Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-483

294 ítí3. országos ülés 190k augusztus 6-án, szombaton. szokott történni. Csak röviden vázolom, hogyan megy az egész dolog. A két kormány megállapodik valamiben, van óriási hercze-hurcza, császári protekczió, lemondási komédia. Végre megegyeznek, jól, rosszul, rendszerint a mi kijátszásunkkal, a mi közgazdasági érdekeink háttérbe szorításával, egy bizonyos egyezményben. Ezt megpecsételik, aláírják és akkor mi, jámbor magyar nemzet, azt hiszszük, hogy kész megállapodásról lévén szó, ez nemcsak miránk, de Ausztriára nézve is feltétlenül kötelező, akkor derül ki, hogy szó sincs róla. Egyedül miránk kötelező. Az osztrák parlament az ilyen megállapodásokat, miután ott obstrukczió van, nagy hallgatás után kiadja egy szakbizottságnak. Ez elkezdi tanulmányozni a kérdést és hónapokig tartó tanulmányozás után rájön, hogy ez nagyon fontos kérdés és kiadja egy másik alszakbizottságnak. Ez az alszakbizottság ismét hónapokon keresztül tárgyalja, az is kisüti, hogy fontos. Végül oda kerül a ház plénuma elé és az egyszerűen kimondja, hogy ezt a megállapodást, miután az osztrák kormány nem parlamentáris kormány, magunkra nézve kötelezőnek nem ismerjük, kérünk rekompenzácziót quótafelemeléssel, tarifafelemeléssel vagy ilyen yagy olyan formában, de rekompenzácziót. És ezt az osztrák kormány talán a saját személye iránti bizalmatlanságnak tekinti és lemond ? Szó sincs róla. 0 is kér rekompenzácziót. Ez a helyzet tiszta képe. így van ez a surtaxenál, a készfizetések időpontját megállapító javaslatnál, a közös államadósságok konverziójánál, szóval igy van minden, de minden kérdésben a világon, a hol a mi kijátszásunkra és tudatos megrövidítésünkre tör az osztrák. És mindezt tűri a magyar kormány. Sajnálom, hogy a t. miniszterelnök ur nincs itt — és ezzel végzem felszólalásomat — én egyenesen őt, mint a kormány fejét, teszem ezért felelőssé. A t. miniszterelnök ur a múltkor megvádolta báró Bánffy Dezsőt azért, hogy hogyan vállalkozhatik vezérszerepre valaki ugy, hogy közgazdasági kérdésekben tudatlan, tehát vak módjára akarja vezetni a világtalan nemzetet. Ez szánalmas szerep. T. képviselőház! Én ismerek ennél még szánalmasabbat. Ez a szánalmasabb, sokkalta szánalmasabb szerep a t. kormány és a többség szerepe, mely az ily közgazdasági viszonyokat, a mi nyilvános megrövidítésünket egyszerűen eltűri. Mert mégis képtelen egy helyzet, hogy olyan férfiú, mint a miniszterelnök ur, a ki közgazdasági kérdésekben teljesen szakértő, a ki föl van vértezve közgazdasági tudással, nagy szónoki képességgel és a politikai rutin minden erejével, az ily nagy férfiasságot, az erős kezet szegény vasutasokkal és nyomorgó emberekkel szemben érezteti. Erőskezűnek lenni a gyengékkel szemben, nem férfias vonás. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Tessék erőskezűnek lenni Ausztriával szemben, tessék erőskezűnek lenni az osztrák kormánynyal szemben, és tessék a magyar kormánynak megvédenie a magyar közgazdaság jogos érdekeit. Mert hogyha ezt nem teszi, akkor jogot ad nekünk arra a feltevésre, hogy Magyarországon mindig akadtak és akadnak oly államférfiak, akik cserében a kormányhatalomért odadobják hazájuk jogos érdekeit. Ezektől a szempontoktól vezéreltetve, a költségvetést el nem fogadom, hanem pártom nevében benyújtom a következő határozati javaslatot. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Minthogy a kontingentálási törvény hatályon kívül helyezése után létrejött 3 korona 50, illetve 3 korona 20 fillér surtaxe életbeléptetésére vonatkozó közös megállapodást az osztrák parlament mindezideig el nem fogadta; minthogy továbbá nyilvánvaló, hogy a surtaxenak ez a mértéke a magyar fogyasztási területet az osztrák czukor beözönlósétől megóvni nem képes : utasítja a ház a kormányt, hogy a brüszszeli konvenczió határozataira — a melyeket Ausztria is mint egyik szerződő fél elfogadott — támaszkodva, a 6 frankos surtaxe életbeléptetése iránt saját hatáskörében intézkedjék. TJtasitja továbbá a ház a kormányt, hogy miután az ausztriai parlament egyes bizottságai azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy ugy a czukor surtaxe elfogadása, valamint a készfizetések felvételét kimondó törvény alkotmányos letárgyalása csak az esetben lenne biztositható, ha ezeknek ellenértéke gyanánt a magyar nemzet más téren, igy p. o. a quóta felemelésével megfelelő rekompenzácziót nyújtana; miután ez a magatartás határozottan a közösen elfogadott megállapodások kijátszását képezné, és ránk minden alap nélkül igazságtalan megterheltetést jelentene; mindezekre tekintettel utasítja a ház a kormányt, hogy adja tudtára az ausztriai kormánynak, miut szerződő félnek, hogy a mennyiben a kötött megállapodásokat záros határidőn belül elfogadtatni nem akarja, vagy nem képes: ugy ezt a magatartását a viszonosság megsértésének minősítjük, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon,) és ennek folyományaként veszélyeztetett közgazdasági érdekeink megvédését önállóan fogjuk — a tett megállapodásokra való tekintet nélkül — haladék nélkül biztosítani. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Szónokot üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt per ezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Kovács Pál jegyző: Bátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! Ebben a hangulatban először is azzal kell kezdenem, hogy nem az érdekes a t. többség előtt, hogy