Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

270 482. országos ülés 190b augusztus 5-én, pénteken. son meg nekem ezért a kritikáért, — a mely meggondolatlanságával meglehetősen kongruál egy mai kifejezése, mikor nála egészen szokatlan kifejezéssel kutya-kötelességet emlegetett. Azt mondotta nevezetesen, hogy hiszen, a mely magyar ifjú elvész a magyar nemzet számára idegen hatások alatt, erre csak azt mondhatjuk, hogy hadd hulljon a férgese. Bocsánatot kérek, mi nem vagyunk olyan erősek, még nagyon soká nem engedhetjük meg magunknak ilyen könnyed megítélését annak a helyzetnek, melyhen ifjúságunk jó része idegen mérgező hatásoknak van kiszolgáltatva, sőt azt hiszem, hogy a leghatalmasabb nemzet sem tehetne ilyen konczessziót senkinek. Azután vájjon kifejezésre fog-e jutni abban a katonai nevelésben a magyar nemzet, a magyar államnak önállósága legalább jogilag és elvben, a mint önök is mondják, hogy hiszen az 1867 : XII. t.-cz. megoltalmazta és biztosította azt? Fogják-e tanítani ezekben a katonai nevelő-intézetekben a magyar közjogot, a magyar alkotmány tant ? Nekünk nem lebet az elég, hogy kiosztanak, részben a véderő-bizottságban tett sürgetésünk következtében is, egy kimutatást, a melyben semmi egyéb nincs, mint az órák és tantárgyak száma, a melyben fel van tüntetve az, hogy milyen tantárgyak milyen óraszámban taníttatnak a különböző iskolák egyes évfolyamaiban. Csodálatos dolog, hogy a hadügyi albizottságnak jelentése, a melyet a delegáczió tárgyalt és határozati javaslata, a melyet a delegáczió elfogadott, olyan kijelentést tartalmaz, hogy a magyar delegáczió tudomásul veszi a bemutatott tantervet, és mégis, mikor keressük a delegáczió irományai között ezt a tantervet, a melyet tudomássul vettek, a melyet tehát kellett, hogy előterjeszszen a hadügyminiszter, azt nem találjuk sehol, sem az ide nagy diadallal és nagy garral hazahozott delegáczionális irattárban, sem a nyomtatott iratok között. Senki arról még csak tudomással sem bir. Ennélfogva elbírált a t. delegáczió olyan kardinális dolgot, a melyet soha szemével nem látott és kinevezett tantervnek egy ilyen kimutatást, a melyből az egyes tantárgyakat látjuk, azonban e tantárgyak beosztását, e tantárgyak részletes ismertetését, azt a szellemet, a melyben ezek a tárgyak, habár magyar nyelven is, taníttatni fognak, meg nem ítélhetjük semmi tekintetben. A mi különösen a közjognak és az alkotmánytannak tanítását illeti, emlékeztetem megint a t. honvédelmi miniszter urat egy elődjének nyilatkozatára. Szende Béla volt honvédelmi miniszter ur ugyanis azt a kijelentést tatte még 1882-ben, hogy a közjognak és az alkotmánytannak tanítására nézve a jövőben gondolkoznunk lehet és a maga utján fel is fogjuk azt vétetni a tantervbe. Azonban ez a kijelentés is. mint sok más, csak kijelentés maradt. Nem is emlékszem, legalább a magam kutatásai szerint nem találtam egyéb nyomát annak, hogy miképen fejlődött ez a kérdés, mint hogy, ha nem csalódom, talán 1897-ben — akkortájban, mikor a katonai nevelésnek reformja az akkori mértékben a Bánffy-kormány által megvalósíttatott •— báró Bánffy Dezső akkori miniszterelnök ur lépéseket tett arra nézve, hogy egy ilyen alkotmánytani és közjogi tankönyv készíttessék el a közös hadügyminisztérium utján. A közös hadügyminisztérium valamely bécsi egyetemi tanár által íratott is ilyen kompendiumot és átküldte a magyar kormányhoz, hogy,vizsgálja meg. Ez aztán kiadta néhai Pulszky Ágost képviselő urnak megbirálás végett. Az meg is bírálta és talált benne annyi hibát, hogy apodikticze kijelentette, hogy használhatatlan. Hogy mi történt azután, mi nem. azt nem tudom, az én tudomásom szerint — igen szeretném, hogy ha erre nézve kielégítő módon tudna megczáfolni a t. honvédelmi miniszter ur — a magyar alkotmány és a magyar közjog semmiféle katonai intézetben, még az akadémiákon sem taníttatik, Okolicsányi László: Még a történet sem! Bakonyi Samu: Azt tanítják, de ugy, hogy nincs köszönet benne! Okolicsányi László: Mint külön tantárgy nem taníttatik, csakis a világtörténelem kapcsán! Bakonyi Samu: Ismétlem azon sarkalatos kifogásomat, hogy magával a nevelés kérdésével a delegácziónak foglalkozni joga nincsen. A katonai oktatás ügye a közös hadügyminiszter resszortjába nem utalható, és ezt itt is fel kellett hoznom a rendszeresség kedvéért. Csak az a különös, hogy a mikor az intézkedés, a felügyelet joga ezentúl is a közös hadügyminiszter hatáskörében marad, a mikor az alapítványi helyekkel biró intézetekben a tanári kinevezés joga, a tanterv megállapításának joga, még pedig a mi ellenőrzésünk nélkül való megállapításának joga, ott marad a t. kormány politikája folytán a közös ügyeket kezelő egyik miniszter hatáskörében : mégis most a magyar törvényhozáshoz fordulnak ezen alapítványi helyek költségeinek fedezése czéljából. Hát, t. képviselőház, ha nekünk nincs közünk ahhoz a tantervhez, azon iskolák szervezetéhez, akkor a magyar budgetben sem kellene közünknek lenni ezen alapítványi helyek költségeinek fedezéséhez sem. (Helyeslés balról.) Csakhogy ez is olyan kétarczu politika, mint katonai tekintetben, a t. kormánynak minden politikai ténye. T. ház! Még a 67-es alapon állók is kell hogy elismerjék annak a szükségét, hogy ha a magyar tisztek számát a közös hadsereg magyar csapataiban szaporítani kell minden lehető eszközzel, akkor e czélfc sokkal ^helyesebben lehetett volna elérni oly utón, hogy a magyar honvédség tisztképző- és nevelőintézeteinek számát kellett volna szaporítani, vagy azokban emelni az alapítványi helyek számát az 1897 : XXIII. törvényczikk 4. §-ának olyirányu módosításával, hogy az onnan kikerülő végzett növendékek a