Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-483
.í&3. országos ülés 1904- a társamnak ezt a határozati javaslatát. Egyedül az a körülmény tette lehetetlenné, hogy ez a határozati javaslat a delegáczióban elfogadtassák, hogy ez az ügy a delegáczió elé nem tartozik. Én akkor rögtön kijelentettem, hogy ezt a határozati javaslatot magamévá teszem olyan értelemben, hogy ott, a hova az ügy tartozik, i. i. a magyar képviselőházban elő fogom terjeszteni azt a határozati javaslatot és abból a hangulatból és abból a felfogásból, a mely a delegáczió albizottságában megnyilatkozott, melynek tanuja volt maga a honvédelmi miniszter ur is, azt a következtetést vonom le, hogy ezt a határozati javaslatot a t. túloldal is el fogja fogadni. Mert hiszen nemcsak hogy okvetlenül következik a mi közjogi helyzetünkből, hanem biztosítékul is szolgál annak, hogy a kormány programmja igazán becsületesen és igazán eredményesen végre is lesz hajtva. Határozati javaslatom így szól (Halljuk! Olvassa): »A Magyarországon elhelyezett császári és királyi katonai reáliskolákban és hadapródiskolákban az 1904 — 905. tanév kezdetével a magyar nyelvnek általánosan kötelező alapos tanítása és több tantárgynak magyar nyelvű oktatása lép életbe. Ennek következtében utasítja a képviselőház a magyar kormányt, hogy: 1. az emiitett katonai iskolák minden évi zárővizsgálataira a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által kinevezendő megbízottait küldje ki a magyar nyelvű oktatás eredményének ellenőrzése czéljából és oly hatáskörrel, hogy ezen kormánybiztosok a magyar nyelv tudásának megítélésében a növendékek minősítésére döntő szóval, szavazattal bírjanak; 2. hogy a kormány minden évi költségvetés előterjesztésével egyidejűleg tegyen jelentést a képviselőháznak a legutóbbi vizsgálatoknál szerzett tapasztalatok alapján a magyar nyelvű oktatás eredményéről«. Ha ez a határozati javaslat elfogadtatik, akkor nem lesz aggodalmam és nem lesz bizalmatlanságom többé azzal a tanügyi programmal szemben, melyet a hadügyminiszter ur előterjesztett; és nem lesz aggodalmam és bizalmatlanságom többé a kormány^ programmjának a magyar tiszti nevelésre vonatkozó részével szemben sem. Mert ez a határozati javaslat nem czéloz semmi mást, csakis a kormány programmja, kilátásba helyezett eredményének egész valóságban és teljes becsületességgel való biztosítását. Olay Lajos: Majd meglátjuk, elfogadja-e a többség! Ez a Heltai határozati javaslata! Okolicsányi László: Ha pedig a t. kormány azt a javaslatot nem fogadná el, akkor előre kimondhatom, hogy: szemfényvesztés, humbug az egész javaslat.(Élénk helyeslései szélsöbaloldálon.) Kovács Pál jegyző: Báró Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T ház! Azon alapos fejtegetések után, a melyeket Bakonyi Samu t. képviselő ur tegnap és Okolicsányi t. képviselő ur ma előadtak és a melyekhez én ngy közjogi fejyusztiis 6-án, szombaton. 279 tegetéseikre nézve, mint nemzeti szempontból hozzájárulok, csak nagyon kevés mondani valóm lesz. Az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, kijelentette ismételten azt, hogy semmiféle olyan kiadásokat meg nem szavazhat, a melyek népünknek állandó megterheltetését képeznék, mert a magyar nép, a magyar állam elérkezett az adóviselési képesség olyatén maximumához, sőt annyira túlhaladta a teherviselési képességét, hogy itt már az adók leszállításáról, a terheknek könnyítéséről, nem pedig a terheknek még ujabb állandó megnöveléséről szabad és kell a törvényhozásnak gondoskodnia. Előttünk fekszik egy törvényjavaslat, a mely, mihelyt keresztül lesz vive, évi 614.000 koronával és bizonyára az idők folyamán még tetemesen többel is — mellékkiadások czimén — szaporítani fogja az állam katonai kiadásait. Hiszen a honvédelmi budget évről-évre — ez évben is egy millión felül — szaporodik és ezen szaporodásnak ezen most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat képezi a legnagyobb és legkifogásolhatóbb részét. Miért? Hát nem kívánjuk a magyar katonai nevelést, nem kívánjuk a magyar ifjaknak a hadseregbe való belépését ? Dehogy nem! Sőt ellenkezőleg, ezt évtizedek óta folyton követeljük, az tehát logikai ellenmondásnak tetszik, ha én azt mondom, hogy ez a legterhesebb része a költségemelésnek és részünkről visszautasítandó. Igen, mert nemcsak állandó terhet képez, hanem olyan kiadást, a mely jogtalan, mert mi ezzel a költséggel a honvédelmi budgetbe veszünk be olyan tételt, a melyet nem a mi honvédségünk, nem a magyar hadsereg, nem a honvédelmi miniszter, hanem a közös hadsereg részére szavazunk meg, a melylyel tehát olyan terheket vállalunk át a magyar honvédség és az állam terhére, a melyeknek quóta szerinti kétharmad része Ausztriát illetné és illeti. Ilyen finánczpolitikát ón még azon a czirnen sem fogadok el, hogy a magyar tiszti nevelés részére szükségeltetik, annál kevésbbé fogadok el ilyen czirnen, mert Ausztriában ezen viszonosságot nem tapasztalom, mert a mint az indokolásból mindenki kiolvashatja, Ausztriában vannak ugyan alapítványok, de azokat az alapítványokat mind kizárólag osztrák honpolgárok élvezik, kizárólag osztrák katonatisztek fiai és az kizárólag német nevelésre fordittatik, azt tehát ezzel ekviparálni nem lehet és a mi ott alapítvány vagy a mi a közös hadügyminisztériumnak delegáczionális megszavazás alá kerül, annak a megfelelő részében szintén particzipiálunk. Hiszen a delegáczióban ezen panaszok évenkint megujittatnak, hogy mi ezen katonai költségekhez hozzájárulunk ugy, mint a közös budget mutatja, és a magyar tisztképzésnek még a közös hadseregben úgyszólván semmi eredménye nincsen. Mert a szabályok értelmében azon alapítványokat a katonatisztek fiai kapják, a mely katonatiszteknek pedig 80%-a osztrák, magyar csak 20% és ennek is csak egy része fajmagyar,