Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

24 í75. országos ülés 190í Julius 28-án, csütörtökön. denben osztottam a kísérletezés stádiumában tett intézkedéseket, a mely akczióról ma, a midőn már az u, n. gyermekbetegségeken jóval túl vagyunk, a midőn az akczió élén egy kiváló szakértelmet és kiváló szivjóságot magában egyesítő vezető áll, a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk. Vájjon azon akczió keretében nem tehetne-e a t, miniszter ur kísérletet egy kipróbált szakerőkből álló testülettel, azon irányban, hogy ugyanazt a szar vasmarhaállományt, a melyet nyáron u. n. bárczás legeltetéssel a havasokon tartanak el, istállóztatás végett nem lehetne-e bizonyos góczpontokra berendelni, illetőleg lehetővé tenni azoknak, a kiknek erre módjuk nincs, hogy ott bizonyos csoportosított helyeken állatállományukat megfelelő magas áron ugyan, de mégis relatíve elég olcsón beszerezhető, mert tömegesen beszerzendő takarmány felhasználásával megmenthessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kérdés nem oly könnyű és nem is kérem, hogy erre rögtön válaszoljon a miniszter ur, — nem azért, mintha a t. miniszter urnak nem állana módjában erre azt mondani, hogy: igenis, kísérletet teszek ez irányban, mert a kivitel előtt nehézségek nem állanak ; hanem azért nem kívánom, hogy a miniszter most rögtön válaszoljon és határozott állást foglaljon, mert nagyon jól tudjuk, hogy abban a perczben, a midőn a magyar kormány egy tagja ilyen irányú kijelentést tesz: a nyomorral üzérkedők tömege lesben áll, és az állammal, mint vevővel szemben, nem tekintve azt, hogy itt a nyomor kizsákmányolásáról van szó, a lehető legmagasabb fokú túlcsigázott spekuláczióval áll útjába a megvalósításnak, (ügy van') De a midőn arról van szó, hogy egy nagy vidék állatállománya van veszélyben, oly mértékben, hogy az esetleg pótolhatatlanul el fog veszni; a midőn az illető vidéken sem szalmát, sem más széna- és sarjupótló takarmányt beszerezni nem lehet; a midőn a közelből sem kicsinyben, sem nagyban az egyes ember erejének fogyatékossága miatt ezeket be nem szerezheti; a midőn ilyen kérdésről van szó : azt hiszem, hogy igenis kötelességünket teljesítjük, ha a nyilvánosság elé viszszük ezen fontos kérdést, és a t. kormány figyelmét az intézkedés szükségességére oly időben hívjuk fel, a midőn még együtt vagyunk és számon is kérhetjük a törvényhozásban a szükséges intézkedések megvalósítását. (Helyeslés a szäsöbaloldalon.) Ezt akartam a t. miniszter ur szíves figyelmébe ajánlani. Egyébként kijelentem, hogy én a földmivelésügyi tárcza keretében felmerülő kiadások fedezésére szükséges összegeket a legnagyobb készséggel szavazom meg, ha a kormány iránt politikailag bizalmatlansággal viseltetem is és ha gazdasági politikájával egyetérteni nem is tudok. Most még csak egyet kívánok megjegyezni. (Halljuk!) A t. miniszter urnái, azt hiszem, készen van a válasz, de nem tudom, szabad-e ebben a kérdésben válaszolnia. A t. báz napjai a szünet előtt meg vannak számlálva. Egy állammal fennálló viszonyunk — nem mondom, hogy szerződéses viszonyunk, félig-meddig azt is mondhatnám, hogy törvénytelen viszonyunk — szeptember elsején lejár, hatályát veszti és egy uj viszonynak kreálásáról lesz szó. A t, miniszter urnak talán nincs hozzá jogosultsága, de a magyar bortermelő közönségnek van joga arra, hogy egyszerűen, minden bővebb indokolás nélkül feltegye azt a kérdést: az 1904. év szeptemberén túl kell-e félnie a magyar gazdaközönségnek attól, hogy az olasz bor, az ez évi olasz termésű bor ismét nyakára fog zúdulni, igen vagy nem ? ISTem kérdezek egyebet semmit. A magyar gazdaközönség tudni fogja a maga teendőit ehhez képest igazítani. De nem szabad bizonytalanságban hagyni azt a gazdaközönséget, a melynek 4 millió hektoliter bortermelése előállítására a magyar kormány olyan hathatós eszközöket nyújtott annak idején és a melynek értékesítése megkönnyítése szempontjából az előadó ur szerint mindent megtett a kormány, mert azt hiszem, hogy annak joga van követelni, hogy idejekorán tájékoztassák: mit kell tennie az ez évi bortermelésével, a mely, hogy ha el nem szárad, igen jelentékenynek ígérkezik. Ezeket kívántam a t. miniszter ur figyelmébe ajánlani. A magam részéről a részleteknél nem kívánok felszólalni, bocsánatot kérek tehát, hogy ezen részletesnek látszó kérdéseket itt hoztam fel. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rákosi Viktor jegyző: Molnár Ákos! Molnár Ákos: A képviselőház tárgyalásának idejét nem akarom kimeríteni és tudva azt, hogy a t. földmivelésügyi miniszter ur szintén fel kivan szólalni, az általános vitánál kívánom észrevételeimet elmondani, hogy együtt legyen alkalma a miniszter urnak ezekre esetleges megjegyzéseit megtehetnie. Bár nagy örömmel látom, hogy a földmivelésügyi tárcza jelenlegi vezetőjének, mint a becsületes munka és szorgalom emberének, az összes közgazdasági ágazatokban oda irányuló törekvése nyilvánul meg, hogy országunk termelőképességét fokozza, mindazonáltal köteles őszinteséggel kell kijelentenem, hogy hibáztatom a földmivelésügyi kormány eljárását. Hibáztatom azért, mert nélkülözi a szükséges körültekintést és nem alkalmazkodik költségvetésében a gyakorlati élet követelményeihez. A ki egészen tárgyilagos szempontból ítéli meg ezt a költségvetést, azt látja, hogy a földmivelésügyi minisztérium költségvetésén tényleg nagy ügybuzgalommal és teljes odaadással dolgoztak, de ezen költségvetés szerint eredményes munkát elérni nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert ezen legfontosabb közgazdasági tárcza csak egyoldalú kísérletezés tárgya és épen ugy, mint a kereskedelemügyi tárcza is azon gazdasági irányzatot követi, a mely hazánknak ugy köz-