Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-481
228 481. országos ülés 190í augusztus k-én, csütörtökön. alkalmasnak arra, hogy az állam legfőbb érdeket, az ország biztonságát, az állam nyugalmát, a Felség uralkodásának biztonságát az esküdtszék megvédeni képes lesz? Fájdalom, Bizony Ák os t, képviselőtársam az ő felszólalásával talán a jövendő időkre is nagyon kellemetlen és helytelen ürügyeket szolgáltatott a reakcziónak. Érdekes különben, t, képviselőház, hogy ugyanakkor, a midőn t, képviselőtársam a szakbiróságot tartja egyedül alkalmasnak a büntető jogszolgáltatás terén, mivel — mint mondja — a zsűrit érzelgősége a bizonyítékok mérlegelésére alkalmasnak nem teszi, ugyanakkor megtámadja a választások felett Ítélkező kir. Curiát és a mandátum feletti bíráskodást zsüriszerűen megalkotandó képviselőházi bizottság kezébe akarja letenni. Ez mindenesetre, t. képviselőház, olyan érvelés, a melyet a helyes logika szempontjából elfogadni nem lehet. De tartozom ezzei a felszólalásával szemben is állást foglalni, mert hiszen méltóztatik tudni, hogy a curiai bíráskodás is szabadságjogaink egyik garancziája; garanczia az nekünk, ha a mandátumok sorsának kérdésében független bíróság dönt és, bíráskodik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Épen e parlament ellenzéke volt az, a mely esztendők előtt feljajdult és hosszú idő* kön át küzdött azon bíráskodás miatt, a melyet maga a parlament gyakorolt és a melyet részrehajlónak, pártosnak mondtunk. Az ellenzék tagjai síkra szálltak itt azon czélból, hogy a mandátumok feletti bíráskodást független magasabb fórumra bizzák. Ily körülmények között nagyon furcsa dolognak tartom azt, hogy azért, mert annak a magas Curiának egyik tanácsa kellő szigorra), 8 teljesen a törvény szellemének és követelményeinek megfelelőleg bíráskodik: egyszerre a parlamentnek férfiai megijednek a saját maguk által kifejlett erélytől, a melylyel a curiai bíráskodást követelték, és most ők is ennek eltörlését, vagy legalább a Curia hatáskörének csonkítását kívánják. Nessi Pál"- Az csak magánvélemény! Visontai Soma: Nem vonom kétségbe, hogy lehetnek itt is az eljárás tekintetében némely hibák, a melyeket orvosolni kell, de azt hiszem, hogy helyes felfogás mellett nem lehet ezen intézményt kifogásolni, legkevésbbé lehet pedig arról az oldalról támadni, a mely a curiai bíráskodást annak idején követelte. (Vgy van! a szélsőbal oldalon.) Madarász József: Én a Curiának sem adtam volna ki a parlament jogát! (Helyeslések jobbfelöl.) Visontai Soma; Különben ugy látszik, t. ház, hogy Bizony Ákos t. képviselőtársam bizonyos örömet lelt abban, hogy mindazt, a mi bizonyos alkotmányos vagy társadalmi jogok, vagy a demokratikus irányzatok biztosítása czéljából csak némileg is az előkészítés stádiumában van avagy fennáll — fájdalom, épen erről az oldalról — megtámadja, mert hiszen látjuk, hogy nemcsak az esküdtszéket, nemcsak a curiai bíráskodást támadta meg, hanem a magyar ügyvédi karnak egy tisztán autonomikus jellegű és szocziális természetű törekvését is, a mely azt czélozza, hogy az ügyvédi karban a kevésbbé vagyonos ember is tisztességgel megállhassa az élet nehezebb viszonyai között a helyét, a mely tehát bizonyos erkölcsi és anyagi garancziákra törekszik, megtámadta t. i. az ügyvédségnek azt a törekvését is, a mely egy ügyvédi nyugdíjintézet létesítésére irányul. Igen helyesen mondta a t. igazságügyminiszter ur azt, a mit a német körülbelül igy fejezne ki: »Er ist ins Schlepptau genommen worden«, vagyis, hogy a t. miniszter urat inkább odakötötték ennek a kérdésnek a vontatóköteléhez. Nem akarom kétségbevonni, hogy ő benne is meg volt a hajlandóság, a mit megint csak egy német verssel kellene talán kifejeznem igy, hogy: »halb sank er hin, halb zog sie ihn.« Talán őt is régi ügy védi hivatásához való ragaszkodása, vonzalma, az ahhoz fűződő kedves emlékek vezették; ezek ébren tartották ő benne is az ügyvédi hivatáshoz való hajlamot és vonzalmat. De kétségtelen, hogy ma ez a magyarországi egész ügyvédségnek kérdése; a kamarák majdnem egyöntetűen mellette ; nyilatkoztak, és nem áll az, a mit Bizony Ákos t. képviselőtársam mond, hogy ezt állami segély nélkül nem lehet csinálni, mert más testületekről is, a melyek szintén csak társadalmi keretben létesítették ez intézményeket, ezek ma virágzanak és prosperálnak. Hivatkozom például a hírlapírók nyugdíjintézetére, vagy a magántisztviselők nyugdíjintézetére, de felhozhatnám az ilyen intézetek egész sorát. Zboray Miklős: Csakhogy a kötelezőséget akarják kimondani; azért nem kell! Visontai Soma: Természetes, hogy az intézmény csak ugy létesíthető, ha a tagsági dijak kötelező fizetése is kimondatik. Zboray Miklós: Épen ez a baj! Visontai Soma: E tekintetben azt hiszem, hogy az a testületi szellem, a mely kell hogy az ügyvédség körében meglegyen, igen sok akadályt fog leküzdeni. Különben az ügyvédi kérdés nemcsak a nyugdíjnak a kérdése. Azt is igen helyesen mondta a t. miniszter ur, hogy az ügyvédi kérdés nem is csak az ügyvédi rendtartásnak a kérdése; az ügyvédi kérdés magának az ügyvédi testület és az ügyvédi kar helyes érzésének, tisztességes működésének, a jogszolgáltatás keretében való komoly helytállásának és czéltuclatos életfoglilásának a kérdése, és ennélfogva mindezek a dolgok, igy pl, az egységes kvalifikáczió kérdése is kell, hogy egymást harmonicze támogató módon kiegészítsék. Én csakis ezen három kérdésre kívántam a t. háznak becses figyelmét irányitaui. Tettem pedig ezt azért, mert megvagyok róla győződve, hogy akár a zsűri, akár a curiai bíráskodás,
