Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

Í8$. országos ülés 190i augusztus 5-én, pénteken. 2?1 közös hadseregnek csak magyar csapataiba legyenek beoszthatok. Azok az érvek, a melyeket ezzel szemben hallunk, hogy épen a magyarság érdeke követeli meg, hogy a közös hadseregmás csap itaiban is legyenek alkalmazva magyar tisztek, megállhatnak a felső parancsnokságokra, a magasabb intézetekre nézve és ha csak ilyen kivételt tesznek azok, a kik az 1867-es alap hivei, ezzel szemben mi is mindenesetre koncziliánsabb álláspontot foglalnánk el; de kimondani azt, hogy a magyar állam költségén meg kell szaporítani az alapítványi helyeket, ugy hogy minden megkülönböztetés nélkül az onnan kikerülő növendékek kinevezhetek legyenek a közös hadsereg bármely csapattestéhez, tehát az osztrák ezredekhez is, ehhez már csakugyan hozzájárulni és azt türelemmel fogadni nem lehet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Az is egyik érve az igen t. miniszter urnak, legalább a véderó'bizottságban ezt volt szerencsénk hallani, hogy nem lehet figyelmen kivül hagyni az illetők kivánságát. Ezt az érvet hallottuk az osztrák csapatokban szolgáló tisztek áthelyezésére vonatkozó követeléssel szemben is. Ez ellen a leghatározattabban kell tiltakozni ezen párt részéről, mert nem lehet senki privát kívánságától függővé tenni azt, hogy hol teljesítse katonai kötelességét. Hogy magyar állampolgár nem szolgálhat idegen csapatokban, ezt törvényeink egész sorozata rendeli és ezt czélszerűségi szempontok, privát óhajtások tekintetbevételével megváltoztatni nagyon helyte^n és tűrhetetlen. Mikor az 1897. évi törvények tárgyalásakor ez a dolog is szóba került, a t. miniszter ur előde, báró Fejérváry holmi létszám-kiegyenlítési teóriával ak.rta paralizálni ezeket az ellenvetéseket, azzal érvelvén, hogy Magyarországon nincsen még katonai képzőintézet. Hiszen ez az állapot ma is megvan, azonban miért nem méltóztatnak gondoskodni arról a közös budget keretében, hogy itt Magyarországon létesíttessenek mindazon katonai nevelőintézetek, a melyek ma még hiányoznak. (Helyeslés a széhobaloldálon.) Mi, mint már többször érintettem, a függetlenségi párt álláspontján teljes kettéválasztását kívánjuk a hadseregnek és így természetesen a katonai nevelésnek is, azonban még a mai alapon is azt hiszem, méltán követelhető — és a 67-es alapon sem lehet ez ellen érvelni, — hogy állíttassanak fel Magyarországon is mindazon intézetek : műszaki, tüzérségi hadapródiskola, továbbá a lovassági hadapródiskola, a melyek Magyarországon teljesen hiányzanak, ne csak a katonai főreáliskola. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem látom ebben a törvényben biztosítva a magyar honvédelmi miniszter befolyásának kizárólagosságát sem, mert az 1897 : XXIII. t.-cz.-ből és az azt megelőző 1882-ik évi XXV. t.-cz.-ből fennmaradt bizonyos ingerencziája a közös hadügyi kormánynak, a melynek pedig ezekhez az alapítványokhoz jogilag abszolúte semmi köze, mert erre az ingerencziára még a pénzügyi szempontok sem jogosítják fel, miután azt követelik tőlünk, hogy tisztán a magyar költségvetés keretében gondoskodjunk ezen alapítványok fedezéséről. Hogy mennyire igazam van, mikor nem látom a honvédelmi miniszter befolyását — nem az alapítványi helyek betöltésére, hanem a tiszti sarjadék nevelésére vonatkozólag, a melyet okvetlenül követelnünk kell, ha már a közoktatásügyi miniszternek vonakodnak erre vonatkozólag befolyást biztosítani, pedig ez volna az igazán helyes megoldás — igazolja a közös hadügyi tárcza költségvetésének egy tétele, a mely a katonai nevelő- és képzőintézetek főfelügyelőjéről szó). Ez egy altábornagy; ki az, nem tudjuk; ki lesz a jövőben, nem tudjuk. Biztosithat-e bennünket a t. honvédelmi miniszter ur, vagy kilátásba helyezheti-e azt, hogy ennek az állásnak betöltésében a magyar érdekek, a magyar tisztinevelés fejlődése biztosítva lesz? Mi hatásköre van ennek a főfelügyelő altábornagynak? Mindenre nézve nem hagyhatnak bennünket homályban, pedig megnyugvással a katona nevelés ügyét ezen igen fontos kérdés megvilágítása nélkül megoldottnak tekinteni nem lehet. Erintettem a tanári szakképzés kérdését is. Végiglapoztam nagy gonddal ugy a honvédelmi tárczának költségelőirányzatát, mint a közös hadügyi tárczának költségvetését. A honvédelmi tárczának a honvédtiszti képző és nevelő intézetekre vonatkozó része sem tartalmaz erre nézve semmiféle felvilágosítást, sőt ez a közös hadügyminiszteri költségvetéssel szemben még bizonyos hátrányt is szenved, mert abban a honvédségi előirányzatban még részletezés sem foglaltatik, hanem egyszerűen össze van foglalva három tételben a Ludovika Akadémia, a honvédségi főreáliskola és a két honvédségi hadapród-iskola költségvetési előirányzata, minden részletezés nélkül, míg a közös hadügyminiszteri tárczában legalább minden intézet külön és részletesen tárgyaltatik. De azt látom ebből is, hogy tisztán katonai emberek, katonatisztek látják el a tanári széket, s egyedül a Therésia akadémiára vonatkozólag van gondolom egy kivétel. Rendkívüli tanároknak alkalmazásáról van szó az illető költségvetési tételekben, de hogy kik azok, nem tudjuk, s ugy látszik, nem katonai tanerők gyanánt csupán egyházi tanárok alkalmaztatnak a vallástanítás ellátására. Már pedig mi ezt nem fogadhatjuk megnyugvással, mert a mi felfogásunk szerint nem lenne szabad a katonai nevelést egyoldalúvá tenni. Mi szükség van arra, hogy nem katonai, az általános műveltség megadását czélzó tárgyak tanítása tisztán katonai kezekben hagyassák, mikor nincs semmiféle tájékozásunk arra, hogy ezek a katonatisztek hol, melyik egyetemen sajátítják el a pedagógiai képzettséget ?