Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-482
272 tóä. országos ülés 190Í augusztus 5-én, pénteken. Katonai tanárképző-intézetek nincsenek, hanem van arról tudomásom, hogy azon tiszt urak, a tik ilyen állásokra jelentkeznek, mint tanárjelöltek bejuthatnak, s akkor azután alkalom adatik nekik arra, hogy a tanításban kezdetben szemlélőleg, majd gyakorlatilag is részt vegyenek, s igy valamiféle gyakorlati képzettséget maguknak megszerezzenek. Van is talán valami bizottság az igy elnyerhető szakképzettségnek megvizsgálására, de ez megint tisztán katonai szakerőkből áll. Mindezek a kérdések előttünk teljesen megvilágitatlanul vannak. Azt hiszem, ez nem helyes, nem méltó eljárás, midőn a magyar törvényhozástól katonai nevelési czélokra ilyen áldozatokat követelnek, "ügy is csak megrovásban lehet részesiteni azt, hogy a katonai kaszt-szellem kifejlődésével szemben nem történik meg mindaz, a mit egy demokratikus, egységes, összeforrott nemzetig fejlődésnek érdekében meg kell követelnünk. És az alapítványi helyek betöltésénél is megnyilvánul ez a hiba. Nevezetesen az u. n. igény jogosultságnak olyan fokban való fentartása, mint a bogy látjuk, arra vezet, hogy az a sürgetett és óhajtott czél, hogy a független magyar társadalomnak gyermekei minél nagyobb számban léphessenek és képezhessék ki magukat a katonai pályára, el nem érhető. Legalább is arányosítani kellene felfogásom szerint az igényjogosultaknak és az ilyen u. n. jogosultsággal nem biroknak számát, mert ez az egyoldalúság azután nem csoda, hogy ha oda fog vezetni, hogy a katonatiszt egészen helytelenül a társadalom bizonyos felsőbb tagozatául tekinti a maga osztályát, a mi természetesen nem vezethet ugy a hadsereg, mint a polgári társadalom és az állam érdekében álló annak a törekvésnek előmozdításához, hogy teljes összhang létesíttessék a társadalom békéjének védelmére hivatott katonatiszt és a polgárság között. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az eljárás vezet azután arra, hogy a katonatiszti becsületnek egy külön kategóriájával találkozunk. Ezek ósdi felfogások és szempontok, a melyeket végre-valahára át kell törni, s én, a ki a jóakaratot már elismertem a t. honvédelmi miniszter úrban, nagyon kérem őt, hogy ezekre a szempontokra legyen figyelemmel annak a törvényjavaslatnak elfogadása és törvényerőre emelkedése utáni végrehajtásában, a melyet mi ugyan ellenzünk, de a melyben valamelyes haladást a mai állapothoz képest meg nem tagadhatunk, ámbár arra közjogi elveinknél fogva és a miatt, mert a kitűzött czél elérését sem láthatjuk benne biztosítva, megnyugvással nem tekinthetünk. Én ezek után természetesen a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a a szélsöbaloldalon.) Elnök: Miután az az idő, a melyre az interpelláczió előterjesztését az ülés elején kitűzni méltóztatott, elkövetkezett, ajánlom, hogy a vitát szakítsuk félbe. (Helyeslés.) Mielőtt azonban az interpelláczióra áttérnénk, javaslatot óhajtok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslatom az, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, szombaton d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki legelsőbben is a most megkezdett törvényjavaslat tárgyalásának folytatását; ha az befejeztetnék, akkor a honvédelmi minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalását, ha az befejeztetik, azoknak a jelentéseknek a tárgyalását, a melyek azzal kapcsolatosak, végre, ha még az idő engedi, a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalását, továbbá az azzal kapcsolatban levő három rendbeli jelentést, valamint a mérsékelt áru marhasóról szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Elfogadja a ház ? (Igen !) Ugy ezt határozatképen kimondom. Következik most b. Bánffy Dezső képviselő interpellácziója a földmivelésügyi miniszterhez. B. Bánffy Dezső: T. ház! Pozsgay Miklós képviselő ur több mint két hét előtt a takarmányszükségre való tekintettel interpellácziót intézett a kabinet több tagjához, a pénzügyminiszterhez egyfelől a kiskazánokon való főzés érdekében, továbbá a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a szállítási kedvezmények tekintetében és mindenekfelett a földmivelésügyi miniszter úrhoz, a kitől intézkedéseket várt és óhajtott a jelentkező takarmányhiány tekintetében. A mint Pozsgay Miklós képviselő ur legközelebbi napokban való felszólalásánál az ülés elején jelezte, a kereskedelemügyi miniszter ur, valamint a földmivelésügyi miniszter ur is bizonyos nyilatkozatokat tettek a költségvetés tárgyalása rendjén ezen kérdésre vonatkozólag, az interpelláczióra magára azonban érdemében nem válaszoltak és egyáltalán nem nyugtatták meg az ország aggódó közönségét, hogy a jelentkező takarmányszükséggel szemben kellő óvintézkedések miképen tétettek meg. T. ház! Én magam is azok közé tartozom, a kik igen komolynak látják a helyzetet és a kik aggódva látják azt, hogy a nagy szükség takarmány tekintetében a maga következményeiben messze kihatóan fenyeget olyannyira, hogy talán nemcsak a legközelebbi évre, hanem több évekre kihatólag olyan hátrányokkal állunk szemben különösen állattenyésztésünk tekintetében, a melyek, ha bekövetkeznek és a melyek, ha részben legalább nem eoyhittetnek, közgazdaságunknak óriási károkat fognak okozni, állattenyésztésünk, állatkivitelünk tekintetében pedig olyan visszaesés fog előällani, a melylyel, ha előre nem számolunk, milliókra menő károkat szenvedünk évek során keresztül. Igaz, olvassuk a lapokból, hogy bizonyos rendelkezések, intézkedések tétetnek; olvassuk, hogy a földmivelésügyi miniszter ur, én szerintem helyesen, a kincstári kezelés alatt lévő erdőknek már mostani legelhetése iránt engedélyt adott; olvassuk azt is, hogy az erdőkből