Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

192 Í80. országos ülés 19()'i augusztus 3-án, szerdán. lenne a másodfoka elbírálás. (Helyeslés balfelöl.) Közönséges sablon munkák ezek; egyáltalán felesleges, hogy a királyi Curia elé tartozzanak. A restancziák túlnyomó nagy része válóper és önkénytelenül felmerül bennem az a gondolat, liogy a királyi Curiát mentesíteni kellene az ilyen sablonmunkáktól. A királyi Curiánál megemlítendőnek tartom azt, bogy én az u. n. kisegítő bírói intézményt helytelennek tartom és a királyi tábla biráira nézve némileg lealázónak. Á királyi Curiánál ép a restancziák mutatnak rá annak szükségére, hogy fel kell frissíteni a bírákat, szaporítani és uj erőkkel kell megerősiteni. De ne vezesse az államot az a fiskálitási szempont; hogy királyi táblabirókat rendel be oda és tartja őket a régi alacsony fizetéssel, holott ugj'anazt a funkcziót bizza rájuk, a melyet a királyi curiai birok végeznek. Sokkal helyesebb lenne erre vonatkozólag a budgetben nagyobb összeget felvenni, személyszaporitást eszközölni és rendes curiai bírákká kinevezni ezen mindenesetre alkalmas, képzett és magas színvonalon álló bírákat. (Helyeslés balfelöl.) Az igen t. előadó ur a telekkönyvi rendtartás reformját belyezte kilátásba, és, a mint ő mondja, az erre vonatkozó javaslatok már készen vannak. Mi megszoktuk ezeket az előterjesztéseket és bizonyos tekintetben bizalmatlanok vagyunk ezek iránt, t. i. a kész javaslatok törvénynyé válása iránt, Rendesen igen sok javaslat készül el, megfordul bizottságok előtt, ankétek előtt is, de törvényekké nem igen akarnak válni, a mint Simonyi Semadam Sándor t. képviselőtársam is kifejtette. Pedig ez a reform, mint sokszor voltam bátor említeni, egyike a legsürgősebb reformoknak, és ilyen agrikultur államban, mint Magyarország, conditio sine qua non. Oly mellőzhetetlen reform, melyre nagyon rászorultunk Erdélyben, Magyarországon egyaránt, a melyet halasztani nem szabad, nem lehet, s a melyet a jól felfogott államérdek sürget és követel. Köszönetemet kell kifejeznem az igazságügyminiszter ur iránt azért, mert a költségvetésben 100.000 koronát szíveskedett felvenni az erdélyi birtokrendezési ügyek gyorsítása szempontjából előlegekre. Igen Bzerény ös3zeg ez, de mindenesetre valami, ezért köszönöm meg. De ennek bizony az ötszöröse sem lenne elég, hogy ott az állapotokon segíteni lehessen. (Igaz! TJgy van! balfélól.) Ha a 100.000 koronával méltóztatott elvi elismerését adni annak, hogy csakugyan szükséges, hogy az állam segitő kézzel nyúljon ezen állapotok szanálásához, miért méltóztatott ilyen fukaron elbánni ezen előleggel? Sokkal hálásabbak lennénk és sokkal inkább megfelelne a czélnak, ha legalább 500.000 koronát méltóztatott volna ezen a czimen felvenni. A telekkönyvek rendezése és rendben tartása érdekében feltétlenül szükség lenne arra, hogy a telekköiryvvezetők száma emeltessék, és pedig fokozottabb mértékben, mint a hogy eddig történt és a hogy most történik. Hiszen tudjuk azt, hogy ezen telekkönyvi ügyeknek igen nagy része tulajdonképen nem bírói funkczió. Ezen ügyeknek jó részét el lehetne választani a bíróság hatáskörétől és ezt igen kényelmesen, igen jól és szakszerűen elvégezhetnék a telekkönyvvezetők is, a kiknek azonban természetesen alapos készültséggel kell birniok. Ily módon a biróság megszabadulna egy bizonyos summájától az olyan ügyeknek, a melyek megint sablonszerűek és nagyon terhelik a biróság működését. Az igen t. előadó ur említést tett még a nagy sikerekről és előhaladásról, a melyet a magánjogi kodifikáczió terén tapasztalhatunk. Az a magánjogi kodifikáczió szépen halad, előkelő szaktudósok működnek közre, azonban nem halad elég gyorsan, ha tekintetbe veszszük azokat a nevezetes és fontos közjogi, politikai, közgazdasági szempontokat, a melyek sürgetik a magánjognak reformját, különösen az örökösödés terén és a dologi jog terén; hiszen ide vág az u. n. paraszt hitbizományoknak és a középbirtokosok hitbizományainak kérdése is. Természetesen ezzel összefügg a hitelszervezés nagy szempontja is, mert hiszen addig, a mig ezzel kapcsolatosan — bár most erről nincs szó — a járadékbirtok statuálásával esetleg nem történik intézkedés a magánjogi kodifikáczió terén bizonyos előzetes kérdésekről, addig a hitel reformálásáról, nevezetesen a közép- és kisbirtokos osztály hitelügyének reformálásáról szó sem lehet ebben az országban. Igen nagy szempontok követelik tehát, mondom, a munkálatok sürgősségét és sürgős előrehaladását, (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) azonban azt tapasztaljuk, hogy ezek bizonyos szokott methódus szerint meglehetősen lassan haladnak. Erről a magánjogi kodifikáczióról elmondta a kritikát dr. Kipp Tivadar berlini tanár, mikor azt mondta, hogy öröm fogja el minden germán szivét, hogy ebben a magyar magánjogi kodifikáczióban annyi szószerinti átvételt talál a német jogból. Ezt nem emlitem tel mint feltétlen hibát, de ez mindenesetre a germán szellemnek olyan hódítása és olyan előrehaladása, a mely ellen tiltakoznunk kell. (TJgy van! a szélsőbalóldalon.) T. képviselőház! Igénytelen felszólalásomat ezzel be is fejezhetném, azonban még két kérdést vagyok bátor az igen t. igazságügyminiszter ur elé terjeszteni. Egyik a perrendtartásra vonatkozik. Tudjuk azt, hogy a perrendtartás készen van, bizottsági tárgyaláson is keresztülment, azonban a t. ház elé semmiképen és semmi formában nem akar kerülni. Van ennek a perrendtartásnak egy nagy intézkedése, a mely, azt hiszem, itt ezeken a padokon is esetleg az én véleményemmel ellentétes álláspontokra fogja vezetni barátaimat. Ez azonban engem nem tart vissza attól, hogy véleményemet ki ne fejezzem. (Halljuk! Hall-