Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

24 í75. országos ülés 190í Julius 28-án, csütörtökön. denben osztottam a kísérletezés stádiumában tett intézkedéseket, a mely akczióról ma, a midőn már az u, n. gyermekbetegségeken jóval túl vagyunk, a midőn az akczió élén egy kiváló szakértelmet és kiváló szivjóságot magában egye­sítő vezető áll, a legnagyobb elismeréssel nyilat­kozhatunk. Vájjon azon akczió keretében nem tehetne-e a t, miniszter ur kísérletet egy ki­próbált szakerőkből álló testülettel, azon irány­ban, hogy ugyanazt a szar vasmarhaállományt, a melyet nyáron u. n. bárczás legeltetéssel a ha­vasokon tartanak el, istállóztatás végett nem lehetne-e bizonyos góczpontokra berendelni, ille­tőleg lehetővé tenni azoknak, a kiknek erre módjuk nincs, hogy ott bizonyos csoportosított helyeken állatállományukat megfelelő magas áron ugyan, de mégis relatíve elég olcsón beszerez­hető, mert tömegesen beszerzendő takarmány felhasználásával megmenthessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kérdés nem oly könnyű és nem is ké­rem, hogy erre rögtön válaszoljon a miniszter ur, — nem azért, mintha a t. miniszter urnak nem állana módjában erre azt mondani, hogy: igenis, kísérletet teszek ez irányban, mert a kivitel előtt nehézségek nem állanak ; hanem azért nem kívánom, hogy a miniszter most rögtön válaszoljon és határozott állást foglal­jon, mert nagyon jól tudjuk, hogy abban a perczben, a midőn a magyar kormány egy tagja ilyen irányú kijelentést tesz: a nyomorral üzér­kedők tömege lesben áll, és az állammal, mint vevővel szemben, nem tekintve azt, hogy itt a nyomor kizsákmányolásáról van szó, a lehető legmagasabb fokú túlcsigázott spekuláczióval áll útjába a megvalósításnak, (ügy van') De a midőn arról van szó, hogy egy nagy vidék állatállománya van veszélyben, oly mértékben, hogy az esetleg pótolhatatlanul el fog veszni; a midőn az illető vidéken sem szalmát, sem más széna- és sarjupótló takarmányt beszerezni nem lehet; a midőn a közelből sem kicsinyben, sem nagyban az egyes ember erejének fogyatékossága miatt ezeket be nem szerezheti; a midőn ilyen kérdésről van szó : azt hiszem, hogy igenis kö­telességünket teljesítjük, ha a nyilvánosság elé viszszük ezen fontos kérdést, és a t. kormány figyelmét az intézkedés szükségességére oly idő­ben hívjuk fel, a midőn még együtt vagyunk és számon is kérhetjük a törvényhozásban a szük­séges intézkedések megvalósítását. (Helyeslés a szäsöbaloldalon.) Ezt akartam a t. miniszter ur szíves figyel­mébe ajánlani. Egyébként kijelentem, hogy én a földmivelésügyi tárcza keretében felmerülő kiadások fedezésére szükséges összegeket a leg­nagyobb készséggel szavazom meg, ha a kor­mány iránt politikailag bizalmatlansággal visel­tetem is és ha gazdasági politikájával egyet­érteni nem is tudok. Most még csak egyet kívánok megjegyezni. (Halljuk!) A t. miniszter urnái, azt hiszem, készen van a válasz, de nem tudom, szabad-e ebben a kérdésben válaszolnia. A t. báz napjai a szünet előtt meg vannak számlálva. Egy ál­lammal fennálló viszonyunk — nem mondom, hogy szerződéses viszonyunk, félig-meddig azt is mondhatnám, hogy törvénytelen viszonyunk — szeptember elsején lejár, hatályát veszti és egy uj viszonynak kreálásáról lesz szó. A t, minisz­ter urnak talán nincs hozzá jogosultsága, de a magyar bortermelő közönségnek van joga arra, hogy egyszerűen, minden bővebb indokolás nél­kül feltegye azt a kérdést: az 1904. év szep­temberén túl kell-e félnie a magyar gazda­közönségnek attól, hogy az olasz bor, az ez évi olasz termésű bor ismét nyakára fog zúdulni, igen vagy nem ? ISTem kérdezek egyebet semmit. A magyar gazdaközönség tudni fogja a maga teendőit ehhez képest igazítani. De nem szabad bizonytalanságban hagyni azt a gazdaközönsé­get, a melynek 4 millió hektoliter bortermelése előállítására a magyar kormány olyan hathatós eszközöket nyújtott annak idején és a melynek értékesítése megkönnyítése szempontjából az elő­adó ur szerint mindent megtett a kormány, mert azt hiszem, hogy annak joga van követelni, hogy idejekorán tájékoztassák: mit kell tennie az ez évi bortermelésével, a mely, hogy ha el nem szárad, igen jelentékenynek ígérkezik. Ezeket kívántam a t. miniszter ur figyel­mébe ajánlani. A magam részéről a részletek­nél nem kívánok felszólalni, bocsánatot kérek tehát, hogy ezen részletesnek látszó kérdéseket itt hoztam fel. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rákosi Viktor jegyző: Molnár Ákos! Molnár Ákos: A képviselőház tárgyalásának idejét nem akarom kimeríteni és tudva azt, hogy a t. földmivelésügyi miniszter ur szintén fel kivan szólalni, az általános vitánál kívánom észrevételeimet elmondani, hogy együtt legyen alkalma a miniszter urnak ezekre esetleges meg­jegyzéseit megtehetnie. Bár nagy örömmel látom, hogy a földmivelésügyi tárcza jelenlegi vezetőjé­nek, mint a becsületes munka és szorgalom emberének, az összes közgazdasági ágazatokban oda irányuló törekvése nyilvánul meg, hogy országunk termelőképességét fokozza, mindazon­által köteles őszinteséggel kell kijelentenem, hogy hibáztatom a földmivelésügyi kormány el­járását. Hibáztatom azért, mert nélkülözi a szükséges körültekintést és nem alkalmazkodik költségvetésében a gyakorlati élet követelményei­hez. A ki egészen tárgyilagos szempontból ítéli meg ezt a költségvetést, azt látja, hogy a föld­mivelésügyi minisztérium költségvetésén tényleg nagy ügybuzgalommal és teljes odaadással dol­goztak, de ezen költségvetés szerint eredményes munkát elérni nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert ezen legfontosabb közgazdasági tárcza csak egyoldalú kísérletezés tárgya és épen ugy, mint a kereskedelemügyi tárcza is azon gazdasági irányzatot követi, a mely hazánknak ugy köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom