Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-483

278 Í83. országos ülés Í90í augusztus 6-án, szombaton. nyelveknek szélesebb alapon való tanításáról vagy műveléséről — a kifejezést nem tudom bizonyosan — szól. Már magában véve ez a kifejezés: »a monarchiában használatban lévő nyelvek* annyira sérelmes ránk, hogy igazán a legnagyobb nemzeti érzéketlenségre, indolencziára és fásultságra mutat, hogy ez a nemzet ilyesmi felett fel nem zúdul. B. Kaas Ivor: Itt nem egy monarchia van, hanem két monarchia! Okolicsányi László: Már most, t. ház, ennek a hadügyminiszternek a vezetésére vannak bízva azok a növendékek, a kiknek kiképzése czéljából évi 612.000 koronával kell megterhelnünk állami háztartásunkat. Nemcsak jogunk, de imminens kötelességünk is, t. ház, hogy egy ilyen ujabb megterhelés elvállalásánál és meg' szavazásánál felvetjük a kérdést: vájjon az a nevelés csakugyan olyan lesz-e, a mely biztosítani képes, hogy a jövőben kizárólag magyar nevelésű, magyar műveltségű tiszti sarjadék fog rendelkezésünkre állani ? Nekem ebben a tekintetben semmiféle bizalmam nincs azon körök iránt, a melyeknek a kezében a nevelés ügye van. Lehet ez a bizalmatlanság a magánéletben bántó az illetőkre nézve, a kikkel szemben fennáll, de a politikában nem lehet az, mert a politikában a bizalmat előlegezni rövidlátás és könnyelműség, a politikai és különösen a hazafias kötelességeknek megszegése, vagy legalább is lanyha teljesítése volna. Intézményekkel kell biztositanunk azt, hogy a czél, melyet ezen áldozatokkal elérni akarunk, tényleg el is éressék. És én gondolkoztam a felett, hogy mi módon lehetne ezt biztosítani. Egyrészt a legutóbbi delegácziónak tanácskozásai, másrészt a közoktatásügyi miniszter urnak egy törvényjavaslat-tervezete szolgálnak előttem irányadóul arra nézve, hogy milyen intézkedést lehetne és kellene itt alkalmazni. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur egy ankét által egy törvénytervezetet tárgyaltatott, a mely által biztosítani akarja a magyar nyelvnek eredményes tanítását a népiskolákban és elsősorban a tanítóképző-intézetekben és ennek következtében a felekezeti tanítóképző-intézetekbe beviszi az állami felügyeletet és ellenőrzést. Ez egyáltalában nem uj dolog, mert tudjuk, hogy 1883-ban a magyarországi protestánsok körében igen nagy felháborodást és elégedetlenséget okozott az, hogy a kormány a felekezeti iskolák érettségi vizsgálataira kiküldötte kormánybiztosait, a kiket azóta minden évben kiküld a kormány. Akkor törvényhozásilag biztosíttatott a kormány ezen felügyeleti joga és ezt a magyar protestánsok magukra nézve sérelmesnek, autonómiájukba ütközőnek találták. A kormány minden ellenkezés és elégedetlenség daczára szívósan ragaszkodott ezen követeléséhez, ezt törvénybe iktatta és azóta folytonosan gyakorolja. Kérdem: hogy azt az ellenőrzést, a melyet magyar honpolgárokkal, magyar protestánsokkal és magyar katholikusokkal szemben, a kiknek hazafiságához, nemzeti érzületéhez semmi kétség nem férhet, gyakorlunk, miért ne gyakorolhatnék a közös hadügyminiszter vezetése alatt álló intézetekkel szemben is? Gabányi Miklós : Mert nem engedik Bécsben! Okolicsányi László: Hogy ezt Bécsben engedik-e vagy nem, sz itt kérdés tárgyát nem képezheti. A magyar állam szuverenitásából következik az, hogy a magyar állam területén fennálló minden intézet — és főleg azon intézetek, a melyeknek czéljaira a magyar adózó polgárok hozzájárulása is igénybe vétetik — föltétlenül a magyar kormány ellenőrzése alatt álljanak. Azon határozati javaslattal, a melyet erre vonatkozólag előterjeszteni szándékozom, biztosítani akarom azt, hogy azokban a katonai intézetekben a nevelés tényleg magyar legyen; hogy ott ne érjék be azzal, hogy a növendékek egy pár nehezen bemagolt szót rosszul, törve magyarul is el tudnak mondani, sőt, ha nem tudná az a növendék kifejezni magát, megengedjék neki, hogy esetleg németül is elmondhassa azt, a mit gondol; biztosítani akarom azt, hogy azon intézetekben a nevelés iránya olyan legyen, a mely a magyar nemzet gondolkozásával és érzelmi világával összhangban áll és nem tér el azon nevelési iránytól, a melyet középiskoláinkban követnek. Reményiem, hogy ezt a határozati javaslatomat épen azon t. képviselőtársaim fogják elfogadni, a kik a törvényjavaslatot is elfogadják. Én magát a törvényjavaslatot nem fogadom el, mert, a mint kifejtettem, a jelen nevelési rendszer közjogilag helytelen, de azon t. képviselőtársaimnak, a kik tényleg azt akarják, hogy magyar nemzeti irányn, magyar szellemű legyen a katonai nevelés, és hogy azon katonai intézetekben a magyar nyelvet is tökéletesen elsajátítsák a növendékek: azoknak gondoskodniok kell arról, hogy a képesítést és a jó minősítést azokban az intézetekben csakis oly növendékek nyerjék el, a kik ezt az eredményt tökéletes mértékben fel tudják mutatni. E czélból szükséges, hogy a magyar kormány kiküldöttje jelen legyen a katonai tisztképző-intézetek vizsgálatain és necsak jelen legyen, hanem szavazatával befolyást is gyakoroljon a növendékek minősítésére; természetesen sohasem a katonai tárgyak tekintetében, hanem csakis a magyar nyelv és a magyar nyelvű tárgyakban tanúsított jártasság legyen előtte irányadó arra nézve, hogy az illető képesittessék-e vagy ne képesittessék. Ezt a gondolatot azonban Heltai Ferencz t. képviselőtársam vetette fel a legutóbbi delegácziónak hadügyi albizottságában. 0 erre vonatkozólag elő is terjesztett a hadügyi albizottságban egy határozati javaslatot, a mely mellett a t. többségnek igen tekintélyes tagjai, a kik ott a delegáczió albizottságának is tagjai voltak, felszólaltak és mindannyian helyeselték, mindannyian támogatták Heltai Ferencz t. képviselő-