Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

Í80. országos ülés Í90k augusztus 3-án, szerdán. 191 pedig az ügyvédi kamarák jogkörének és hatáskörének kiszélesítésével. Mindenesetre ellenőrizni kell az ügyvédi kar erkölcsi szinvonalat is. Mert nagyon káros visszahatással vannak az ügyvédi kar színvonalának megítélésére bizonyos előforduló esetek, a melyekben tisztességtelen eljárásokról van szó. Fel kell ruházni az ügyvédi kamarát szélesebb hatáskörrel, hogy őrködjék nemcsak tagjainak tudományos színvonala, de feltétlerj abszolút tisztessége felett is, (Helyeslés.) Itt megemlítem, hogy azon animozitást, a melylyel a társadalom ujabb időben az ügyvédi kar iránt viseltetik, nagy mórtékben fokozza az a körülmény, hogy a végrehajtásokat az ügyvédi eljárás köréből nem vonják ki. Szerény nézetem szerint diffamáló és lealázó dolog az, hogy a végrehajtási eljárás az ügyvédi eljárás körébe tartozik. (XJgy van! a szélsobáloldálon.) Ez lesülyeszti az ügyvédet bizonyos tekintetben az exekutor szerepére, és merem állítani, hogy száz vesztett per nem teszi kellemetlenebbé és népszerűtlenebbé az ügyvédet, mint például egy végrehajtás, Ezen a téren csakugyan eléggé meg nem bélyegezhető visszaélések történnek az ügyvédi kar részéről is, és a tisztességes ügyvédi kar kötelessége, hogy minden visszaélésre rámutasson és a tisztességtelen elemet kebeléből a lehetőség szerint kiküszöbölje. (Helyeslés a szélsobáloldálon.) A mi a zugirászatot illeti, t. ház, ennek a korlátozása igen fontos dolog. Hiszen általában megszokták azt és ugy is szokták hangoztatni, hogy az ügyvédek érdeke volna a zugirászat korlátozása. Pedig ez nem áll. Ez fontos társadalmi érdek. Nem akarok a községi jegyzőkről szólni, a kiket némely törvényhatósági szabályrendelet egészen variált munkakörrel ruház fel, mindenféle végrendeletek, osztálylevelek, felébbezések, oda tartoznak; megengedik nekik, bár nem értenek hozzá, hogy tulajdonjogi kebelezésekkel és telekkönyvi ügyek sok fajával foglalkozzanak. De nem ezekről szólok, hanem a nem hivatásos zugirászokról, a kiknek semmiféle kvalifikáeziójuk sincs arra, hogy peren kívüli beadványokkal foglalkozzanak. Ezek közveszélyes egyének, és pedig közveszélyesek a társadalmi rendre vonatkozólag. A mennyi selejtes és hibás beadvány a járásbiróságokhoz, a törvényszékekhez beadatik, mind ezektől ered. Különösen a telekkönyv terén tapasztalható számtalan rendetlenség, hiba, téves telekkönyvezés, elrontott tulajdonjogi bekebelezések, mind ezektől erednek. Ugy tudom, hogy olyforma javaslat fekszik az igazságügyminiszter előtt, a mely szerint a telekkönyvezés reformjával kapcsolatosan arról is történik intézkedés, hogy a telekkönyvi beadványok kötelező ügyvédi ellenjegyzéssel láttassanak el. Ezt minden esetre szükségesnek és helyesnek tartanám. (Mozgás a szélsobáloldálon.) Nessi Pál: Ezt nem hiszem el a miniszter úrról. Ennyi jóindulattal az ügyvédek iránt nem lehet. (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: A nép iránt! Sebess Dénes: Ez az intézkedés hivatva volna az ügyvédi kar szocziális helyzetén javítani. De sokkal fontosabb szempont az, a melyet szükségesnek tartok kiemelni, az ugyanis, hogy a telekkönyvbe az a sok rendetlenség, tévedés, hibás szerződés nem fog becsúszni, és a sok hamisítás elkerülhető lesz, a mely most a jogrend és a tulajdonjog szentségét aláássa. Bizony Ákos t. képviselő urnak az esküdtszékről elmondott véleményében sok tekintetben osztozom. Nessi Pál: Én nem! Sebess Dénes: Ez egyéni véleményem. Mindenesetre a gyakorlatból és a jogi tudásból átszűrődött vélemény. Ez semmi esetre sem pártkérdés, és ennek bírálatába mindenesetre lehet és kell bocsátkozni, mert létező intézmény, a melynek gyakorlati alkalmazása és gyakorlati beválása kétségkívül r kritika tárgyává tehető. Tény, a mit Bizony Ákos t. képviselőtársam kiemelt, hogy az u. n. főbenjáró bűncselekmények eseteiben számos tévedés, számos meglepetés történik az esküdtszékek részéről, (Egy hang a szélsobáloldálon: A biróságolc részéről is!) és ezek bizony alkalmasak arra, hogy a társadalom széles rétegeiben és különösen azokban, a melyek kellő érettséggel nem birnak, megütközést, meglepetést, megbotránkozást és zavart keltsenek. Számtalan esetet lehetne felhozni az esküdtszékek területén történő meglepetések tekintetében, de részletekbe nem bocsátkozom. Mindenesetre osztozom Bizony Ákos t. képviselőtársam ama véleményében, hogy a politikai és sajtóvétségekre nézve feltétlenül fentartandó az esküdtszék mint fontos garanczia, de a szakbiróságok revizionális jogának tágításával és erősítésével lehet talán segíteni az esküdtszékek tájékozatlanságából vagy megtévesztéséből eredő visszásságokon. A t. előadó ur említette, hogy a Curiánál a hátralékok száma milyen megdöbbentő módon szaporodik. Kijegyeztem az 1903-iki restancziák számát ós konstatálom, hogy 5996 restancziából 3669 válóperes restanczia. Hiszen régi baj, hogy túl van halmozva a Curia oly perekkel és oly ítéletek revideálásával, a melyek voltaképen nem tartoznak sem fontosság, sem hatáskör szempontjából — már kellőleg mérlegelt és törvénynyel helytelenül odautalt hatáskör szempontjából — a Curia elé. A válópereket, különösen azokat, a melyekben felebbezés nem történik ... Plósz Sándor igazságügyminiszter: A perrendtartás intézkedik! SebeSS Dénes: Igen, a perrendtartás intézkedik ; de mielőtt a perrendtartás az ő esetleg változatos sorsának elébe menne, szükséges lenne novelláris utón oly kép rendezni a kérdést, hogy vétessenek ki az olyan válóperek, a hol felebbezés nem történt, a Curia felülvizsgálata alól és talán a királyi ügyész hozzájárulásával és részvételével a tárgyaláson ezekre nézve elégséges