeti utón hozassák forgalomba, mert a borkereskedelem sokkal jobban teljesiti hivatását, mint egy ilyen szövetkezet, mert a kereskedelem sokkal fürgébb, mint a szövetkezeti intézmény, a melynek igazgatósági, választmányi határozattal, részvényjegyzésekkel járó kötelezettségei mellett, azt hiszem, világos, hogy mig ezek a dolgok nagy apparátussal működnek . . . Ugron Gábor: A borpancsoló kereskedó'k számára ne vegyük el a bort a néptől! Védjük a népet, ne a_ kereskedőt! Molnár Ákos: Ha t. képviselőtársam szives lesz meghallgatni, meg fogja később látni, hogy én semmiféle borpancsolót és ilyenféle dolgokat nem védek. Nagyon csodálkozom a közbeszóláson ... Ugron Gábor: Én meg azon csodálkozom, hogy szélsőbaloldali ember a borkereskedőt védi a néppel szemben. Molnár Ákos: Én a borkereskedőt ma még nem is emiitettem egy szóval sem. Ugron Gábor: Látom, mi a czél! Molnár Ákos; T. képviselőtársam mély belátással bir a czélok megítélésénél, de mégis bizza azt rám, hogy milyen konzekvencziát fogok levonni abból, a mit most felállítottam. Nem akarom senkire véleményemet ráoktrojálni, de nézetem szerint a bor legkevésbbé alkalmas áru szövetkezeti utón való forgalomba hozatalra. Erre nézve példákat is tudok felhozni. Németországban a Rajna mentén egymásután alakultak ilyen szövetkezetek, de ezek egyre-másra tönkrementek, mert nem voltak képe sek prosperálni. Ma is csak egy ily szövetkezet van Svájczban, a mely csakis a roppant nagy turistakirándulásoknak és az idegenforgalom által elért eredményeknek köszönheti mai fennállását. Példára hivatkozom e tekintetben — mondom — és ebből is levonni a konzekvencziát. Specziálisan egy központi borértékesitő szövetkezetet alakítani akkor, mikor nincsenek meg annak létfeltételei, a vidéki szervezetek, nem volna helyes, mert ilyen körülmények közt mikor nincs vidéki szerv, a mely egy központot van hivatva táplálni, akkor egy központra sincs szükség. Hiszen mirevaló a központi pinczeszövetkezet, mikor nincs vidéki szervezet, hogy a központba befolyjon a vidéki szervezet által elért borforgalom és mindaz, a mi egy központi szövetkezet létesítéséhez szükséges? Nem akarok részletesen belebocsátkozni Julius 28-án, csütörtökön. I annak az alapszabálytervezetnek bírálatába, a I melyet a földmivelésügyi kormány már egy ankéten is tárgyaltatott és a melyet, azt hiszem, képviselőtársaimnak is megküldött, de igenis az ellen tiltakoznom kell épen mint a nép képviselőjének és a nép érdekei megvédőjének, hogy állami pénzek olyan czélokra fordíttassanak, a melyek nem felelnek meg a czél megvalósítására szolgáló eszközöknek, a melyek nem felelnek meg a borértékesités felvirágoztatásának, sőt ellenkezőleg — a mint beszédem további folyamán bátor leszek kimutatni — arra csak károsan hatnak vissza. Méltóztassanak végigolvasni a szaklapokban és a napisajtóban ezen tervezettel kapcsolatosan megjelent szakvéleményeket és kritikákat; ezekből azt lehet látni, hogy a borórtékesitő szövetkezetek tekintetébén a kormány akcziójára nézve nem lehet semmi egyebet felhozni, mint a dicséretreméltó szándékot. Ugron Gábor: Dicséretreméltó tett is az. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Az eredmény majd megmutatja. Molnár Ákos : Ez a terv nézetem szerint elejtendő. B. Kaas Ivor: A borkereskedők érdekében ejtendő el? Molnár Ákos: Megmondom azt is, hogy miért ejtendő el. Elejtendő azért, mert már magában véve ez az egy dolog alkalmas arra, a mi minden gazdasági ágnál igen fontos tényező, hogy a termelő és a kereskedő harmonikus együttműködését képes legyen megvédelmezni. A földmivelésügyi miniszter ur azon az ankéten ki is jelentette és ezt előre is bocsátotta, hogy nem kívánja ezzel a borkereskedelmet, a borgazdasági kérdésnek ezen másik fontos faktorát érinteni. Ez igy mondva nagyon szépen és megnyugtatólag is hangzik. Mit ér azonban az, ha valóban czélra nem vezet? Sőt ellenkezőleg — és most már igenis a borkereskedelmet is fogom érinteni — annak megrontására vezet. Engedje meg a t. ház, hogy a tervezetnek két sarkalatos hibájára hívjam fel a földmivelésügyi kormány figyelmét. Azt csak kétséget kizárólag meg lehet áliapitani, hogy ha szövetkezeti utón akarunk elérni gazdasági eredményeket és áruezikkeket forgalomba hozni, akkor a szövetkezeti alapeszmének kiindulási pontja és alapja tulajdonképen ugyebár az, hogy a kistermelőknek a helyzetén segítsünk. Ezt, azt hiszem, Ugron Gábort, képviselőtársam sem vonja kétségbe. Ugron Gábor: Természetes! Molnár Ákos: Nos, t. ház, ha pedig ennek az a czélja, akkor méltóztassék azt a tervezetet is elolvasni, és akkor nem zavarna engem most minduntalan közbeszólásaival, mert ha ismerné a tervezetet, látná, hogy ez igenis lehetetlenné teszi, és teljesen kizárja a kistermelőknek, a népnek részvételét e szövetkezetben. Ugron Gábor: Ellenkezőleg!
