Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-481
481. országos ülés Í90í augusztus k-én, csütörtökön. 227 előkészítse, akkor nem kisebb férfiak, mint Deák Ferencz, Klauzál Gábor, báró Eötvös József véleményt készítettek az esküdtszéki intézmény mellett és az esküdtszék behozataláért szálltak síkra. Melléjük sorakoztak még más nagyjai az országgyűlésnek, mint Pulszky Ferencz, báró Wenckheim Béla, Fábry István, Bezerédy István és mások is. Teljes félreismerése az esküdtszék fontosságának, hivatásának, nagy alkotmányjogi jelentőségének, ha épen most emel valaki szót ebben a házban az esküdtszék hatáskörének korlátozása végett. Hivatkozhatnám Bizony Ákos t. képviselőtársammal szemben arra is, hogy épen a márcziusi ifjúság a 48-iki követelések során az esküdtszéket állította oda, mint a népjogok és a népképviselet egyik posztulátumát és a mikor a zsűri a büntetőperrendtartás javaslatába belefoglaltatott, ebben a házban pártkülönbség nélkül emeltek szót mellette, sőt az a párt, a melyhez Bizony Ákos képviselő ur is tartozik és a melynek nevében ő most felszólalt, programmjának egyik pontját látta megvalósítva Szilágyi Dezsőnek, hazánk ezen lángelméjű államférfiának javaslatában. Teljes félreismerése volna a büntetőjogszolgáltatásnak az is, a mit itt Bizony Ákos képviselő ur felhozott, hogy ő feljajdul azok miatt a felmentések miatt, a melyek az ^esküdtszéki jogszolgáltatás során történtek. Én csak arra hivatkozom, hogy ha a szakbiróságok működését hasonló tépelődéssel kísérjük, akkor bizonyára ép annyi helytelen ítéletről lehetne szó, vagy még többről, mint a zsűrinél. De különben is nagyon téves felfogás az, ha épen a felmentésekben látnak olyan rettenetes nagy jogsérelmet, és nem a hibás vagy törvényellenes vagy téves elitélésekben. Ez nagyon jellemző arra az irányzatra nézve, a mely az ártatlanok elitélése miatt nem kesereg, hanem kesereg a felmentések miatt, olyan felmentések miatt, a melyekre vonatkozólag annak a bűnpernek mozzanatait, részleteit és azon behatásokat, a melyek alapján az esküdtek ítéltek, nem ismeri. Egyáltalában nem értem azt sem, hogyan lehet megokolni az esküdtszék működésének el-, törlését azzal a lamentáczióval, hogy nem védi meg eléggé az emberi létet, hogy tehát, a mint Bizony Ákos t. képviselőtársam mondta, legalább a súlyos büntetendő cselekményeket, a melyek az emberi élet ellen irányulnak vagy pedig egyáltalában a közönséges bűntetteket ki kellene vonni az esküdtszék hatásköréből és azt kizárólag csak a politikai és sajtóvétségre fentartani. Hiszen az ember élete elleni bűncselekményeket maga a büntetőtörvény is klasszifikálja ; a felindulásban elkövetett ölést enyhén bünteti — nem is szólva arról, a mikor a szakbíró is számol azzal, — vájjon nem forog-e fenn jogos védelem, végszükség joga; ellenállhatlan lelki kényszer, az akarat szabad elhatározását kizáró elmezavarodotíság. Es az esküdtek legtöbb felmentő verdiktjeinél is ezen állapotok számbavételével döntöttek. Ezekre tettek pótkérdéseket. A kérdés félreértése már maga az, mintha az esküdtszék politikai jelentősége abban nyilatkoznék meg, hogy politikai vétségek felett bíráskodik. Ellenkezőleg, az esküdtszék politikai jelentősége abban van, hogy a népet a büntető jogszolgáltatás keretébe mint faktort bevonja. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tehát a népképviseletet és a demokratikus alkotmányformát, a mely megnyilatkozik a parlamentben, a közigazgatás terén és egyebütt, érvényesíti és uralomra juttatja a jogszolgáltatás terén is. Tehát nem azért, mert politikai vétségekben bíráskodnak, hanem azért, mert a büntető jogszolgáltatás nagy mezejón a nép is belevonatik és az ő judicziuma, az ő függetlensége és helyes birálóképessóge a döntő. De, t, ház, nem is áll az, mintha épen az esküdteknek a közönséges bünperekben való működése olyan félszeg volna, vagy ahhoz olyan sok. szó férne. Mert hogy áll a dolog? Ugy áll, hogy a zsiiri működése mellett is még nagy és magasztos hivatás vár a szakbiróságra és helytelenül állítja oda a kérdést, a ki azt hiszi, hogy itt ellentétet lehetne felállítani a szakbíró és a zsűri között. Épen attól függ minden, hogy azok a birák, a kik a törvény alkalmazására, a bíráskodás vezetésére, az esküdtek kitanitására, a kérdések szerkesztésére odaállittatnak, működésüket helyesen fogják fel, helyesen gyakorolják, s akkor nem fog sok téves és helytelen itéiet napvilágot látni. De, t. ház, nem is helyes az, ha valaki ilyen rövid működés után azt proponálja: szüntessük meg az esküdtszék hatáskörét a közönséges bűntettekre és hagyjuk meg csak politikai vétségekre és sajtóvétségekre. Eltekintve attól, hogy igen helyesen felelt meg erre az igazságügyminiszter ur, a midőn azt mondotta, hogy csakis az esküdteknek ezen harmonikus kiképzése és a büntető jogszolgáltatás egész mezejére való együttes és egyöntetű bevonássá fogja alkalmassá tenni az esküdtet a a helyes itéiet meghozatalára és a helyes verdikt kimondására, — mondom — eltekintve ettől, kérdem én: vájjon ha egy reakczionárius irányzat következik be ebben az országban, ez a reakczionárius hatalom vagy irányzat meg fogja-e majd hagyni az esküdtszéket akár csak a politikai és sajtó vétségekre, a mikor demokratikus mezben és szinben megjelenő pártok is az esküdtszék korlátozását épen azzal az indokolással kívánják, hogy az esküdtek judicziuma nem megfelelő és az esküdtszéki itéletmondás félszegségét állítják előtérbe. Hiszen, t. ház, akkor helyesen fogják majd mindenkoron mondani a hatalom képviselői: ha ti alkalmatlannak találjátok, hogy zsűri védje meg egyes emberek javát, kincsét és életét, hogyan hiszitek az esküdtszéket 29*
