Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-483

i-83. országos ülés 190k augusztus 6-án, szombaton. 293 mázsánkint 2'5 koronával hátrányosabb helyzetben van. Ha tehát ezt már figyelembe veszszük, akkor a czukor surtaxe-nak óriás jelentősége 80 fillérrel redukálódik és hogy a surtaxe a maga rendeltetésének abszolúte meg nem felel, azt nagyon egyszerűen beigazolom. (Halljuk!) Mikor a t. pénzügyminiszter ur azokat az augusztusi megállapodásokat létesítette, 1903 szeptember és október elsei terminussal, akkor még az osztrák czukorkereskedelem abszolúte nem volt tájékozva a surtaxe árképző hatásáról. Ennek lett azután az eredménye, hogy mikor a kontingentálási törvény felfüggesztetett és a surtaxeot be kellett volna szedni szeptember elsejétől visszamenő hatálylyal, az osztrák czukornak a beözönlése a magyar fogyasztási területre óriási mértékben megcsökkent. Mert mig azelőtt p. o. két hónapon keresztül 60.500 mm. jött be a magyar fogyasztási piaczra, ebben a két hónapban azonnal leesett a behozatal 11.000 mm.-ra. Már pedig, hogy 50.000 mm. a magyar mezőgazdaság és a magyar czukoripar szempontjából két havonkinti időközben mily óriási előnyt jelent, azt bárki beláthatja. Most tehát az a helyzet, hogy a megállapodás daczára is az osztrák czukor mindentele akadály nélkül özönlik be a fogyasztási piaczra; ennek a magyarázata pedig abban rejlik, hogy a surtaxe kérdését az osztrák czukorkereskedelem abszolúte nem veszi komolyan. Nem veszi komolyan pedig azért, mert a surtaxe nem szedetik be a feladótól, természetes tehát, hogy az osztrák czukorgyárosok schein-feladókat keresnek és valóságos strohman-exisztencziák keletkeztek, a kik 100.000 koronákra rugó czukrot adtak fel a magyar fogyasztási piaczra. És szeretném én látni azt a finánczot, a ki ezen exisztencziáktól akár csak tiz fillért is bevasalni képes legyen. Ebben a tekintetben a pénzügyminiszter urnak most jelent meg egy legújabb rendelete, a mely az én nézetem szerint a bajokon abszolúte semmit sem fog segíteni. Nevezetesen a t. pénzügyminiszter ur az osztrák pénzügyminiszterrel egyetértésben kiadott egy rendeletet, a melyben azt mondja, hogy miután a surtaxe a feladótól nem szedetik be, az, a ki megrendelő, másodsorban szintén felelős lesz a surtaxe mennyiségeért. Elsősorban is én nem tudom, hogy a magyar fogyasztóközönség és a magyar megrendelő közönség hogyan kötelezhető arra, hogy ő a pénzügyi kormányzatnak figyelmeztetéseit eo ipso tudomásul vegye. Lehet olyan jóhiszemű kereskedő, fogyasztó, a ki ezt nem is tudva, rendel meg Ausztriában czukrot és igy tehát ő zaklatásnak van kitéve. (Egy hang jobb felöl: Akkor ne rendeljen!) Igen, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ez is egy indok arra, hogy ne rendeljen. És én örülnék, ha a kereskedő, a fogyasztó, a ki Ausztriában czukrot rendel meg, mindenféle zaklatásnak lenne kitéve. De mindenesetre sajnos mértéke a szerződéses hűségnek és a szerződéses megállapodásoknak, hogy az osztrák kormány a magyar kormánynyal köt egy megállapodást, ezt az osztrák állampolgárok czélzatosan és tudatosan kijátszszák, megcsalják és akkor, a helyett, hogy az osztrák kormány az általa kötött megállapodásokat, kijátszókat és csalókat büntetőjogi felelőségre vonná, az eredmény, hogy a ki csal, mert osztrák, azt futni engedik és a jámbor fogyasztót, a kit megcsaltak, mert magyar, azt üldözik. Ha ez nem a legperfidebb megszegése egy kormánymegállapodásnak, akkor az én nézetem szerint nincs is a világon szerződésszegés. De van ennek a kérdésnek egy sokkal érdekesebb oldala is és csak erre fogok még rátérni, (Halljuk!) mert nem kívánom a t, háznak ebben a különben nagyfontosságú kérdésben — melyet majd őszszel megint elő fogunk hozni — figyelmét igénybe venni, (Halljuk!) Ez a másik kérdés az, hogy az osztrák kormány ezt a megállapodást a maga törvényhozásával a mai napig is le nem tárgyaltatta, Hanem mit tett az osztrák kormány,? Egészen nyilt dolog, — ebben a tekintetben hivatkozom a pénzügyi bizottság jelentéseire is — bogy az osztrák parlament egyes bizottságai azon határozott nézetüknek adtak kifejezést, hogy sem a surtaxe-ot, sem pedig a készfizetések felvételének időpontját megbatározó törvényjavaslatot ők alkotmányosan máskép el nem fogják fogadni, hacsak a magyar kormány ellenszolgáltatás, rekonpemzáczió gyanánt a quóta felemelésébe bele nem megy. (Ellenmondás jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, ez tény. És minthogy ez tény, a minthogy ezt letagadni abszolúte nem lehet és látjuk azt, hogy az osztrák parlament összes bizottságai, a melyek ebben a kérdésben mint szakkörök megkérdeztettek, — kész megállapodás, a magyar és osztrák kormány közti megállapodás végrehajtásáról lévén szó — rekompenzácziót, ellenszolgáltatást kivannak a quótaf elemelés formájában, újból azt mondom: nem a legperfidebb megszegése-e ez a megkötött megállapodásnak ? Nézzük meg, hogy Ausztriában, mikor a brüsszeli zsűri a kontingentálási törvényt szerződósellenesnek minősítette, Körber miniszterelnök ur a császár által szentesitett törvényt a császárparagrafus alapján azonnal hatályon kivül helyezte. Hát egy országban, a hol milliókra és milliókra rugó megterheltetések, minden fontosabb közjogi aktus a törvényhozás elkerülhetésével tisztán és kizárólag rendeleti utón szokott elintéztetni a kormány által, a hol a 14. §. segélyével az osztrák kormány oly vigan úszkál az obstrukczjó hullámai között, mint a hal a vizben, miért van az, hogy ennek a kormánynak alkotmányos érzéke és skrupulozitása csak akkor szokott feltámadni, mikor oly megállapodások végrehajtásáról lenne szó, melyek Ausztriára nézve bizonyos mértékben terhesek. Hiszen az lehetetlen állapot, ami a mi függő közgazdasági kérdéseink elbírálásánál