Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-475
475. országos ülés 19U4- Julius 28-án, csütörtökön. 21 urat és az elődjét sem érheti abszolúte semmiféle vád, mert a mint előtte az akták állanak, az eljárás tiszta, s különben is a becslés adatai iránjadók a kérdésben. Azonban a kolozsvári, a görgényi erdőgondnokság, illetőleg annak közegeivel szemben, a hol a becsű megtörtént, s a honnan a referádák beérkeztek és a honnan a miniszter ur az adatokat vette, ezt már nem mondhatnám el. Kérem tehát a t. miniszter urat, méltóztassék ezt az ügyet a legszigorúbban megvizsgálni, s megállapitani, hogy hogyan történt az a becsű, s hogyan állhattak elő ezek az óriási árkülönbségek ? (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Hangsúlyozom még e tételnél azt, hogy az a vállalkozó, a ki ezt a 7—8000 ezer hold erdőrészietet megkapta, már benne van a munkában, már tarolja az erdőt a szokott metódus szerint és szállítja ki a legkiválóbb luczfenyőket Belgiumba, Prancziaországba, a honnan az megint drága áron .visszajön, mint furnir, hangszerfa és egyéb fanemű. Mert mondom, ez a a vállalkozó, daczára annak, hogy a Gyergyóvidéken — mert egészen közel van a laposnyai rész a gyergyói határhoz — a székelységnek egyetlenegy kereseti forrása a famunka, s egyetlen hivatása is, a melyet századok óta folytat, ezeket a székelyeket nem igen alkalmazza, hanem idegen munkásokat hozatott. Tallián Béla földmivelésiigyi miniszter: Ki az a vállalkozó? Sebess Dénes: Goldfinger! Nessi Pál: Jó magyar neve van! Sebess Dénes: Nem tud magyarul, de lehet azért v hogy jó magyar ember. Én ennél a kérdésnél megint arra vagyok bátor hivatkozni, hogy az igen t. földmivelésügyi kormányzat, a helyett, hogy ezeket a nagy kincstári erdőségeket, ezt az értékes nemzeti vagyont olyan könnyen és meglehetősen alacsony áron elkótyavetyélje, eladja, miért nem tartotta helyesebbnek épen az előadó ur által hangoztatott mezőgazdasági, jobban mondva erdőgazdasági ipari szempontból azt, hogy itt, a hol minden előfeltétele megvan a faiparnak, a hol van arra képes, azzal foglalkozó nép, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a hol van a közelben faipari szakiskola, a honnan szakavatott kismesterek kerülnek ki, mondom, miért nem tartotta helyesebbnek, ha mindjárt bizonyos károsodással és nehézségek között is, ott kis faipari műhelyeket vagy gyártelepet felállítani, és pedig ugy, hogy ott dolgoztassák fel az a fa, hogy necsak a munkabérrel legyen kénytelen megelégedni az a székely mint napszámos, hanem az kereshessen mint iparos és közreműködhessek a fatermékek feldolgozásában ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Ki kell kötni, hogy magyarokat alkalmazzon! Tallián Béla földmivelésiigyi miniszter: Ki van kötve mindig! Sebess Dénes: Magyarok azok, csakhogy máramarosi magyarok! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Tallián Béla földmivelésiigyi miniszter: Sajnálom, különbséget nem tehetek közöttük! Sebess Dénes: Ezeket voltam bátor az igen t. földmivelésügyi miniszter urnak figyelmébe ajánlani, a kinek energiáját, a melyet mint elnöknél tanultam ismerni és félni, feltétlenül nagyra becsülöm, s elvárom és kérem tőle, hogy ezt az energiáját ezeknél az állapotokDál érvényesítse és hogy erős kézzel nyúljon bele ezekbe a dolgokba. A székely akczióra vonatkozólag, a melyet Bedőliázy János igen t. barátom már kifejtett, kevés a hozzáfűzni valóm. Kritika tárgyává tenni ezt az akcziót nem akarom azért, mert még nagyon kezdetleges stádiumban van. Az a munkálat, a mely megjelölte ennek az akcziónak tervezetét, a munkának irányítását, nagyon szép munkálat, s ha mind megvalósítjuk, többet mondok: ha egy tizedrészét megvalósítjuk annak, a mi abban jelezve van, akkor azt mondom, hogy boldognak nevezhetjük magunkat mi székelyek. Ennyit a székely akczióra vonatkozólag. Különben a mi áll a mezőgazdaság általános állapotára vonatkozólag, ugyanaz áll a Székelyföldre vonatkozólag is: addig, a mig a birtokállapotnak teljes ziláltsága, abszolút rendetlensége, a mai igazán kétes birtokállapotok meg nem szüntettetnek a telekkönyvek rendezése által, addig az u. n. mezőgazdasági indusztria, az intenzív mezőgazdaság, a melynek nevezetes szószólója volt Darányi Ignácz és e tekintetben, remélem, utóda lesz a t. miniszter ur is, ott gyökeret nem foghat. Mert hogyan tudjon ott tejszövetkezetet, gyümölcsfatermelést, sajtszövetkezetet létesíteni az a birtokos, a ki annak van kitéve, hogy a nélkül, hogy tudná, hogyan, miért, egy szép napon kilakoltatják házából, kertjéből, földjéből, mert nem az ő nevén állott az ingatlan, a melyet színlegesen megterheltek, azután elárvereztettek. El sem képzelhető a mezőgazdasági indusztria, ha gyökerében nem lesznek rendezve, ugy, a mint egy jogállamban kellene, hogy legyenek a birtokállapotok. Ezeket volt szerencsém előhozni és kérem a miniszter urat, méltóztassék ezeket figyelembe venni. (Élénk helyeslés a siélscíbaloldalon.) Sturman György jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! A ház hangulata, az előrehaladott idő, az időszak és sok minden egyéb teljesen indokolják, hogy csatlakozzam azon, már nem egyszer hangoztatott állásponthoz, hogy ebben a költségvetési vitában hosszas beszédekkel részt ne vegyünk. (Halljuk! Halljuk !) Nem szándékozom én sem hosszasan fejtegetni azokat, a miket egy földmivelésügyi tárcza keretében óhajtandókul fel tudnék sorolni. A t. miniszter ur a házban a maga földmivelésügyi kormányzatáról programmot nem adott, de át-