Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

Í8ÜÍ. országos ülés 190í augusztus 5-én, pénteken. 2/3 a lombgyüjtést engedélyezte és én beismerem, hogy ezen intézkedések máról holnapra könnyítik a helyzetet, de végeredményben a nagy ínségen, a mely előtt állunk, nem segítenek. A kereskedelmi miniszter ur intézkedését is olvassuk a vasúton bizonyos kedvezmények nyújtása tekintetében, de én ugy tartom, hogy ezek mind olyan kis jelentőségűek, a melyek a kérdést egyáltalán nem oldják meg és a bajt nem hárítják el. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mikor ezt látjuk idehaza, akkor azt látjuk, hogy Romániában messzemenő intézkedések történnek a takarmány-, a tengerikivitelnek megtiltásával ég olvassuk, hogy Ausztriában is már a legközelebbi napokban a tarifák kérdésében történik intézkedés, a mely előnyösen hathat ki a fenyegető szükségre. Már most, t. ház, én kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem tudom megérteni azt, hogy Pozsgay Miklós képviselő urnak, a ki interpellációjára választ nem kapott, két-három nappal ezelőtt, mikor a választ sürgette, onnét az elnöki székből — nem a most elnöklő kegyelmes ur ült akkor az elnöki székben — azt a választ adták, hogy az interpelláczió nem lett sürgősnek bejelentve. Nem az a kérdés, t. ház, bogy az illető bejelenti e azt, hogy az interpelláczió sürgős, vagy hogy nem sürgős, hanem az a kérdés, hogy az intézkedés sürgőse vagy sem? Erre való tekintettel szükségesnek láttam én megkísérelni ma, hogy egy sürgős interpellácziót jelentsek be, és köszönettel tartozom az igen t. elnök urnak, hogy, elfogadván indokolásomat, melylyel a kérdés sürgős voltát jeleztem, megadta a módot arra, hogy az interpellácziót előterjeszthessem. Előterjesztem pedig azért, t. ház, hogy módot adjak a kormánynak arra, hogy a kormány, ha jónak és szükségesnek látja. — én óhajtandónak tartom — nyilatkozhassak e kérdésben és megnyugtassa a közönséget abban az irányban, bogy az óvintézkedések megtétettek és gondoskodni fog a kormány arról, hogy a baj, a mely el nem hárítható, legalább enyhíthető és csökkenthető legyen. Mert, t, ház, nem olyan (könnyű a kérdésÉn beismerem, hogy a szárazság következtében a takarmánybiány és általában azoknak a fogyasztási czikkeknek a hiánya, a melyekkel az állatokat táplálni és tartani lehet, mondhatni, egész Európára kiterjed és ennek következtében nem olyan egyszerű kérdés az, hogy a szomszédban szerezzük ezt meg, ha nálunk nincs. Én azt tartom, hogy a veszély elhárítása érdekéből a takarmánykiviteli tilalommal egyfelől, a tengeri vámjának mielőbbi felfüggesztése által másfelől, és általában az olyan takarmányneműeknek, a melyek az állatok táplálására szükségesek, igenigen kedvező árak mellett való szállításával a kérdés még egyáltalában nincs megoldva. Én azt tartom, t. ház, hogy a veszély nagyságára, a veszély fontosságára és talán évekre KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1905. XXVIII. KÖTET. való kihatására tekintettel, tengerentúli szállítmányokról is gondoskodni kellene és azok természetesen csakis a kormány közbejöttével, a kormány állal előkészítve eszközölhetők. Ha pedig a maga idejében nem történik semmi, akkor esetleg a vállalkozó kereskedők maguk fogják az üzlet előnyeit a szükségben lévő közönség hátrányára igénybe venni, esetleg az idegen vállalatok, hajók, hajőszáUitások már előzetesen kötött szerződésekkel teszik lehetetlenné, hogy a nagy bajon és a szükségleten segítsünk. Ezekre való tekintettel, t. ház, én szükségesnek látom azt, hogy a kormány a kérdéssel komolyan foglalkozzék, de mindenekfelett szükségesnek látom azt, hogy tervei iránt, a melyekkel a helyzeten segíteni akar, az országot tájékoztassa és megnyugtassa. A földmivelésügyi miniszter ur fejbőlintásából látom, hogy ő ezt nehéznek, talán lehetetlennek, vagy megengedhetetlennek tartja é3 én beismerem, hogy vannak bizonyos részletek, a melyeknek talán részletesen való tárgyalása meg nem engedhető, nem szükséges; de azért mégis szükségesnek látom azt, hogy a közönségnek tájékozás nyújtassák és a megnyugvás megadassák, mert ha megnyugvást nyer a közönség, kétségtelenül könnyebben néz elé ennek a nehéz bajnak, a mely előtt most állunk, mint akkor, ha bizonytalanságban van és nem tudja, mit tervel a kormány, miként akarja az ország imminens érdekeit megvédeni. Ezekre való tekintettel, tisztelettel kérdem a földmivelésügyi miniszter urat: nem látja-e szükségesnek az országot tájékoztatni azon, részben már megtörtént és részben még kétségtelenül teendő intézkedésekről, melyektől várja, hogy a fenyegető takarmányhiány által előidézett gazdasági csapás, sőt gazdasági válság enyhíthető lesz ? Einök: A földmivelésügyi miniszter ur kivan szólni. (Halljuk.! Halljuk!) Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: T. képviselőház ! Az interpelláczió sürgősségére való tekintettel azonnal kívánok válaszolni. Mindenekelőtt nyilatkoznom kell azon vád ellen, hogy Pozsgay Miklós t. képviselő ur interpellácziójára még nem. válaszoltam, Nem válaszoltam azért, mert nem akartam a t. háznak oly intézkedéseket bejelenteni, a melyek még nem perfektek. Miután báró Bánffy Dezső t. képviselőtársam a kérdést sürgősnek jelezte, méltóztassék megengedni, hogy hozzám intézett kérdésére azonnal válaszoljak. (Halljiűc! Halljuk!) Tárczám költségvetésének tárgyalása alkalmával már jeleztem a t. ház előtt, hogy a kormány tudatában van annak, hogy Magyarországon a szárazság következtében nagyobbmértékű takarmányhiány fog beállani, mint azt az első pillanatban magunk is gondoltuk. Jeleztem ugyanakkor azt is, hogy a kormány ezen kérdéssel hetek óta a legkomolyabban foglal35