Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

í8l. országos ülés 1904- augusztus 5-én, pénteken. 261 ennek igen nagy hátrányai, igen súlyos következményei lehetnének. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Szintén kifogásolta a t. képviselő ur, hogy a Ludovika Akadémiában aránytalanul sok német nyelvű tanóra van. Igaz, hogy van, de csak három. Ez pedig szükséges, mert hiszen a Ludovika Akadémiában igyekeznünk kell olyan tiszteket képezni, a kik képesitve lesznek majd hadiiskolába és azután a vezérkarhoz menni, természetes tehát, hogy ezért is kell nekik németül tudniok, különben nem tudják magukat érvényesíteni; ez a magyarságuknak nem árt, a mellett kitűnő magyarok maradhatnak. A méneskarra vonatkozólag azt az óhajtását fejezte ki a t. képviselő' ur, hogy az egészen magyar kezelésbe menjen át és hivatkozik arra, hogy még Szende honvédelmimíniszter és utána Fejérváry is megigérték ezt. Hát ezen kérdés most is tanulmány tárgyát képezi. (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) Kérem, a dolog nem oly egyszerű, vannak itt bizonyos nehézségek, a melyek közül csak az ujonczjutalék nehézségét kell felemlítenem. Az ujonczjutalékot természetesen eddig a közös hadsereg adja a méneskarhoz. Itt elsőrendű lőszakértőkre és a lovasság szolgálatát értő emberekre van szükség. (Felkiáltások a széhobaloldalon: Hiszen a magyar ember ért a legjobban a lóhoz!) Az ilyen lószakértők, a kikre a méneskarnál nagy szükség van, igen könnyen kikerülhetnek kellő számmal a közös hadseregből, (a méneskarnál évente körülbelül 1300 emberre van szükség) a nélkül, hogy a közös hadseregbeli lovasság ez alatt szenvedne, míg ha a honvédség 12.500 főre menő ujonczjutalékából, a melyből 10 huszárezredet kell kiállítani, 1300 legjobb lovast kiveszünk, nem fognának-e ez alatt a huszárezredek nagyon szenvedni ? Ugyebár, hogy igen ! Ezen kérdés tehát meg fog oldatni előbb-utóbb, én remélem, mert semmi elvi akadálya nincsen, (Zaj a szélsőbaloldalon.) de csak oly időpontban, mikor azzal kapcsolatosan az ujonczjutalék kérdése is meg lesz oldva. A kétéves szolgálatra nézve a t. képviselő ur azt állítja, hogy azt a közös hadügyi kormány elejtette. ' Bakonyi Samu: Kérdeztem, nem állítottam! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Bátor vagyok erre azt felelni, hogy ez abszolúte nem igy van. A kétéves katonai szolgálat behozatala nem lett elejtve, hanem az uj véderőtörvénynek alapjául, ugy mint eddig, ezentúl is a kétéves szolgálat lesz véve. De a kétéves katonai szolgálatot ugy oda állítani, hogy az minden tekintetben csak előnynyel jár ugy közgazdasági szempontból, mint katonai szempontból, illetőleg, hogy az katonai szempontból hátránynyal nem jár, nem lehet, csak azt lehet állítani, hogy a kétéves katonai szolgálat akkor nem lesz ártalmas, ha a véderó't a kétéves szolgálat daczára mostani minőségében képesek leszünk fentartani, — hiszen számtalanszor rámutattak arra, hogy a hadügyi kormányzat csakis ugy egyezhetik bele a kétéves szolgálati idő behozatalába, —- minthogy a szolgálati idő leszállításával a kiképzés megnehezittetik, — ha e helyett megkapja azon eszközöket, a melyek a kiképzést ezen rövid időn belül olyan intenzívvé és olyan behatóvá teszik, hogy a minőség ez által kárt nem szenved, mert magunknak ártanánk, ha a harczképességet leszállitanók. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur azt az óhajtását is kifejezte, hogy a katonai nevelés előkészítésével már a polgári nevelés a polgári iskola is foglalkozzék és lehetőnek tartja, hogy ennek folytán még a kétéves szolgálaton is alul lehessen menni. Felhozta azt is, hogy Németországban a legkitűnőbb tapasztalatokat teszik a kétéves katonai szolgálattal. Bakonyi Sándor: Azt mondtam, hogy katonai szempontból is indokoltnak találják. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Katonai szempontból a kétéves szolgálatra nagy szükség van bizonyos okoknál fogva. Különben Németországban az már évek hosszú során át elő volt készítve és a kellő eszközök is megadattak a két évi szolgálat behozatalára. Ezt nagyon szívesen utánozzuk. Az ifjúságnak a katonai nevelésre való előkészítése egészséges eszme, a melylyel foglalkozik a honvédelmi vezetőség is, a mennyiben már ki is dolgoztatott egy tanulmányt, de most még nincs itt az ideje annak, hogy ezzel foglalkozzunk. A legkomolyabb figyelemmel kisérjük ezt és a mennyiben olyan egyesületek, mint pl. a zilahi is, a lövészetnek emelésére törekszenek és a honvédelmi miniszterhez fordulnak támogatásért, azt mindig a legnagyobb készséggel és a rendelkezésemre álló eszközök keretén belül igen szívesen fogom megadni, mert fontosnak tartom a kérdést. Csak kívánatosnak tartanám, hogy akadna minél több főúr, vagy honpolgár, a ki Szemere Miklós igen t. képviselő ar nemes példáját követné, (Elénk éljenzés.) és meghonosítaná a lövészetet az országban. A magam részéről mindig a legmelegebben és legszívesebben fogok ilyen törekvéseket támogatni. Rátkay László: Akkor a fegyveradót el kell törölni. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: A zilahi egyesület működésének eredménj^éről különben még nincs kellő tudomásom, tehát most nem szolgálhatok az adatokkal. A mi a judikaturát illeti, a mint már kezdetben is voltam bátor említeni, erre nézve méltóztassék türelemmel lenni, méltóztassék bevárni annak az egy évnek lefolyását, a melyre nézve az igen t. miniszterelnök ur egész határozott Ígéretet tett. Az anyagi büntetőtörvénykönyvre nézve az igen t. képviselő ur azt állítja, hogy a kormány ez elől mereven elzárkózik és hogy erre nézve soha nem nyilatkozott. Erre nézve bátor leszek azt a pár sort felolvasni, a melyet ez évi